Lucy Strange: A nővérek átka
Tavaly ilyenkor találkoztam először Lucy Strange nevével, mikor A kastély szellemét olvastam el tőle. A szerző az ifjúsági, elsősorban a 10-12 éves korosztály számára írt regényeiről, valamint kedves fogalmazásmódjáról híres nálunk. Az összes, öt megjelent története közül a Manó Könyvek négyet már ki is adott. Bár a környezetemben nincs a célközönségébe tartozó korú gyerek, mégsem tudtam elmenni szó nélkül a csodaszép borítói és a könyv igényes kivitelezése mellett. A kastély szelleme ugyan nem vett le annyira a lábamról, mint számítottam rá, de szerettem volna egy újabb esélyt adni Strange-nek. Így került a kezembe az idei megjelenése, A nővérek átka.
A főszereplőnk, Willa öt testvérével, édesapjával és nagyanyjával él a lápvidéken, a világtól nagyrészt elzárt Mocsárzugban. Egy babona miatt az apa elhatározza, hogy legidősebb lányát, Grace-t hozzáadja egy jómódú, ám erőszakos, és a lánynál jó pár évtizeddel idősebb férfihoz. Grace azonban viszolyog a kényszerházasság gondolatától, ezért egy éjjel megszökik. Feltehetően azzal a vándorcirkusszal kelt útnak, amely nemrég néhány napot Mocsárzugban töltött. Mivel apja vele is otrombán bánik, Willa elhatározza, hogy felkutatja eltűnt nővérét, és a társulat nyomába ered – túl a falu határán, amerre még sosem járt.
A történet központi bonyodalmát egy vészjósló mondóka okozza, amely azokra vonatkozik, akiknek hat lányuk van. A testvérek apja hisz ebben a versikében, ezért kötelezi a gyerekeket arra, hogy a leírtak szerint cselekedjenek. Eszerint a legidősebbnek jól kell házasodnia, a másodiknak otthon maradnia, a harmadiknak a tanyán dolgoznia, a negyediknek és az ötödiknek pedig férjet találnia. Ha mindez nem így történik, a mondóka szerint a hatodik lány temeti majd el az apát. A babona tehát már egészen kiskoruktól fogva meghatározza a testvérek életét és kötelességeit – amely persze nem komfortos számukra.
A bonyolult helyzetet valamelyest tovább fokozza, hogy a közösségük is megfélemlíti őket. Falujukban ugyanis tilos bármilyen olyan tevékenységgel foglalkozni, amely a tudással, tanulással van összefüggésben. Nem írhatnak, nem olvashatnak, még csak térképet sem használhatnak. Akit pedig boszorkánysággal vádolnak meg, azt kivégzik. Mondanom sem kell, Willa családja ebben is ellenszegül, nagymamája ugyanis egy egész könyvtárnyi olvasnivalót rejteget a házban. A lányok titokban járnak fel a padlásra, amikor csak tehetik, hogy elmerüljenek a távoli vidékekről, izgalmas kalandokról szóló történetekben.
A főszereplőnk, Willa nagyjából annyi idős, amennyi a könyv elsődleges célközönsége is. Megvan a maga szerepe a családban, de a könyv elején még nem rendelkezik valódi, önálló akarattal, személyiséggel – ellenben két nővére határozottabban szembeszáll a sorsa ellen. Willa számára nővére felkutatása egyfajta felnőtté válási folyamattal ér fel, mely során rengeteget fejlődik a jelleme. A tiltott olvasásnak köszönhetően kialakult benne a kritikus gondolkodásra való képesség, így szembeszáll azokkal a rossz berögződésekkel, amelyeket az apja és a közössége ültetett el benne. Egy ponton például megállapítja, hogy a babonák erejét egyedül a hit adja, nincs valódi alapjuk, később azonban automatikusan vissza-visszatérnek a félelmek. Látható tehát, hogy dacol az automatikusan előjövő mintákkal, de a felnőtté válás része, hogy távol tartsuk magunktól mindazt, mellyel már nem tudunk azonosulni.
Összességében A nővérek átka sokkal inkább képes volt megragadni, mint Lucy Strange előző regénye. Tele van értékes gondolatokkal és tanulságokkal, amelyek miatt szívesen adnám bármelyik tízéves leányzó kezébe. A történet viszont – amint a mellékelt ábra mutatja – felnőttként is felettébb élvezetes, ezért bátran ajánlom bárkinek, akinek a fülszöveg felkeltette az érdeklődését.
Értékelés
Oldalszám: 302
Eredeti cím: Sisters of the Lost Marsh (2021)
Fordította: Ruff Orsolya
Műfaj: fantasy, ifjúsági, kaland
0 megjegyzés