Őszintén szólva, ha fel kellene sorolnom, melyek azok a tipikus fantasy-lények vagy karakterek, amelyektől világéletemben viszolyogtam, a boszorkányok biztosan köztük lennének. Fogalmam sincs, honnan ered ez az ellenszenv, de teljesen zsigeri, nem tudok mit tenni ellene. Különös, hogy mindezt figyelembe véve Shea Ernshaw könyveitől mégis elcsábulok. Tavaly ilyenkor képtelen voltam ellenállni a Gonosz mélységnek, és bár nem nyerte el különösen a tetszésemet, mégis folytattam a sort a legújabb regényével. Vicces, hogy a fülszöveg alapján a Télerdő még kevésbé tűnt olyan történetnek, amit én élvezni szoktam, mégsem tarthatott vissza semmi attól, hogy adjak egy újabb esélyt Ernshawnak. És milyen jól tettem, mert mérföldekkel jobban élveztem, mint annak idején az első könyvét!

A Télerdő egy hátborzongató rejtéllyel indul. Egy zord, viharos éjszakán egy fiú, Oliver eltűnik a tó túloldalán lévő fiútáborból. Csak egy lehetőség van: elnyelte a környező erdő. Nora egy olyan család sarja, amely ismeri az erdő sötét titkait, és végül ő az, aki rálel az eltűntre. Csakhogy van két bökkenő. Az egyik: szinte lehetetlen, hogy Oliver két hét után is életben legyen ilyen körülmények között. A másik, hogy nem emlékszik arra, mi történt vele.

Eleinte, a fülszöveg alapján nem gondoltam volna, hogy ebben a történetben van elég potenciál, de tévedtem. Már a belelapozásnál is izgalmasnak tűnt, olyannak, amivel nem akarok tovább várni, hanem azonnal el akarom olvasni. A kezdés pedig rettenetesen erős volt, és ez lényegében meghatározta a hozzállásomat a regény egész hátralévő részéhez.

Határozottan jót tett a könyvnek fordítóváltás, Ernshaw előző regényével, a Gonosz mélységgel ugyanis nem Benedek Dorottya dolgozott. Más olvasókhoz képest sajnos jóval nehezebben veszem észre a fordítás okozta torzításokat, de azok a könyvek, amelyekhez Béresi Csilla nyúlt hozzá, számomra teljesen élvezhetetlen magyarul – és a vélemények alapján ezzel nem vagyok egyedül. A Télerdőt olvasva ez a különbség nagyon feltűnő. Benedek Dorottya remekül játszott a szavakkal, néhol egészen szépirodalomra hajazó jegyeket kölcsönzve ennek az ifjúsági fantasynak.

A Télerdő legnagyobb erőssége valószínűleg az atmoszférája. A Gonosz mélységnek többnyire szimplán csak nyomasztó hangulata volt, de ebben a regényben sokkal jobban sikerült elérni a misztikus, hátborzongató érzetet. Néha, bár legszívesebben gyorsan olvastam volna, hogy megtudjam, mi fog történni, direkt lassítottam a tempón, hogy el tudjam képzelni a környezetet és a nézőpontkarakter érzéseit. Ráadásul feltűnt, hogy a drámaiságot sokszor nem maga a cselekmény eredményezi, hanem az, ahogyan Ernshaw megválogatja a szavait, ami lenyűgöző.

Különösen tetszett az, ahogyan a szerző megjelenítette a boszorkányokat a regényben. Bár említettem, hogy nem ez a kedvenc vonalam, ha fantasy-ról van szó, de imádtam, ahogyan itt a mágiával bánnak. A gondolat, hogy Nora családja és az erdő visszavonhatatlanul és elválaszthatatlanul összetartozik, rendkívül izgalmas, és az, amilyen tiszteletet az erdő iránt tanúsítanak, mindenképpen példaértékű. Az abszolút kedvencem viszont a boszorkánykönyv volt, amelyen keresztül beleolvashattunk a Walker felmenők életébe, megtudhattuk, hogy ők milyen egyedi képességekkel rendelkeztek.

Összességében a Télerdő valamelyest visszaadta a reményemet a boszorkányos könyvekben. Bár ezek a történetek továbbra sem lesznek a kedvenceim, de az bizonyos, hogy legközelebb sokkal bátrabban állok majd neki azoknak, amelyek valamiért felkeltik az érdeklődésemet. Kíváncsi vagyok, mi érkezik legközelebb Shea Ernshawtól, ugyanis elég valószínű, hogy nem fogok rajta sokat gondolkodni, várólistára pakoljam-e azt a könyvét.

Kiadás: Könyvmolyképző (2022)
Oldalszám: 344
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös könyvek
Eredeti cím: Winterwood (2019)
Fordította: Benedek Dorottya
Műfaj: (dark) fantasy, ifjúsági

Légy ​óvatos a sötét rengetegben…

Főleg a Fir Haven városát körülölelő erdőkben. Egyesek szerint varázslat rejlik bennük. Sőt, kísértetek is.

Nora Walkert néhányan boszorkánynak tartják, és csak ő ismeri az igazságot az itteni fákról. A Walker lányokat mindig is különleges kapcsolat fűzte az erdőhöz, és ez vezeti el a lányt Oliver Huntsmanhez, ahhoz a fiúhoz, aki hetekkel ezelőtt eltűnt a Kezelhetetlen Fiúk Táborából. Ráadásul az elmúlt évek legszörnyűbb hóviharában. A fiúnak már meg kellett volna halnia, mégis életben van, de semmire sem emlékszik abból, ami az eltűnése estéjén történt.

Nora nyugtalannak érzi az erdőt Oliver jelenlétében. Nemsokára rájön, kénytelen felfedni az igazságot a fiúról, akivel immár őszintén törődik. Hogyan maradt eddig életben az erdőben, és egyáltalán, hogyan került oda? Nora még nem sejti, hogy a fiúnak is megvannak a maga titkai – amiket kész mindenáron megtartani, mert úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki azon a végzetes estén eltűnt.

A tündérmesék óta tudjuk, hogy félnünk kell a sötét erdőt és azt, ami benne lapul.

A Télerdőből kiderül, miért.

Hagyd, hogy elbűvöljön!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Nyereményjáték

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

A Sadie-ról nagyon sokáig nem tudtam eldönteni, el akarjam-e olvasni vagy sem. Nem hallottam róla külföldi bloggerektől, és a fülszövege sem nyűgözött le, így nemigen volt okom várni a megjelenését. Végül valószínűleg az döntött, hogy láttam néhány magyar blogger tavaszi kívánságlistáján, illetve várólistáján szerepelni. És ha valamelyik olvasmány ennyire népszerűnek ígérkezik, azt én sem szeretném kihagyni. Ám végül engem sajnos mégsem nyűgözött le annyira, mint reméltem.

A regény központi konfliktusának okozója egy 13 éves lány, Maddie halála. Maddie a nővérével élt együtt egy kisvárosi lakókocsiparkban, szerény körülmények között, Amerika egy poros, félreeső zugában, mikor valaki meggyilkolta. Sadie életének egyetlen értelme a húga volt, ezért nem nyugszik bele, hogy semmiféle előrehaladás nem történik a nyomozásban. Saját kezébe veszi hát az ügyet. Egy nap szó nélkül megszökik korábbi életéből, hogy felkutassa a Maddie gyilkosához vezető szálakat.

A krimi a kedvenc műfajom, de a fülszöveg elolvasása után ezt az alaptörténetet unalmasnak és érdektelennek találtam. Valószínűleg maga a szerző sem érzett elég potenciált egy ilyen cselekményben, ugyanis csavart rajta egy hatalmasat: részben úgy írta meg az eseményeket, mintha azokat egy podcastben hallgatnánk. A regényben az egyébként mellékszereplőnek számító műsorvezető, West McCray – mint újságíró – úgy dönt, utánajár Sadie és Maddie történetének. A nyomozásban különböző interjúkat készít az ügyben érintett szereplőkkel, amelyeket “hangfelvételként” játszik le a később összevágott műsorában, kiegészítve a saját kommentárjaival. Az egész tehát kicsit olyan, mintha egy dokumentumfilm leiratát olvasnánk.

A történet tehát tulajdonképpen két síkon játszódik. Az egyiken közvetlenül Sadie szemszögéből követjük végig mindazt, ami közvetlenül a szökése után történt. A másik West McCray nyomozását jelenti, mely időben valamivel később játszódik a történtekhez képest. A váltakozó szemszög lehetővé teszi számunkra, hogy a cselekmény olyan részleteit is megismerjük, melyre McCray "műsorából" nem derülhetne fény. Ezek közé tartozik az is, mi vitte rá Sadie-t, hogy azt tegye, amit.

Aki úgy dönt, következő olvasmányának a Sadie-t választja, készüljön fel arra, hogy ennek a regénynek nem a szórakoztatás a célja. Már az elejétől kezdve feszült a légkör, és ez a későbbiekben sem törik meg. Eleve egy kislány gyilkosának felderítése és egy tinédzser eltűnése szolgáltatja a történet alapját, melyek nem a legvidámabb témák a világon. Ezt tetézi a felháborodásunk, ahogyan sorra kiderülnek a részletei, mennyire nehéz és siralmas körülmények között nőttek fel ezek a lányok. Drogos anya és alkoholista, bántalmazó, molesztáló nevelőapák vették körbe őket egész gyermekkorukban. Nem volt rendes otthonuk, javaik és lehetőségük egy gondtalan életre. Sadie-nek túl korán kellett felnőnie, már csak azért is, mert anyja helyett anyja volt a kishúgának – és ezért olyan szoros vele a kapcsolata.

Az én felháborodottságomat tovább tetézte, hogy (és ez csúnyán fog hangzani) Mattie nem érdemelte meg ezt a figyelmet Sadie-től. Mindig rettenetesen undok volt vele, és őt hibáztatta minden rosszért, amely kettejüket érte, holott Sadie a végletekig elment azért, hogy megkönnyítse Mattie életét. Persze, Mattie még gyerek volt és nem volt képes (vagy nem akart) a felszín mögé nézni. De Sadie sohasem kapta meg azt az elismerést, amelyet megérdemelt volna, és ez végtelenül elkeserítő.

Összességében a Sadie nem tud, és nem is akar szerethető lenni, hiszen rettenetes körülményekről és eseményekről szól, amelyeket nem szabad szépíteni. A hangulata végig sötét és lehangoló, de talán éppen ez az, amely miatt olyan sokat szerették. Mert a testvéri, önzetlen és feltétel nélküli szeretet még ezt az elkeserítő burkot is képtelen áttörni, és felülemelkedni rajta. Sajnos én ezt sohasem tapasztalhattam meg, ezért a történet végig távol maradt tőlem, és nem gondolom, hogy szívesen tennék több próbát a véleményem megváltoztatásával.

Értékelés

Kiadás: Könyvmolyképző (2022)
Oldalszám: 384
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös könyvek
Eredeti cím: Sadie (2018)
Fordította: Radosits Magdolna
Műfaj: young adult

Sadie-nek ​nem egyszerű élet jutott. Egymaga nevelte a húgát egy elszigetelt kisvárosban – holott ő is szinte egyedül nőtt fel –, és próbált normális életet biztosítani neki, miközben mindent megtett azért, hogy talpon tudjanak maradni.

Ám amikor Mattie-t holtan találják, Sadie egész világa romba dől. A felszínes és félresiklott rendőri nyomozást követően Sadie elhatározza, hogy maga keríti kézre a húga gyilkosát, így néhány bizonytalan nyomra támaszkodva nekivág az országútnak, hogy megtalálja a tettest.

Amikor West McCray – egy rádiós újságíró, aki Amerika elfeledett kisvárosairól vezet műsort – véletlenül fültanúja lesz Sadie történetének egy helyi benzinkúton, megszállott kutatásba kezd, hogy a nyomára bukkanjon. Podcastet indít arról, ahogy lépésről lépésre felgöngyölíti Sadie történetének mozzanatait, és próbálja kideríteni, mi történt, reménykedve, hogy még azelőtt talál rá a lányra, hogy túl késő lenne.

Izgalmas szerkezetű, megrázó történet testvérekről, erőszakról, igazságkeresésről.

Ha tetszett a 13 okom volt, neked való. Ha még megrázóbbat is elbírsz, mindenképp vidd magaddal!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Nyereményjáték

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Tavaly ilyenkor találkoztam először Lucy Strange nevével, mikor A kastély szellemét olvastam el tőle. A szerző az ifjúsági, elsősorban a 10-12 éves korosztály számára írt regényeiről, valamint kedves fogalmazásmódjáról híres nálunk. Az összes, öt megjelent története közül a Manó Könyvek négyet már ki is adott. Bár a környezetemben nincs a célközönségébe tartozó korú gyerek, mégsem tudtam elmenni szó nélkül a csodaszép borítói és a könyv igényes kivitelezése mellett. A kastély szelleme ugyan nem vett le annyira a lábamról, mint számítottam rá, de szerettem volna egy újabb esélyt adni Strange-nek. Így került a kezembe az idei megjelenése, A nővérek átka.

A főszereplőnk, Willa öt testvérével, édesapjával és nagyanyjával él a lápvidéken, a világtól nagyrészt elzárt Mocsárzugban. Egy babona miatt az apa elhatározza, hogy legidősebb lányát, Grace-t hozzáadja egy jómódú, ám erőszakos, és a lánynál jó pár évtizeddel idősebb férfihoz. Grace azonban viszolyog a kényszerházasság gondolatától, ezért egy éjjel megszökik. Feltehetően azzal a vándorcirkusszal kelt útnak, amely nemrég néhány napot Mocsárzugban töltött. Mivel apja vele is otrombán bánik, Willa elhatározza, hogy felkutatja eltűnt nővérét, és a társulat nyomába ered – túl a falu határán, amerre még sosem járt.

A történet központi bonyodalmát egy vészjósló mondóka okozza, amely azokra vonatkozik, akiknek hat lányuk van. A testvérek apja hisz ebben a versikében, ezért kötelezi a gyerekeket arra, hogy a leírtak szerint cselekedjenek. Eszerint a legidősebbnek jól kell házasodnia, a másodiknak otthon maradnia, a harmadiknak a tanyán dolgoznia, a negyediknek és az ötödiknek pedig férjet találnia. Ha mindez nem így történik, a mondóka szerint a hatodik lány temeti majd el az apát. A babona tehát már egészen kiskoruktól fogva meghatározza a testvérek életét és kötelességeit – amely persze nem komfortos számukra.

A bonyolult helyzetet valamelyest tovább fokozza, hogy a közösségük is megfélemlíti őket. Falujukban ugyanis tilos bármilyen olyan tevékenységgel foglalkozni, amely a tudással, tanulással van összefüggésben. Nem írhatnak, nem olvashatnak, még csak térképet sem használhatnak. Akit pedig boszorkánysággal vádolnak meg, azt kivégzik. Mondanom sem kell, Willa családja ebben is ellenszegül, nagymamája ugyanis egy egész könyvtárnyi olvasnivalót rejteget a házban. A lányok titokban járnak fel a padlásra, amikor csak tehetik, hogy elmerüljenek a távoli vidékekről, izgalmas kalandokról szóló történetekben.

A főszereplőnk, Willa nagyjából annyi idős, amennyi a könyv elsődleges célközönsége is. Megvan a maga szerepe a családban, de a könyv elején még nem rendelkezik valódi, önálló akarattal, személyiséggel – ellenben két nővére határozottabban szembeszáll a sorsa ellen. Willa számára nővére felkutatása egyfajta felnőtté válási folyamattal ér fel, mely során rengeteget fejlődik a jelleme. A tiltott olvasásnak köszönhetően kialakult benne a kritikus gondolkodásra való képesség, így szembeszáll azokkal a rossz berögződésekkel, amelyeket az apja és a közössége ültetett el benne. Egy ponton például megállapítja, hogy a babonák erejét egyedül a hit adja, nincs valódi alapjuk, később azonban automatikusan vissza-visszatérnek a félelmek. Látható tehát, hogy dacol az automatikusan előjövő mintákkal, de a felnőtté válás része, hogy távol tartsuk magunktól mindazt, mellyel már nem tudunk azonosulni.

Összességében A nővérek átka sokkal inkább képes volt megragadni, mint Lucy Strange előző regénye. Tele van értékes gondolatokkal és tanulságokkal, amelyek miatt szívesen adnám bármelyik tízéves leányzó kezébe. A történet viszont – amint a mellékelt ábra mutatja – felnőttként is felettébb élvezetes, ezért bátran ajánlom bárkinek, akinek a fülszöveg felkeltette az érdeklődését.

Értékelés

Kiadás: Manó Könyvek (2022)
Oldalszám: 302
Eredeti cím: Sisters of the Lost Marsh (2021)
Fordította: Ruff Orsolya
Műfaj: fantasy, ifjúsági, kaland

Küzdelmes az élet Willa, Grace, Freya és három húguk számára. A hat, anya nélkül maradt lány egy tanyán él és dolgozik rettegett apjuk és egy átok árnyékában.

Mikor megérkezik a vidékre a titokzatos Telihold vásár, a legidősebb lány, Grace végre egy kis vidámságot csempészhet az életébe, ám másnap, mikor a mutatványosok tovább vándorolnak, neki is nyoma vész.

Willa utánaered, az Elveszett mocsáron át követve nyomait, ahol sűrű árnyak gyülekeznek. Ha sikerül közöttük átvergődnie, és egyesíteni családját, talán az apja által rejtegetett titkokra is fény derül, és szembenézhet legmélyebb félelmeivel…

Lucy Strange legendákat és mágiákat ötvöző kalandregénye.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Nyereményjáték

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Ritkán csalódok komolyabban a Könyvmolyképzőnél megjelenő YA fantasy-kban, ezért egy-egy új megjelenésnél nem kell engem sokáig győzködni. Ha pedig valamikor, hát a mostani helyzetben különösen nagy szükségem van erre a műfajra, hogy kimozdítson a valóságból. De ne higgyétek, hogy ez az egyetlen érvem a könyv mellett! A lenyűgöző borítón túl igencsak különlegessé teszi a tény, hogy retelling, vagyis a története egy ismert mesén alapszik. Rengeteg ilyet olvastam az utóbbi időben, és kifejezetten jó élmények voltak, így nagy reményekkel vágtam neki a Só és bánat házának.

A főszereplőnk, Annaleigh Thaumas 7 lánytestvérével él a kontinens peremén lévő szigetek egyikén. Édesapja sikeres és befolyásos főúr, aki a király flottáját és tengeri kereskedelmét irányítja. A családon azonban – a rossz nyelvek szerint – átok ül, hiszen az elmúlt hat évben Annaleigh édesanyja és négy idősebb testvére is életét vesztette. Évek óta a gyász határozza meg a mindennapjaikat, miközben a lányok többsége épp abban a korban van, mikor minden gondolatuknak a társasági élet és a férjszerzés körül kellene forognia. A férfiak viszont, hiába vonzóak a lányok mind külsőleg, mind pedig a társadalmi státuszukat tekintve, az átok miatt rájuk sem hederítenek. Nem csoda hát, hogy mikor találnak egy titkos átjárót a szigeten, amely a földrészen éppen rendezett bálokba vezet, minden éjszakájukon elszöknek táncolni. Annaleigh-t viszont nem hagyják nyugodni az egyre egyértelműbb furcsaságok, és nyomozásba kezd.

Gondolom, a történet rövid leírásából már világos, hogy a Só és bánat háza a 12 táncoló hercegnőről szóló mesére épül. A sztorit valószínűleg az animációs Barbie-film tette híressé, de egy változata megtalálható a Grimm-fivérek gyűjteményében is, A széttáncolt cipellők címen. Kifejezetten örültem, hogy ezúttal nem a klasszikus Disney-mesék valamelyikének átiratát fogom olvasni, de nehezen tudtam elképzelni, mit lehet kihozni a tizenkét testvérről szóló történetből. Erin A. Craig viszont remekül teljesítette a feladatot, ugyanis szépen elkerülte a műfaj klasszikus hibáit. Kellően eltávolodott például az eredeti történettől ahhoz, hogy valami újat és értékeset teremtsen, mégis felhasználta a mese jellegzetes elemeit.

Minden közül legjobban talán a világépítés nyűgözött le. Mind a történet helyszíne, mind pedig a nép szokásrendszere erősen a Trónok harca-beli Vas-szigetekre emlékeztet, és ettől képtelen voltam elvonatkoztatni. Igaz, a sorozatban ez a környezet kellemetlen, zord területként volt ábrázolva, de a regény olvasásakor mégsem ezt éreztem. Valamiért nagyon szimpatikus volt számomra az, ahogyan Erin A. Craig megálmodta a Salann-szigeteket és a lakosait. De persze ehhez erősen hozzájárult az is, hogy a nézőpontkarakterünk, Annaleigh büszke a származására, és az ő szemüvegén keresztül nézve mi is pozitívan szemléljük a sótól nehéz levegőjű, halszagú környéket.

De Erin A. Craig nem csupán egy világot alkotott nekünk, hanem hozzá egy teljes mitológiát is. Megtudjuk, hogy rengeteg istenség létezik a kontinensen, és (a görög mitológiához hasonlóan) mindegyik irányítja az élet valamelyik területét. Lényeges az is, hogy a kontinens minden térségében más istenséget imádnak – a Salann-szigeteken ez természetesen a tenger királya, Pontusz. Viszont a könyvben csak néhányat ismerünk meg ezek közül, és nem is fedezünk fel a szigeteken kívül más területet.

– Mind sóból lettünk, a só szerint élünk és végül sóvá leszünk – folytatta a főtengerész.
– Sóvá leszünk – ismételtük fásultan.

Ahhoz képest tehát, hogy a Só és bánat háza stand alone (vagyis nem lesz folytatása), elég összetett regény. A világépítésen túl több egyéb elem és probléma is középpontba kerül. Hangsúlyos például Annaleigh nyomozása, melybe elsősorban a legfrissebb haláleset gyanús körülményei miatt kezd. De fontos konfliktusgeneráló elem az is, hogy mindenki elátkozottnak tartja a Thaumas-családot, és emiatt a lányok nem találnak maguknak partnert még a saját báljukon sem. Nem elhanyagolható feszültséget okoz, hogy édesapjuk talált magának új feleséget. És mindemellett kapunk egy szerelmi háromszöget is Annaleigh, egy titokzatos idegen matróz, valamint a régi gyerekkori barátja között. Erin A. Craig tehát nem félt bonyolítani a cselekményt, amely a rengeteg név és karakter miatt eleve megterhelő.

De jó hír: mindez többnyire csak előnyére válik a történetnek. Számomra egyáltalán nem okozott nehézséget követni ezt a rengeteg bonyodalmat. Erin A. Craig szép lassan, lépésről lépésre épített fel minden cselekményszálat, és csak akkor bombázott minket új szereplőkkel, amikor már megértettük a meglévők közötti kapcsolati hálót. A regény számomra végig logikus és könnyen követhető maradt, amit nem elhanyagolható mértékben erősített az olvasmányos megfogalmazás. Egyetlen részletben éreztem csak némi zuhanást. A történet sokáig szépen haladt a saját útján, egyre inkább eltávolodva az alapot adó mese lényegétől – amiben én egyáltalán nem láttam problémát. Volt viszont egy pont, ahol a szerző erőszakkal visszaterelte a fókuszt az eredeti irányba. Ez a lépés nekem rettentő erőltetettnek, és a kontextusban nagyon komolytalannak tűnt.

Összességében a Só és bánat háza egy újabb young adult fantasy a Könyvmolyképző kínálatában, amelynek érdemes esélyt adni. Borongós hangulata van, a bonyolult cselekmény pedig odafigyelést kíván, de teljesen bele lehet feledkezni. Nagy előnye, hogy nem tervez folytatást a szerző, így azok is rögtön belekezdhetnek, akik – más esetben – inkább megvárják minden kötet megjelenését. Bár én rengeteg potenciált látok mind a karakterekben, mind pedig a világépítésben, szóval valahol sajnálom, hogy nem térünk többé vissza a Salann-szigetekre és a Thaumas-lányokhoz.

Értékelés

Kiadás: Könyvmolyképző (2022)
Oldalszám: 448
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös könyvek
Eredeti cím: House of Salt and Sorrows (2019)
Fordította: Szabó Krisztina
Műfaj: fantasy, young adult, romantikus

Gondold ​meg, kivel táncolsz…

Ahogy gyönyörű testvérei titokzatos körülmények közepette életüket vesztik a szigeten, ahol magányos birtokuk áll, Annaleigh kénytelen fényt deríteni a családját kísértő átokra.

Annaleigh burokban éli az életét Highmoorban a nővéreivel, az apjával és a mostohaanyjával. Egykor tizenketten voltak, de most, hogy négy lány élete hirtelen véget ért, magány kísérti a pompás termeket. Egyik haláleset tragikusabb a másiknál – egy járvány, egy esés, egy fulladás, egy zuhanás –, és a környező falvakban azt pletykálják, hogy a családot megátkozták az istenek.

Annaleigh-t kísérteties látomások kínozzák, és egyre erősebben él benne a gyanú, hogy a nővérei nem balesetet szenvedtek. A lányok minden éjjel kiszöknek otthonról, hogy fényűző bálokra látogassanak el, hajnalig táncoljanak selyemruhájukban és csillogó cipellőjükben, és Annaleigh nehezen jut dűlőre, megakadályozza-e őket ebben, vagy csatlakozzon hozzájuk a tiltott találkozókon. Kivel – vagy inkább mivel – táncolnak valójában?

Amikor Annaleigh közelebb kerül egy titokzatos idegenhez, aki maga is titkokat őriz, versenyt kell futnia az idővel, hogy eloszlassa a családjára boruló sötétséget, még mielőtt őt magát ragadja el legközelebb.

Lebilincselő regény tele mágiával, fátyolselyem szoknyákkal és hosszú, sötét folyosókkal.

Hagyd, hogy magával ragadjon!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a borítókra fektettük a hangsúlyt. Mivel a Só és bánat házának borítóján is megjelenik a víz motívum, ezért minden állomáson találni fogtok egy-egy borítórészletet, amelyen szintén látható ez az elem. A ti feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik könyv borítójának a részletét látjátok az adott állomáson, és a könyv címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába. Egy kis segítség: csak a kiadó repertoárjából származnak a borítók.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Annak ellenére, hogy mindössze három regényt olvastam eddig Mussotól (Egy párizsi apartman, Most!, Regényélet) egészen biztosan állítom, hogy teljesen odavagyok a fickóért. Nem véletlenül válik valami vagy valaki népszerűvé, Musso esetében pedig ez az ok nem szimplán a remek marketingben keresendő. Az ő történetei tényleg minőségien összerakottak, hatásosak, és rengeteg érzelmet generálnak az olvasókban. Ezúttal az a szerencse ért, hogy egy olyan történetét ismerhettem meg, amely, bár már megjelent korábban magyarul, de a Park kiadó jóvoltából az életműve többi eleméhez passzoló borítót kapott.

Az Ott leszel? ismét inkább a misztikusabb vonalat képviseli. A főszereplőnk, Elliott Cooper egy, a hatvanas éveiben járó, sikeres gyermeksebész San Francisco-ban. Élete azonban értelmét veszítette abban a pillanatban, amikor szerelme, Ilena meghalt egy balesetben, 30 évvel ezelőtt. Cooper doktor a kambodzsai Vörös Keresztes kiküldetése során megmenti egy kisfiú életét, melyért cserébe a helyi sámán tíz darab, titokzatos pirulát ajándékoz neki. A férfi ezzel a csodaszerrel visszarepülhet az időben a 30 évvel ezelőtti önmagához, hogy újra átélje azt az időszakot, amikor Ilena még vele volt. A kérdés már csak az, hogyan használja ki Elliott ezt a különleges lehetőséget.

Bevallom, a könyv már lényegében azelőtt levett a lábamról, hogy egyáltalán belekezdtem volna. Az Outlander – Az idegen óta megrögzötten rajongok az időutazós történetekért, de mint tudományos kérdés sem hagy hidegen. Az pedig, hogy az Ott leszel?-ben egy ennyire fájdalmas, érzelmes szerelmi szál kerül a középpontba, számomra verhetetlenné teszi a témaválasztást. Szóval a könyv kétségkívül erősen kezdett nálam, és már az első 10-20 oldalban sikerült felvetnie olyan kérdéseket, amelyek miatt aztán le sem akartam tenni.

Ha visszatérthetnél az életed egy adott pontjára, hogy onnan újrakezd, melyik lenne az? Ha megváltoztathatnál valamit a múltadból, mi lenne az? Mi az, amit a régmúltban tettél, mégsem vagy képes megbocsátani magadnak miatta a mai napig? És ha valamit tényleg megváltoztatnál, vállalnád a következményeit? Guillaume Musso lényegében ezeket a témákat feszegeti az Ott leszel?-ben. Elliott a tabletták segítségével eleinte csak azért utazik vissza az időben, hogy még egyszer, utoljára láthassa szerelmét, Ilenát. Csakhogy a múltban találkozik 30 évvel azelőtti énjével, aki igencsak megkavarja az idős doktor terveit. Miután a fiatal Elliott megtud mindent az idősebb énjétől, nem hajaólandó annyiban hagyni a dolgot – tegyük hozzá, teljesen jogosan. Ketten együtt tehát kieszelnek egy tervet, hogy megmentsék Ilena életét. A sorsot azonban nehéz kijátszani, és az idősebb Elliott észreveszi, hogy a tragédiát mégsem sikerült elkerülniük, csupán megváltoztatniuk. Innentől kezdve az idősebb Elliott már csak azért jár vissza a múltba, hogy helyrehozza, ami a korábbi utazásai során félresiklott.

Magáról a cselekményről semmiképpen nem árulnék el többet – lehet, hogy már így is sokat mondtam, de ezt szükségesnek éreztem ahhoz, hogy érzékeltessem, mi is a történet jelentősége. Innentől kezdve azonban nem tudok sokkal többet elmondani róla annál, mint hogy zseniális. Rendkívül eseménydús és fordulatos, minden oldalon történik valami, amely miatt semmi esetre sem szeretnéd megszakítani az olvasását pár percnél hosszabb ideig. Ugyan a fordulatok sokszor sejthetők előre (ezért is mentem bele ennyire a cselekmény részletezésébe az előző bekezdésben), de ezt azért még képes vagyok megbocsátani Maestro Mussónak. Az események mindemellett szívszorítóan fájdalmasan alakulnak, amiért csak még inkább szurkolunk a főszereplőnek.

Egyedül az rontott picit az élményen, hogy az időutazásos események körül sokszor alakult ki kisebb-nagyobbacska logikai bukfenc. Sajnos a spoilermentesség érdekében semmiképpen sem tudom részletezni számotokra, pontosan mire is gondolok. Ez az aspektus lehet, hogy többeknek csillaglevonással is fog járni az értékelés során, de én ezúttal is elnéző vagyok. És hogy miért? Mert érzelmi szinten mindent megkaptam a regénytől, ráadásul a lehető legjobb pillanatban, ezért bennem hiányérzet nem maradt.

Összességében az Ott leszel?-el ismét lenyűgözött a szerző. Valószínűleg a témaválasztása, valamint a problémafelvetése volt az, amellyel közel hozta hozzám Musso ezt a történetet. Bár eddig igencsak kevés regényt olvastam tőle, ezért nem érzem úgy, hogy lenne jogom kedvencet választani, de amikor ez a pillanat is eljön, biztosan ott lesz a döbtősök között. Kíváncsian várom, mit tartogat számomra a következő regényében.

Értékelés

Kiadás: Park (2022)
Oldalszám: 304
Eredeti cím: Seras-tu là ? (2006)
Fordította: Domonkos Eszter
Műfaj: romantikus

Kezedben ​a lehetőség, hogy változtass a múlton…

Elliott Cooper, a neves San Franciscó-i sebész harminc éve nem tudja elfelejteni élete szerelmét. A bájos Ilenát baleset érte, de Elliott azóta is önmagát vádolja a haláláért. Aztán egy napon, amikor a Vöröskereszt önkénteseként éppen Kambodzsában dolgozik, különös ajándékot kap egy hálás öregtől: egy fiolát, tele kicsi, sárga pirulákkal, és egy mágikus ígéretet: ha sorra beszedi őket, újra láthatja Ilenát.

Elliott élete új értelmet nyer: egy-egy napra visszatérhet a múltba és találkozhat szerelmével, sőt, egykori énjével, az akkor harmincéves, forrófejű és forróvérű fiatal orvossal. Vajon jóváteheti-e a hibát, amit annak idején elkövetett, megakadályozhatja-e Ilena halálát, újraírhatja-e kettejük közös történetét?

Guillaume Musso Franciaország egyik legsikeresebb kortárs írója. Fordulatos, finom humorú és az élet szépségébe vetett hittel teli regényeit huszonnégy nyelvre fordítják. Az Ott leszel? páratlan utazás, amelyet megtéve kicsit máshogy tekintünk saját életünkre is.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Talán a legszebb könyv a polcomon az az Agatha Christie-novellagyűjtemény, amely 2020 karácsonyára jelent meg a Helikonnál, Adventi krimik címmel. Annak ellenére, hogy a karácsonyi hangulatot nem éppen a gyilkosságokról való olvasgatás hozza meg, mégis remekül működött a koncepció. Nagyon boldoggá tett, mikor később megláttam, hogy több hasonló szezonális kiadvány is érkezik náluk. Igaz, a második könyv, a nyári tematikájú Szentivánéji krimik kevésbé nyűgözött le, de ettől még a sorozat nem kevésbé érdemes a figyelemre. A legújabb válogatás a Valentin-nap apropóján jelent meg, és – ehhez illően – a Szerelmi bűnügyek címet kapta.

Nem meglepő, hogy az antológia ezúttal a szerelem témájára épül, tehát olyan novellákat tartalmaz, melyek valamilyen módon a kapcsolatokról szólnak. A korábbi könyvekhez képest azonban kicsit több, 15 történetet olvashatunk benne. Ezek nagyrész rövid, átlagosan 20-30 oldalas szövegek, tehát akár egy sűrű nap végén is könnyedén beiktathatók az életünkbe.

A könyv erősen indít, rögtön egy izgalmas Poirot-Hastings történettel kezdünk, de ami a nyomozókat illeti, az összeállítás ezúttal is rendkívül változatos. Mind a népszerű, mind a kevésbé ismert főhősök megjelennek a könyvben, Miss Marple-től kezdve, Parker Pyne-on át Harley Quin-ig. És természetesen Poirot után a második kedvenc alakjaim, Tommy és Tuppence sem maradtak ki a gyűjteményből.

Érdekes, hogy a kiadó már második alkalommal jelentet meg halálról és gyilkosságról szóló gyűjteményt egy olyan ünnep alkalmából, amelytől a lehető legtávolabb áll az ilyesmi. Ám ahogy a karácsonyi verzió esetében, úgy itt is nagyon jól működött a koncepció. A könyvnek a legkevésbé sem az a célja, hogy hangulatba hozzon, szimplán csak a tematikát kölcsönözte a Valentin-naptól. Ezzel két legyet üt egy csapásra: verhetetlen témája van, és képes meglovagolni az ünnep kapitalista oldalát. Bár félre ne értsetek, én ennél jobb ajándékot nem is tudnék elképzelni február 14-re a páromtól.

Ha kedvencet kellene választanom a válogatásból, minden bizonnyal Poirot története közül emelnék ki egyet – de hogy melyiket, az nehéz döntés. Kezd körvonalazódni bennem, hogy valamiért kevésbé rajongok Christie azon történeteiért, melyekben Miss Marple a nyomozó, de Poirot-éi mindig teljesen magával ragadnak. Ebben a gyűjteményben ezek: A treff király, A kettős bűnjel és Darázsfészek.

Összességében imádom, hogy a Helikon elkészítette nekünk a Szerelmi bűnügyeket. Pontosan olyan gyönyörű és jól sikerült válogatás, mint amilyen az első, az Adventi krimik volt – ez pedig megnyugvás volt számomra azok után, hogy enyhén csalódtam a Szentivánéji krimikben. Élvezetes órákat okozott nekem ez a könyv, és öröm lesz visszatérni hozzá néha-néha, amikor egy kis Agatha Christie-féle feltöltődési löketre vágyom. Kíváncsi vagyok, tervezi-e folytatni a kiadó a sorozatot, és ha igen, mivel... Én változatlanul örülnék neki.

Értékelés

Kiadás: Helikon (2022)
Oldalszám: 300
Eredeti cím: A Deadly Affair (2022)
Fordította: Borbás Mária, Etédi Péter, Gy. Horváth László, Kállai Tibor, Katona Tamás, Sipos Katalin
Műfaj: krimi, novella

A szerelem furcsa dolgokra képes. Néha a legjobbat, olykor pedig a legrosszabbat hozza ki belőlünk. Agatha Christie, az emberi lélek páratlan ismerője e kötet novelláiban is mesterien fonja szerelmi bűnügyeinek szálait. Kedvenc detektíveinkkel meglepő helyszíneken találkozhatunk ? Mr. Satterthwaite az operába látogat Mr. Harley Quinnel, Parker Pyne hajókázik (de ez egy másik halál a Níluson!), Poirot vidéken időzik, és a darázsfészkek kiirtásának módjait tanulmányozza, Miss Marple egy falusi szerelmi gyilkosságot old meg, Tommy és Tuppence egy apróhirdetés nyomán bálba megy. Megtudhatjuk, miért fontos a bridzsben a treff király, hogy mit nem bocsát meg soha egy máskülönben elnéző feleség, és hogy mihez kezdhet a millióival egy életunt gazdag hölgy.

Ez a kötet csupa-csupa szerelem és szenvedély…

De a szerelem néha sötét, és nem mindig boldogít. És ezt a krimi királynőjénél senki sem tudta jobban.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Nyereményjáték

Mivel a Szerelmi ​bűnügyek c. kötetben több híres detektívet / nyomozópárost megismerhetünk meg, úgy döntöttünk, hogy ideje próbára tenni a krimi ismereteiteket! Minden állomáson találtok egy sziluettet, ami egy-egy ismertebb alakhoz tartozik. A feladatotok kitalálni a nevét, és beírni a megfelelő rubrikába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥