facebook instagram pinterest
  • Főoldal
  • Rólam
  • Könyvek
    • Könyvértékelések
    • Cikkek
    • TAG-ek és kihívások
    • Könyvespolc
    • Blogturné Klub
  • Filmek&sorozatok
  • Blogturné Klub
Üzemeltető: Blogger.

Readinspo

Alix E. Harrow első könyve, a Tízezer ajtó még nem keltette fel annyira az érdeklődésemet, hogy azonnal, a megjelenésekor lecsapjak rá. Igaz, utólag beszereztem, ám azóta is a polcomon csücsül, várva a megfelelő pillanatra. A Starling-háznál már nem követtem el ugyanezt a hibát, és nem bántam meg – bár sokkal jobban élveztem volna, ha ennek a különleges, hátborzongató hangulata április helyett valamikor október környékén talál meg. Az örökkévaló azonban már nem ennyire szezonális, így könnyedén belefeledkeztem.


Owen és Una szerelme korszakokon átívelő – a szó legszorosabb értelmében. Una, a legendás kardforgató ezer évvel Owen születése előtt harcolt az igazságért és a koronáért, Yvanne királynő legfőbb bizalmasaként és bátor lovagjaként. Mítosza azóta is Dominium fundamentumát képezi, a jelenkor háborúiba is az ő képmásával szólítják a katonákat. Owen mindig is különleges kapcsolatot érzett a legendás lovaggal – a tiszafa, mely Una legendájának fontos motívuma, az ő szülőfalujának közelében található, történészként pedig a nő életét kutatja. Miután háborús hősként hazatér, Vivian Rolfe, Domínium vezetője magához hívatja, és fontos küldetéssel bízza meg. A feladata, hogy feljegyezze Una hőstetteit, a részleteket pedig magától a legendától kérdezze meg úgy, hogy visszatér ezer évvel ezelőttre.

Kezdetben úgy hittem, ez a regény valamiféle ismételt feldolgozása Artúr mondakörének – a tiszafából kihúzott kard, az elképesztő erejű harcos, és az erősen Angliára emlékeztető környezet kicsit megtévesztettek. Ám nem, Az örökkévaló egy fantasy-világban játszódó, saját mitológiával és földrajzzal rendelkező regény. Domíniumban járunk, amelyet jelenleg egy kancellár irányít, de régen királyság volt, sok női uralkodóval, akik közül Yvanne legkiemelkedőbb – lényegében az alapító, hiszen ő kovácsolta eggyé a birodalmat. A népességet pillanatnyilag a háború tizedeli, amelyet a hátvidékiekkel vívnak.

Meggyőződésem, hogy Harrow célja kezdetben az volt, hogy összezavarjon minket. Az első 60 oldalban egyáltalán nem értettem, hogy mit szeretne elmesélni ez a történet. Az első 150-ben továbbra sem volt világos, hogy mi miért történik, de kezdett egyre érdekesebbé válni. Valahol a 270. oldal környékén kezdtem megérteni, mi a célja a szerzőnek, de igazán a 300. oldal környéként vált teljesen világossá. Honnan tudom ezt ennyire pontosan? Ezeken az oldalakon új történetszakaszok kezdődnek, melyek a következő mintát követik a címválasztásban: "Una első halála", "Una második halála", ésatöbbi. Nem, nem szándékozom kifejteni, ez mégis mit jelent, ehhez sajnos el kell olvasnotok a könyvet.

"De ha a test emlékszik a fájdalomra, minden bizonnyal emlékszik az élvezetre is. A szád talán emlékszik az enyémre, és a testem emlékszik a tested formájára. Talán minden érintésed apró nyomot hagyott rajtam, és a bőröm immár egy láthatatlan tintával rajzolt térképpé lényegült át, amely talán visszavezet hozzád."

Amire viszont mindenképpen rá szeretnék világítani, hogy nem érdemes feladni csak azért, mert furcsa. Manapság rendkívül nehéz újat mutatnia bármelyik szerzőnek, de szerintem Harrownak sikerült, hiába nyúlt annyira népszerű eszközhöz, mint az időutazás, és hiába használt annyira sokszor feldolgozott témát inspirációnak, mint az Artúr-mondakör. Eleinte furcsa, de megígérem, hogy lesz értelme.

Én magam egyébként rajongok az időutazás témájáért (ki nem találnátok, de az Outlander óta), ezért egyáltalán nem bántam, hogy ekkora hangsúlyt kapott a regényben. Na de nem emiatt kedveltem meg igazán a történetet. Az elsődleges ok a központi gondolata lett, amely így hangzik: a test emlékszik. Az emlékeket elvehetik tőled vagy elfelejtheted őket, de az igazán jelentőségteljes élményeidet megőrzöd legbelül. Ez történik a csecsemőkori traumákkal – de Harrow megmutatta, hogy ez történhet a szerelemmel is. Owen és Una a találkozásukkor nagyon közel kerültek egymáshoz, de számtalanszor, újra és újra el kellett szakadniuk egymástól (Hogy miért? Olvassátok el a könyvet!). A kapcsolatuk viszont nem szakadt meg, a tudatalattiukban minden egyes ilyen alkalom egyre mélyebb nyomot hagyott, míg már lehetetlen volt azt kitörölni. Szerintem ez gyönyörű gondolat.

Összességében Az örökkévaló olyan regény, amely képes kibillenteni az egyensúlyodból, de később azért vissza is rak bele. Végigkíséri egy jótékony homály, hiszen semmit sem fejt ki alaposan, mégis minden érthető – mármint amikor a közepe környékén megérted, hogy valójában miről is szól a történet. Az időutazás részleteinek, valamint a politikai szálaknak a kifejtetlensége egészen addig zavart, amíg világossá nem vált számomra: ennek a regénynek pont az a szépsége, hogy nem szükséges mindent érteni benne. Annak javaslom, aki képes és szeret jobban elmerülni egy történetben, és sokkal inkább őszi, téli olvasmánynak tegyétek félre, mintsem tengerparti nyaralásra.


5 / 4,5 csillag

Kiadás: Agave Könyvek (2026)
Oldalszám: 416
Eredeti cím: The Everlasting (2025)
Fordította: Ballai Mária
Műfaj: (low) fantasy, romantikus

Egy legenda. Egy hazugság. Egy felejthetetlen szerelem.

Ez a történet ott kezdődik, ahol majd véget is ér: a tiszafa alatt. Ez az ősi fa oly hatalmasra nőtt, hogy egy külön világot alkot; azt beszélik, a lombja alatt másképp telik az idő. Miután egy árva lány kihúz egy kardot a kérgéből, sir Örökkévaló Una néven lovaggá és nemzete legnagyobb hősévé válik.

Évszázadokkal később Owen Mallory, a bukott katona és nehézségekkel küszködő tudós beleszeret Una legendájába. A nő története háborúba, poros levéltárak mélyére, végül pedig egyenesen a múltba vezeti. Owen azért utazik vissza az időben, hogy Una biztosan beteljesítse a sorsát… még ha ez minden alkalommal össze is töri a férfi szívét.

Kettejük élete különös módon kapcsolódik össze: arra ítéltettek, hogy újra és újra eljátsszák ugyanazt a hősies tragédiát, hogy a legenda ezer év múltán is fennmaradjon.

Az egyik találkozásuk során azonban valami megváltozik, és ez hatással lehet a végzetükre is. Mindketten rájönnek arra, hogy egy új befejezés írásához nemcsak magát a történelmet kell megváltoztatniuk, hanem azt is, amit eddig magukról hittek. És ehhez életük legnehezebb küzdelmét kell megvívniuk.

Alix E. Harrow, a Tízezer ajtó és A Starling-ház sikerszerzője eddigi legambiciózusabb műve igazi csúcspont az életművében, letehetetlen könyv a legendákról, szerelemről és árulásról – arról, amiért fantasyt olvasunk.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


Alix E. Harrow legújabb regénye, Az örökkévaló egy különleges utazásra hívja az olvasót legendákon, évszázadokon és időhurkokon keresztül. Una, a legendás lovag és Owen, a múlt megszállott kutatója újra és újra egymás útjába sodródnak, miközben a történelem és a sors láthatatlan szálai összekötik őket. Vajon mennyit ér egy történet? És mi történik, ha valaki megpróbálja átírni a legendát? Tartsatok velünk a blogturné állomásain, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a kötetből!

Nyereményjáték

Az örökkévaló középpontjában legendák, hősök és évszázadokon át fennmaradó történetek állnak. Ennek apropóján a blogturné állomásain híres mítoszokkal, legendákkal és mondakörökkel kapcsolatos kérdéseket találtok. A feladatotok, hogy a helyes válasz betűjelét beírjátok a Tally  megfelelő mezőjébe!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kiről van szó?
A francia történelem és legendák híres alakja, aki azt állította, hogy isteni látomások vezetik. Hadvezérként jelentős szerepet játszott a százéves háborúban.
A) Eleonóra királyné
B) Boudicca
C) Jeanne d’Arc


Állomáslista

07.05. Ambivalentina
07.07. Utószó
07.09. Könyv és más
07.11. Readinspo
07.13. Olvasónapló

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Heather Fawcett igencsak magasra tette a lécet az Emily Wilde tündérenciklopédiájával, saját magával szemben. Az olvasóközönség imádta a trilógiát, és én sem álltam messze tőle, hogy magával ragadjon. Hiányoltam ugyan belőle valamit, amit nem tudok egyértelműen azonosítani, ám a koncepció, az alaptörténet és Emily karaktere a furcsa, visszahúzódó jellemével engem is elvarázsolt. Épp az előbb említett hiány miatt vonakodtam kissé, hogy folytassam az új, furcsa címet viselő stand alone-jával, de az az igazság, hogy a macskáknak nem tudtam ellenállni – és milyen jól tettem!


Agnes Aubert-nek egyetlen küldetése van az életben: otthont találni Montreal összes kóbor macskájának. Irigylésre méltó elhivatottsággal gyűjti be az utcáról az elhagyatott, túl gyorsan szaporodó állatokat, hogy aztán kicsinosítva, ivartalanítva adja át az új tulajdonosuknak. A menhely eleve szűkös erőforrásokból működik, ám a helyzet kétségbeejtővé válik, amikor egy máguspárbaj következtében felrobban az utca, és óriási lyuk keletkezik a menhely falán. Agneséknak költözniük kell, csakhogy a furcsa tevékenységet nem sok üzlethelyiség-tulajdonos fogadja nagy lelkesedéssel. A fiatal nő végül kompromisszumot köt: olyan helyre költözteti a menhelyet, ahol valamilyen rejtélyes okból nem sok vállalkozás marad fenn hosszútávon, cserébe viszont meglepően alacsony bérleti díjat fizet. Hamar kiderül azonban, mi késztette távozásra az előző bérlőket: a helyiség pincéjében különös, tiltott mágiára vonatkozó tevékenység zajlik, és kétes alakok ki-be mászkálnak az odavezető csapóajtón. Mindemellett az illegális varázsbolt üzemeltetője az a Havelock Renard, aki néhány éve egy meggondolatlan varázslattal majdnem darabokra szaggatta a világot.

A fülszöveg sokat elárul nekünk arról, miről is szól a regény, ám számomra ez inkább aggodalomra adott okot, mintsem, hogy jobban megmagyarázta volna a címet. Kételkedtem ugyanis benne, hogy a szerző fenn tudja tartani a megfelelő egyensúlyt a menhely tevékenysége, a mágiahasználat okozta bonyodalom és a szerelmi szál között, amelynek jelenléte már abban a pillanatban megjósolható, hogy a regény kiemeli: Agnes özvegy. Márpedig nem viseltem volna el azt, ha egy macskamenhelyen játszódó, ráadásul ezzel megegyező címet viselő történetben nem kapnak egészséges szerepet az állatok – ám a félelmem alaptalannak bizonyult.

Az első, amely kifejezett örömmel töltött el a regény kapcsán az, ahogyan Fawcett megjelenítette az állatokat. Nem lehet egyszerű macskák viselkedését érzékletesen leírni, ráadásul úgy, hogy az olvasó még olvadozni is képes legyen rajta, ám jelentem, a szerző megugrotta ezt a mércét. Rettenetesen élveztem ezeket a jeleneteket, amelyekből nem is volt kevés. Igen értékeltem, hogy több állandó szereplője is van a történetnek (Őfelsége, Sikoly, Thoreau, Sziréna, Maman), akik kifejezetten felismerhető és markáns személyiségjegyeket kaptak, ezek megnyilvánulásain pedig minden alkalommal jót derültem. A szemfüles olvasók kiszúrhatják, hogy a borítón jól azonosíthatóan szerepel is az első három macska.

"– Mihez kezdesz, ha elfogynak a megmentésre váró macskák? – mélázott Havelock az üres ketrecek soraira nézve.
Úgy tettem, mintha elgondolkoznék ezen.
– Lehet, próbát teszek a sötét varázslók megszelídítésével. Úgy tudom, nagy igény van manapság az ilyesmire, és senki nem tolong a munkáért.
– Ha sötét varázslókkal találkozom, figyelmeztetni fogom őket a veszélyre. Jó, ha előre felkészülnek a macskaszőrre és a szentbeszédekre. Az igazán megátalkodottakra egyébként is felesleges időt vesztegetni."

Cozy és egykötetes fantasy lévén nem vártam sokat a regény mágikus elemeitől, így ezen a téren nem is csalódtam. Némileg zavaros volt számomra a varázslat működése, de inkább hagytam magam sodródni az árral. Ebben a világban csak a kiváltságos, kifejezett érzékkel születő emberekből lehet mágus, igaz, a legegyszerűbb varázslatokat a halandók is el tudják sajátítani, tudják használni. Utóbbit az teszi lehetővé, hogy a mágusok képesek létező tárgyakat mágiával felruházni, beleszőve egy – vagy egymást kiegészítő – célra felhasználható varázslatokat. A mágusoktól azonban félnek, ezért sem a halandók, sem maguk a mágiahasználók nem próbálták meg szabályozni a tevékenységüket, emiatt a világuk káoszos és következmények nélküli – és tulajdonképpen ez alapozza meg a regény központi konfliktusát.

A szerelmi szálra kevés szót vesztegetnék, mert többet nem is igen lehet. Az Emily Wilde-ban már megtapasztaltuk, hogy Fawcett nem a nagyívű, szenvedélyes románcok híve, és ez jól is van így – én ennél többre nem is vágyom, aki pedig nem így gondolja, jelenleg hatalmas merítésből válogathat a könyvpiacon ennek kompenzálására. Havelock karakteréről azonban annál inkább szeretnék beszélni. Rég botlottam ennyire érdekes és szimpatikus könyves férfi főhősbe, és élvezettel követtem minden jelenetet, amelyben ő állt a középpontban (sajnos túl kevés volt belőle). A titokzatossága mellett a humora volt az, ami a legjobban megfogott, igazán jókat mosolyogtam rajta.

Összességében az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye engem igazán lenyűgözött. Imádtam olvasni, és gyorsan – talán túl gyorsan – is haladtam vele. Közben remekül szórakoztam az ízléses megfogalmazásokon, a csípős párbeszédeken, és persze főleg Havelock humorán. A legerősebb elemének egyértelműen a macskákat tartom, és nem azért, mert macskák, hanem, mert fantasztikusan, érzékletesen és aranyosan jelenítette meg őket a szerző. Egyáltalán nem vesztek el a regény egyéb mondanivalói között, és a sorokon erősen érződött, hogy Fawcett maga is mennyire tiszteli és szereti ezeket az állatokat. A könyvet magát összességében talán még egy kicsit érettebbnek is éreztem, mint amilyen az Emily Wilde volt, bár azzal nem vitatkozom, hogy van még hova fejlődnie az írónőnek. Mindenesetre arról biztosan meggyőzött, hogy több cozy fantasy-t olvassak, és arról is, hogy legközelebb ne habozzak ennyit, amikor új könyve jelenik meg Fawcett-nek. Szeretem a stand alone-okat, de ebben az esetben őszintén sajnálom, hogy Havelockról (és a macskákról) többet már nem olvashatok.


5 / 5 csillag

Kiadás: Agave Könyvek (2026)
Oldalszám: 352
Eredeti cím: Agnes Aubert's Mystical Cat Shelter (2026)
Fordította: Ballai Mária
Műfaj: (cozy) fantasy, romantikus

Heather Fawcett új regénye gyógyító, szívmelengető történet varázsboltokkal, mentett macskákkal és egy második eséllyel – a szerelemben éppúgy, mint az életben.

Agnes Aubert világát a listák tartják egyben. Ezek segítették át férje halálán, és most, a macskamenhelye vezetőjeként is úgy érzi, aprólékos szervezettsége az egyetlen dolog, ami megóvhatja a rá bízott cicákat – köztük Őfelségét, Sikolyt és az édes, öreg Thoreau-t – a teljes káosztól.

Amikor azonban kénytelen átköltöztetni a menhelyét, Agnes hamar rájön, hogy az új üzlethelyiségben valami nagyon nincs rendben. Főbérlője ugyanis álcaként használja a jótékonysági szervezetet: a menhely alatt bújik meg egy hírhedt, nemzetközileg ismert varázsbolt, amelyet a szétszórt, és nem mellesleg önimádó, bosszantó és fájdalmasan jóképű Havelock Renard vezet. Havelock mágus, bukott Boszorkánykirály és a fél világ által suttogott legendák főszereplője, akinek tiltott mágikus portékái messzi földről csalogatják a kíváncsiakat.

Agnesnek esze ágában sincs belekeveredni a férfi zűrzavaros ügyeibe. Neki cicákat kell mentenie, nem pedig varázslókat féken tartania. De amikor feltűnik a színen egy ellenség Havelock múltjából, a bolt és – ami Agnes számára sokkal fontosabb – a menhely sorsa hirtelen veszélybe kerül.

Hogy megvédje a menhelyet, vajon Agnes képes lesz-e félretenni a kényelmes rendet, és beengedni egy kis káoszt az életébe? Netán megengedni magának, hogy újra szeressen? Hamarosan ugyanis kiderül, hogy nem csak a megmentett cicák kaphatnak második esélyt.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


Heather Fawcett új regénye gyógyító, szívmelengető történet varázsboltokkal, mentett macskákkal és egy második eséllyel – a szerelemben éppúgy, mint az életben. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Nyereményjáték

Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Tally megfelelő sorába beírni a jó választ.  

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Hogy hívják a fekete kandúrt?


Állomáslista

05.02. Csak olvass!
05.05. Milyen könyvet olvassak?
05.07. Olvasónapló
05.09. Ambivalentina
05.11. Readinspo
05.13. Hagyjatok! Olvasok!
05.15. Könyv és más

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Van bennem némi egészségtelen tartózkodás az ázsiai könyvek iránt. Az egyik első élményem Genki Kawamura A virágokat ne felejtsd című regénye volt, amelyet a legkevésbé sem neveznék átütő élménynek. A témája, a mondanivalója ugyan szép volt, ám az ázsiaiak, de különösen a japánok ridegnek ható, távolságtartó kommunikációja és érzelemmentessége nem éppen az, amit szívesen fogadok az olvasmányaimban. Hiába volt azóta néhány pozitív élményem (igaz, inkább fantasy-k által), valamiért ez a regény olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy nehezen veszem rá magam a további kísérletezésre. Szerencsére a Holdtükör Samantha Sotto Yambao tollából átcsúszott a szitán, bár nehezen. Az okát, hogy végül miért döntöttem így, nem tudnám egyértelműen megmondani, de annyi bizonyos, hogy végül rengeteget segített az ellenérzéseim feloldásában.


Tokió egy eldugott utcájában áll egy híres rámenétterem, amely annyira népszerű, hogy csak hosszas sorbanállás után kaphat asztalt a látogató. Időnként előfordul azonban, hogy az ajtón belépve az ember nem vendéglátóegységben, hanem egy zálogházban találja magát. Tosio és Hana zálogháza csak azok számára jelenik meg, akik küzdenek valamivel, és epp eljött az ideje, hogy terhüket lerakják végre. Ehhez csak annyit kell tenniük, hogy otthagyják azt a döntésüket a zálogházban, amit megbántak – a bűntudat pedig elillan, hiszen az ajtón kilépve már nem emlékeznek arra, ami addig nyomta a szívüket. A napon viszont, amikor Tosió nyugdíjba vonul, különös dolog történik: reggelre feldúlják a zálogházat, az idős férfinek és az előző napon a széfbe helyezett döntésnek pedig nyoma veszik. Hana úgy dönt, az apja nyomába ered, még annak ellenére is, hogy a zálogházban végzett munkája rettentően fontos a közössége számára, kötelezettségének elhanyagolása pedig súlyos vétség. A kutatásban vele tart egy különös idegen is, aki éppen akkor téved a feldúlt zálogházba, amikor Hana szemrevételezi a kárt.

Nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy a Kiadó már az olvasás előtt is különlegessé tette a kötetet azáltal, hogy legális könyvvandálkodásra invitálta az olvasót. A Holdtükör védőborítója ugyanis hajtogatható: egy papírhajót kapunk belőle, amiben a két főhősünk ül egymás mellett. Őszintén szólva tetszik ez az ötlet, de különösen a körülötte kialakult párbeszéd, hiszen sokan még így is tartózkodnak a borító tönkretételétől, ám egyre inkább érzem a nyitottságot is arra, hogy ne szentekként kezeljük a könyveket. Valójában én is szívesen elkészítettem volna a papírhajót, egyetlen okból nem tettem: nekem a védőborító grafikája ezerszer jobban tetszik, mint ami mögötte, a keményborítós változaton található.

A fülszöveget nem olvastam el tüzetesen, ezért nem igazán tudtam, mire számítsak ettől a könyvtől. Könnyen belelendültem, már az elején is érdekes mozanatok történtek, ám igazán csak akkor indult be a cselekmény, amikor Keisin is megjelent a színen. Ő a titokzatos fiú, aki Tokió utcájáról, a zálogház következő ügyfeleként toppan bele Hana életébe, csakhogy éppen akkor, amikor a zálogházat már felforgatták. Hana annak ellenére, hogy minden észérv ellene szól, hagyja, hogy a fiatal fizikus-professzor vele tartson a keresésben.

"– A szeretet olyasmi, amiről azt tanítják az embereknek, hoy akarniuk kell. De valójában csak annyi kellene, hogy ne legyünk egyedül, amikor hazatérünk, és legyen valaki, aki búcsút int az ajtóból, amikor eljövünk."

Az első jelenetekben a természetfeletti elemek nem voltak hangsúlyosak, ezért úgy sejtettem, később is inkább a realitás talaján maradunk, és a regénynek legfeljebb egy-egy pontján jelenik meg valamiféle mágia. Ám ahogy haladtunk előre a történetben, úgy egyre vadabb helyekre kerülünk egyre különösebb módokon – a felhőkön lebegő Éjféli Piacra, a mások hibáiból álló Okulás Múzeumába, a csillagokat festők falujába. Mindezt pedig úgy, hogy víztócsákon keresztül, vagy éppen pletyka hátán utazunk a főhőseinkkel. Követhetetlennek és túlságosan elrugaszkodottnak hangzik, ám a szerzőnek sikerült úgy felépítenie és olyan módon adagolnia az újdonságokat, hogy egyáltalán nem váltam túlterheltté, és az agyam könnyedén feldolgozta azokat. Egy ponton már inkább csak elküldtem a racionális elmémet szabadságra, és élveztem a izgalmasabbnál izgalmasabb megoldásokat.

Mindebben sokat segített Keisin, aki a cselekményben gyakorlatilag az olvasót képviseli. Mivel a földi, mágia nélküli világból csöppent bele ebbe a fantáziába, velünk együtt fedezi és dolgozza fel azt, ami éppen történik vele. Mindennek tetejében, mint említettem, Keisin tudós, így gyakran próbálja racionalizálni ennek a másik világnak a működését, amit külön élvezet követni. Szerencsére azonban a szerző nem olyanfajta fizikust kreált a férfiból, aki mindent megkérdőjelez, mindent elutasít, mindent elemez – ő is inkább csak velünk együtt élvezi ezt a fantasztikus utazást.

"A könyveknek nincs értékük, amikor megírják őket. Attól lesznek értékesek, hogy elolvassák őket."

A Tosio utáni kutatás és a világ felfedezése során egyre inkább kitűnik, miféle kérdést is boncolgat a regény a háttérben. Ez leginkább Hana világa és az általunk ismertnek a párhuzama kapcsán nyer értelmet. Számukra a döntések tiltottak: minden embernek már a születésekor a bőrére tetoválják a teljes életútját a férje/felesége nevével, gyerekei számával, foglalkozásával együtt, így nincs más feladatuk, mint engedelmesen követni a nekik kijelölt utat. Ez a döntések nélküli világ rendezett és kiszámítható, szemben a földivel, amelyben káosz uralkodik. Csakhogy, ha az életutad kőbe (vagyis a bőrödbe) van vésve, nem vagy szabad, és az utazásunk során egyre világosabbá válik, hogy ezt sokan nehezményezik Hana világában.

A kissé távolságtartó írásstílus, ami az ázsia művekre általában jellemző, itt is megjelent, de inkább a könyv előnyére vált, mint hátrányára. Élveztem, hogy a szerző sokszor nem ír le, nem mond ki egyértelmű dolgokat, inkább hagyja, hogy a szövegkörnyezetből magunk következtessük ki, hogy mi történik. A szexjelenetnél csodáltam ezt különösen – semmilyen módon sem passzolt volna a regénybe a szókimondó helyzetrajz, helyette rendkívül finom, elegáns és szemérmes utalásokat kaptunk csak arra, mi történik a falak között. De ez az egyenletes, visszafogott stílus csodásan működött egy-egy jelenet átvezetésénél is, illetve annak a hiányánál – megtörte a monoton olvasást, emlékeztetett, hogy nem árt odafigyelni.

Összességében a Holdtükör teljesen levett a lábamról. Lenyűgözött, elvarázsolt és elrepített a gondjaimtól, hiszen rendkívül könnyű volt belefeledkezni. Egészen különleges lehet Samantha Sotto Yambao elméje, ha képes volt ilyen világot kreálni. Hihetetlen fantázia és kreativitás kellett ehhez a regényhez, én pedig faltam minden egyes sorát, és már most alig várom, hogy újraolvassam. Ha voltak is gyengeségei, egyet sem tudok kiemelni közülük. Teljes szívemből csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretnek elveszni titokzatos, gyönyörű világokban, és általában törekednek arra, hogy a leírtakat megjelenítsék a lelki szemeik előtt – szerintem ezt a könyvet olvasni csak így érdemes.


5 / 5 csillag

Kiadás: Agave Könyvek (2026)
Oldalszám: 336
Eredeti cím: Water Moon (2025)
Fordította: Ódor Anna
Műfaj: fantasy, romantikus, mágikus realizmus, ifjúsági

Újraírnád a sorsodat, ha cserébe elveszítenél valamit a múltadból?

Tokió egy eldugott kis utcácskájában áll egy zálogház, amit nem mindenki képes megtalálni.

A legtöbben egy barátságos rámenéttermet látnak a helyén. Csak a valóban elveszettek pillanthatják meg az igazi boltot, ahol életutakat és megbánt döntéseket lehet zálogba adni.

Isikava Hana a zálogház új tulajdonosaként töltött első reggelén romokban találja az üzletet. A bolt legértékesebb tárgya édesapjával együtt eltűnt.

Ekkor lép be az ajtón egy különös idegen: egy férfi, aki nem segítséget kér, hanem felajánlja azt.

Hana és titokzatos útitársa együtt vágnak neki egy varázslattal szőtt utazásnak, hogy megtalálják az apját és a tolvaj által elvitt döntést. Esőtócsákon keresztül, papírdarvak hátán, az éjfél és a hajnal közé feszülő hídon át, egészen a felhők közé rejtett éjszakai piacig vezet az útjuk.

De minél közelebb kerülnek az igazsághoz, annál nyilvánvalóbbá válik: Hanának is van egy titka. Egy döntés, amit ha meghoz, soha többé nem fordulhat vissza.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás



Tokió egy eldugott kis utcácskájában áll egy zálogház, amit nem mindenki képes megtalálni.
A legtöbben egy barátságos rámen éttermet látnak a helyén, titka csak annak tárul fel, akinek szüksége van rá. Ez nem egy klasszikus zálogház, itt az életutakat és megbánt döntéseket lehet zálogba adni. Isikava Hana a zálogház új tulajdonosaként töltött első reggelén romokban találja az üzletet. A bolt legértékesebb tárgya édesapjával együtt eltűnt. Vajon mi történhetett? Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Nyereményjáték

Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Tally megfelelő sorába beírni a jó választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Melyik kerület sikátorában helyezkedett el a bolt?


Állomáslista

04.26. Milyen könyvet olvassak?
04.27. Csak olvass!
04.28. Ambivalentina
04.30. Könyv és más
05.02. Readinspo

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Nem állítanám, hogy valaha is különösebben érdekelt az Artúr-mondakör, de Európa múltjának és a popkultúrának is olyannyira a szerves része, hogy vétek lette teljesen kihagyni. Már gyerekként láttam olyan alapműveket, mint Az első lovag című film Sean Connery főszereplésével, vagy éppen az Artúr király Clive Owennel, de ezek közül is leginkább Lancelot és Guinevere története, valamint a telefestett, harcos Keira Knightley maradt emlékezetes számomra. Később, a közelmúltban sikerült valamivel jobban belemerülnöm a témába, többek között A világ legszebb mondái című könyvnek köszönhetően, amit szívből ajánlok annak, akinek hasonló céljai vannak. Nem mondható tehát, hogy rajongó, vagy akár aktív érdeklődő lennék a témában, de szeretek tájékozódni, és kedvelem, ha valamilyen tartalom kicsit más szemszögből világít meg egy már ismert történetet vagy legendát. Lev Grossman eposza, A fényes kard pedig pontosan ezzel a céllal született.


A fényes kard az Artúr-mondakör egyfajta folytatásaként szolgál, azt dolgozza fel ugyanis, mi történt a legendás király halálát követően. Artúrt a saját fia, Mordred által érte a vég. Mordred Artúr távollétében megpróbálta átvenni az uralmat Britannia felett, a király azonban bosszút állt rajta. A csatából hiába ő került ki győztesen, halálos sebet szerzett Mordredtől. A legenda szerint azonban még a tényleges halála előtt Avalon szigetére került, és visszatér majd, ha a birodalom veszélybe kerül. Eltűnését követően a Kerekasztal megmaradt lovagjai, többek között Sir Bedivere, Sir Dagonet vagy Sir Palamedes azon tanakodnak, vér szerinti örökös híján ki lenne a legalkalmasabb jelölt Britannia trónjára, és közben persze megpróbálják megvédeni a birodalmat azoktól az erőktől, akik Artúr halálában soha vissza nem térő lehetőséget látnak a támadásra.

Az eseményeket egy Collum nevű fiú szemszögéből követjük végig, aki nagy reményekkel érkezik Camelotba. Egész életében arra készült, hogy Artúr király lovagjainak körébe kerüljön, és a verekedésben nagyon is tehetségesnek mutatkozik. Ám amikor a várba érkezik, akkor szembesül a lesújtó hírrel, ami a Kerekasztal megmaradt lovagjait is mélységes melankóliába taszította. Collum kihasználja a káoszt és beférkőzik az udvarba, ahogyan mindig is tervezte.

A jelen eseményeivel Collum szemszögén keresztül szembeülünk, azonban a közelmúlt sem marad számunkra teljesen homályban. Visszatekintésekből nemcsak Artúr uralkodását és személyiségét ismerjük meg, de a megmaradt lovagok személyes történeteit is. Néhány fejezetenként – abban az ütemben, ahogy Collum is közelebb kerül hozzájuk – megismerjük egy-egy lovag élettörténetét, addig a pontig, amíg a Kerekasztal tagjává nem váltak. Megtudjuk például, hogy Sir Bedivere, a félkarú lovag a férfiak társaságát részesíti előnyben, és menthetetlenül beleszeretett Artúrba is. Sir Palomedes, a szaracén lovag valójában egy bagdadi herceg, aki negyedik fiúként saját hazájában nem sokat remélhetett az élettől. Vagy éppen, hogy Sir Dinadan valójában nem férfinak született. Ezek a történetek páratlan színt vittek a regénybe, közelebb hozva hozzánk ezeket a viszonylag ismeretlen, kevés feldolgozásban szereplő karaktereket.

"Az ifjú egy pillanatra elképzelte: Britannia trónját nem isteni rendelet őrzi, hanem a föld ősi mágiája, a tölgy, a vér, a kő és az eső varázslata. Egy tündérkirálynő, aki egy tündér – Camelotból uralkodik, melynek kristálytornyai egy elvarázsolt fal mögött emelkednek..."

Különösen tetszett, hogy hiába halott (vagy eltűnt? nézőpont kérdése) ekkorra már Artúr király, végig jelen van a történet során. A visszatekintésekből, valamint a lovagok egymás közötti beszélgetéséből szépen, lassan megismerjük a mondák mögött rejtőző alakot, vagyis azt, milyen volt valójában, idézőjeles hús-vér emberként az uralkodó. Megtudjuk például, hogy az apátlanság milyen hatással volt rá, mennyire istenfélő keresztény volt, vagy éppen, hogy ő maga sem rendelkezett apai ösztönökkel, még akkor sem, amikor Mordred már aktívan az élete része volt.

Mindent összevetve azonban a regény legnagyobb erőssége egyértelműen a nyelvezete. A gyönyörű megfogalmazás nem csupán esztétikailag gyönyörködtet, de könnyen olvashatóvá is teszi a szöveget. Igaz, ennek a könyvnek az esetében a lassabb tempót javaslom, hogy legyen lehetőséged belemerülni mind a világba, mind pedig az írásstílusba. Minden elismerésem a fordítóé; Kleinheincz Csilla egyébként is több olyan regényért felel, amelyet szerettem, de ez különösen nagy hatással volt rám.

Összességében A fényes kard egy gyönyörűen megírt, érdekes történet az Artúr-mondakörhöz kapcsolódóan. Az érdekessége azonban inkább abban rejlik, hogy szokatlan, egyedi szemszögből dolgozza fel az ismert mitológiát. Magát a cselekményt izgalmasnak, dinamikusnak nem lehet nevezni, a hangsúly inkább a szereplők hátterén, megismerésén van. Az elolvasásához úgy gondolom, szükséges az Artúr-mondakör legalább minimális ismerete, enélkül valószínűleg élvezhetetlen lesz a regény.


5 / 5 csillag

Kiadás: Agave (2025)
Oldalszám: 608
Eredeti cím: The Bright Sword (2024)
Fordította: Kleinheincz Csilla
Műfaj: (történelmi, epikus) fantasy, kaland

Egy ​Collum nevű, tehetséges ifjú lovag érkezik Camelotba, hogy felvételt nyerjen a Kerekasztal tagjai közé, de már elkésett: Arthur király két héttel korábban elesett a camlanni csatában, és csupán maroknyi lovag maradt életben.

A túlélők azonban nem legendás hősök, mint Lancelot vagy Gawain, hanem a Kerekasztal különcei, köztük Sir Palomides, a szaracén, és Sir Dagonet, Arthur udvari bolondja, akit csak tréfából ütöttek lovaggá. Mellettük pedig csak Nimue áll, Merlin egykori tanítványa, aki elárulta és egy domb alá zárta mesterét.

Rájuk hárul a feladat, hogy újjáépítsék Camelotot ebben a kibillent világban: bár a kereszténység Istene magára hagyta Britanniát, Morgan le Fay vezetésével visszatértek a királyságba a tündérek és a régi istenségek. A lovagoknak fel kell kutatniuk az Excaliburt, hogy a romokban heverő ország ismét egyesülhessen, ám előtte még meg kell fejteniük, hogyan bukhatott el a magányos és nagyszerű Arthur király.

A fényes kard az új évezred első nagy arthuri eposza, a hagyományokhoz hűen tele párbajokkal és kalandokkal, csatákkal és lovagi tornákkal, varázskardokkal és halászkirályokkal. Ugyanakkor esendő és mégis erős férfiak és nők története, akik annak ellenére próbálják meggyógyítani széttört világukat, hogy őket magukat is megtörte az élet.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


Lev Grossman A fényes kard című regénye a legendás Arthur-mondakör sötétebb, emberibb újragondolása, amelyet az Agave Könyvek hozott el a magyar olvasóknak. A történet középpontjában Collum, a fiatal lovag áll, aki Camelotba érkezve döbbenten szembesül Arthur király halálával és a Kerekasztal széthullásával. A regény a jól ismert hősök helyett azokkal a különc túlélőkkel foglalkozik, akiket a történelem háttérbe szorított: Sir Palomides, a szaracén harcos, Sir Dagonet, a bohóc-lovag, és Nimue, a bukott varázslónő. Ők próbálják rendbe hozni a széttöredezett birodalmat, miközben Britanniát ismét a tündérek és ősi istenek fenyegetik. Kövesd a turnét, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a könyvről, és esetleg szeretnél egy saját példányt is nyerni belőle!

Nyereményjáték

Játékunk a Kerekasztal ismert és kevésbé ismert lovagjaira összpontosít. A feladatotok, hogy az állomásokon található leírások alapján tippeljétek meg, melyik lovagra gondoltunk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Ez a lovag beleszeretett Artúr király feleségébe, Guinevrába.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

06.09. Readinspo
06.11. Kitablar 
06.13. Könyv és más
06.15. Olvasónapló

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Kedvelem, amikor egy kiadó nem táncol a rajongók idegein azzal, hogy évekig hagy sorozatokat lógni a levegőben. Sajnos nem egyszer jártam úgy, hogy már a trilógia második részére is éveket kellett várnom, a harmadik megjelenéséről pedig semmiféle hír nem érkezett, holott eredeti nyelven már ősidők óta lezárult a széria. Kifejezetten örültem tehát, amikor az Agave már fél évvel az első Emily Wilde után elhozta nekünk a következő részt. Szerencsére nem késlekedtek sokat a trilógia zárásával sem, így már egy éven belül eljutottunk Emily és Wendell történetének a végére.


Az elismert drüadológus – és immáron a Silva Lupi nevezetű tündérbirodalom jogos örökösének a jegyese –, Emily Wilde győzelmet aratott, amikor megmérgezte Wendell mostohaanyját, hogy megmentse szerelme életét, és lehetőséget teremtsen számára az otthonába való visszatérésre. Wendellel ezután visszatérnek Silva Lupiba, hogy a férfi átvegye a trónt és helyrehozza az előző uralkodók baklövéseit. Csakhogy a letaszított Arna királynő bosszút esküszik, és a benne élő mérget arra használja, hogy visszafordíthatatlanul megmérgezze a birodalmat. A ligetek így elpusztulnak, a bennük terjengő köd pedig vadállattá változtatja azokat, akik beletévednek. Emily és Wendell megkezdik a kutatást annak érdekében, hogy kiderítsék, hogyan lehet visszafordítani az átkot, ami lassan felemészti a vidéket.

Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy izgultam a sorozat végéért, hiszen az előző kötet csalódást okozott az első részhez képest. Az okát is tudom: az Emily Wilde tündérenciklopédiájában nagyrészt az nyűgözött le, ahogyan a tudományos munka köntösébe bújtatta a szerző a kalandot. Az Emily Wilde atlasza a Másvidékről eleinte megpróbált ugyan hasonló irányba mozdulni, de hamar feladta, hogy aztán a szerelmi szál kerüljön a középpontba. Imádom Emily és Wendell párosát, de a “romantikus” címke előtérbe kerülésével számomra a történet épp azt veszítette el, amelytől különleges volt. Ezekkel az érzésekkel vágtam neki az Emily Wilde és az elfeledett mesék olvasásának, és ezt már jobban élveztem, tekintve, hogy a csalódáson korábban átestem.

A sorozatnak talán ez volt a legkevésbé eseménydúsabb és összetettebb kötete, mégis könnyen elmerültem benne. Hiába van a történetnek egy sötét és borús oldala, ez nem kavar fel, ezért alkalmas arra, hogy magával sodorjon és elcsendesítse az elmémet. Továbbá imádom a krimit, Emily nyomozása pedig már-már elvitte egy ilyen irányba a történetet.

"[…] – Ez csak kávé.
– A csak és a kávé nem szerepelhet egyszerre egy mondatban – jelentette ki Wendell, majd a szolgák felé fordult."

Az előző kötetben is, de ebben még jobban zavart viszont az, Wendell mennyire sokadlagos fontosságú szerepet tölt be a cselekményben. Az egyik legfontosabb karakternek kellene lennie, ehhez képest rendkívül passzív, nincsenek önálló gondolatai vagy cselekedetei, szinte mindent Emily lépésének függvényében tesz. Állítom, hogy sokkal élvezetesebb lenne a történet, ha Wendell Bambleby aktív szereplője lenne a saját életének, illetve nem abból állna a személyisége, hogy szüntelen a főhősünk után epekedik. Ez egy ideig cuki, persze, melyik hölgyemény ne vágyna erre, de van egy pont, amikor ez már túl sokká válik.

Annak ellenére, hogy ha én írtam volna, egészen más irányba terelem a regények fonalát, kellemes élvény volt az Emily Wilde-trilógia, és sajnálom, hogy véget ért. Úgy gondolom, hogy rengeteg potenciál volt a két főszereplőben, de különösen a világépítésben, amit nem aknázott ki a szerző. Ahelyett, hogy kalandregényt alkotott volna rengeteg nyomozással és veszélyes tündérfajokkal (mint amelyre az első kötet utalt), a végére inkább romantikus történet lett belőle, amelyből viszont millió és egy van a piacon, és én személy szerint nem vágytam egy újabbra. De ez természetesen személyes preferencia.

Összességében azért mégsem haragudhatok az Emily Wilde és az elfeledett mesékre, mert nem olyan lett, amilyennek én szerettem volna látni. Azt értékelhetem, amit kaptam, és az egy élvezhető, magával ragadó és bájos történet. A legkevésbé sem hibátlan, és égbekiáltó, mennyivel több energiát fektetett a szerző az első kötetbe ehhez képest, de ezt el tudtam engedni. Valószínűleg még jobban élveztem volna, ha egyben olvasom el az egész sorozatot, hiszen a legapróbb részletekre lehetetlen emlékezni ennyi idő távlatából, ezért ha megtehetitek, inkább vegyétek elő a korábbi részeket is a zárás alkalmából.


5 / 4.5 csillag

Kiadás: Agave Könyvek (2025)
Oldalszám: 368
Sorozat: Emily Wilde 3.
Eredeti cím: Emily Wilde's Compendium of Lost Tales (2025)
Fordította: Ballai Mária
Műfaj: fantasy, romantikus

Emily ​Wilde egész életében a tündéreket kutatta. Elismert drüadológusként a szerzetek több száz faját dokumentálta a tündérenciklopédiájában, majd megrajzolta a különböző birodalmak térképeit. Most élete legveszélyesebb tudományos munkája előtt áll: annak a királyságnak a belső működését szeretné tanulmányozni, amelynek ő maga a királynője.

Ugyanis elfogadta korábbi tudományos riválisa, a délceg és szeszélyes Wendell Bambleby házassági ajánlatát, aminek következtében rögtön Tündérhon életveszélyes ármányai kereszttüzébe csöppen. Együtt sikerül visszaszerezniük Wendell rég elveszett királyságának trónját, így Emily egy csodás rémálomban találja magát, ahol megannyi tudományos felfedezés vár rá.

Eleinte viszont éppúgy nem tud beilleszkedni Tündérhonba, mint a halandók világába. Mégis hogyan lehetne királynő egy hozzá hasonló egyszerű tudósból? Nincs sok ideje ezen merengeni, mert Wendell megátalkodott mostohaanyja elátkozta a birodalmat, majd nyomtalanul eltűnt. Hogy megakadályozzák új otthonuk elenyészését, Wendell minden varázserejére és Emily összes tudására szükség lesz.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


Utolsó fejezetéhez érkezett Emily Wilde és Wendell Bambleby kalandja. A sorozat záró kötetében az elismert drüadológus (vagyis tündérkutató) arra eszmél, csupán egy hajszál választja el attól, hogy a Silva Lupi nevezetű tündérbirodalom uralkodónőjének koronázzák. Emilynek egyszerre kell megküzdenie a hozzá nem passzoló szereppel, és a problémával, ami egyelőre megakadályozza, hogy békésen élhessenek Wendell otthonában. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk az Agave Könyvek tavaszi újdonságáról!

Nyereményjáték

Játékunkban mi is drüadológusokká válunk egy rövid időre. A feladatotok, hogy az egyes állomásokon található, tündérekkel kapcsolatos kérdéseket megválaszoljátok a Rafflecopter box megfelelő mezőjét használva.

Melyik görög istenhez kapcsolódnak a nimfák, akik tündérszerű lények?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

04.19. Readinspo
04.21. Spirit Bliss Sárga könyves út
04.23. Hagyjatok! Olvasok!
04.25. Utószó
04.27. Dreamworld

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Az Emily Wilde tündérenciklopédiája tavasszal teljesen levett a lábamról. Bár voltak apróbb hibái a történetnek, de az az otthonos, meleg és gyengéd hangulat, amelyet a szöveg áraszt, képes volt szinte teljesen elfeledtetni velem ezeket. Ott, akkor rettenetesen sajnáltam is, hogy nem tudom rögtön folytatni a sorozatot a már létező második és harmadik résszel, magyar fordítás hiányában. Nem hittem volna, hogy alig fél évet kell csak várnom Emily Wilde és Wendell Bambleby kalandjainak következő epizódjára.


Miután Emily visszatért a zord északról és kiadta Tündérenciklopédiáját, megszerezte magának a jól megérdemelt, határozatlan idejű kutatói pozíciót a Cambridge-i egyetem drüadológiai tanszékén. Jelenlegi legnagyobb problémája, hogy még mindig nem tudja, hogyan feleljen Wendell Bambeby házassági ajánlatára – aki egyébként halandóként éli az életét, de álcája mögött Silva Lupi birodalmának száműzött tündérhercege rejlik. A baj azonban nem kerüli őket sokáig, Wendell mostohaanyja ugyanis immár szeretne véglegesen megszabadulni riválisától, és megmérgezi Bamblebyt egy olyan szerrel, amelyre a halandók földjén nincs orvosság. Emilynek és csapatának ezért meg kell keresnie a bejáratot, ami elvezeti őket Silva Lupi földjére, ahol rátalálhatnak az ellenszerre. A nyomok egészen Ausztriáig, egy, az Alpok hegyei között megbúvó faluig terelik őket.

Talán emlékeztek, hogy az első rész könyv a könyvben-jelleggel készült, hiszen az elejétől a végéig olyan, mintha Emily naplóját olvasnánk, és azon keresztül követnénk az események alakulását. Szerencsére ezt az izgalmas formát a második rész is megtartotta, továbbra is naplót olvasunk. További hasonlóság, hogy a fiatal kutatónő ezúttal is egy tündérekről szóló tudományos anyagon dolgozik, mégpedig egy atlaszon, amely segít vizuálisan is elhelyezni egymáshoz képest a tündérbirodalmakat. Sajnos azonban az atlaszról mindössze ennyit tudunk meg, a történet során, aktívan egyáltalán nem is foglalkozik vele a főszereplőnk.

Részben talán ez is felelős azért, hogy nem tudtam olyan odaadással követni az eseményeket, mint az első részben. Számomra az tette igazán különlegessé és egyedivé az Emily Wilde tündérenciklopédiáját, hogy előtérbe helyezte a tudományt (mégha csak fiktív ágáról is volt szó), a cselekményt pedig egy kutatómunka köré szervezte. Mindez teljesen eltűnt ebben a kötetben. A fő cselekményszálat ismerve persze ez nem olyan meglepő, hiszen ha a szerelmed élete veszélyben forog és meg kell találnod az ellenszert a méregre, te sem a karriereddel fogsz törődni szabad perceidben, de sajnos némi csalódottság mégiscsak van bennem.

Némileg talán az is szerepet játszott, hogy Emily és Wendell kapcsolatának dinamikáját továbbra sem tudom hová tenni. Erről részben az is tehet, hogy a két karakter a szerző fejében valószínűleg sokkal árnyaltabb, mint ahogy nekünk (legalábbis nekem biztosan) átjön a papírokon, ezért nehéz is megérteni az érzéseiket, cselekedeteiket. Valahogy úgy képzelem, hogy Emily a nehézségekkel teli előélet miatt felépített maga elé egy mentális falat, amellyel kizárja az élete minden olyan területét a prioritásai közül, melyekben korábban kudarcélménye volt (ilyen a szerelem is), és csak azt tartja meg a fókuszában, ahol sikeres (ez a karrierje). Titkon azonban, mint minden emberi lény, vágyik a gyengédségre és a feltétel nélküli szeretetre, ezért képtelen ellenállni Wendell végtelenül romantikus lelkének. Alapvetően, a mindennapokban Emily úgy tesz, mintha idegesítené Bambleby jelleme, azonban nehéz pillanatokban megmutatkoznak az ő valódi érzései is.

"– Elvarázsoltad a ceruzámat? – kérdeztem tőle.
– Az összes ceruzádat elvarázsoltam – felelte anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét. – Mindig van nálad legalább egy. Tudtam, hogy egyszer kapóra jön majd. – Mivel továbbra is szó nélkül meredtem rá, folytatta: – Elvégre nem vihetek mindenhová magammal egy átkozott kardot – tette hozzá teljesen félreértve a reakciómat.
– Miért nem a saját ceruzáidat varázsoltad el? – zúgolódtam.
– Azt kellett volna, de sosem találom őket."

Minderre persze csak közvetett bizonyítékom van, hiszen sajnos karakterépítésről csak minimális értelemben beszélhetünk ebben a regényben. Emily nehéz múltjára is csupán az előző részben vannak homályos utalások, amelyek aztán kifejtetlenül maradtak – az Emily Wilde tündérenciklopédiájáról írt értékelésemben meg is említettem, mennyire örülnék neki, hogyha a második részben kitérnénk erre is. Sajnos ez teljes mértékben elmaradt az Emily Wilde atlasza a Másvidékrőlben, pedig egyébként lehetőség lett volna rá. Számomra ez azért zavaró, mert ha mást nem is, a főszereplőket szeretem részletesebben megismerni, és Emily Wilde karakterének esetében komoly hiányosságokat érzek. Még azt sem tudom például, mi vitte rá őt arra, hogy szabálykövető, egyenes emberként egy ennyire szeszélyes, kiszámíthatatlan világgal foglalkozzon, mint amilyen a tündéreké. Persze lehet ezt is magyarázni olyanokkal, minthogy hasonló, evidens információkat az ember nem ír csak úgy le a szakmai naplójában, de olvasói szempontból jogos az igényem arra, hogy megismerjem a főhősömet.

Hasonló tüske él bennem az új mellékszereplők kapcsán is. Emily és Wendell kettőse (illetve Árnyék kutyával együtt hármasa) immár kiegészül két fővel: Ariadnéval, akit Emily unokahúgaként, és egyben tanítványaként ismerünk meg, valamint Farris Rose tanszékvezetővel, aki hiteltelennek tartja Emilyék beszámolóját az északi kalandjukról, és emiatt aláásni készül a nő szakmai sikereit. Ám sajnos szinte ez minden, amit megtudunk róluk. Ez, mivel mellékszereplőkről beszélünk, nem életem legnagyobb tragédiája, inkább az frusztrált, hogy számomra a két karakter nem sokat adott hozzá a cselekményhez. Némileg színesebbé tették ugyan, de nem mozdították előre különösebben, tehát nem volt súlya a jelenlétüknek.

Összességében sajnos az Emily Wilde atlasza a Másvidékről nem tudta ugyanazokat az érzéseket kelteni bennem, mint a sorozat első kötete. Okozhatta ezt a fent felsorolt dolgok összessége, de akár az is, hogy nem a megfelelő időszakban talált meg. Mindenesetre nem az volt a célom a bejegyzéssel, hogy elvegyem a kedveteket a kötettől, én magam is lelkesen vetem majd bele magam a harmadik részbe, amennyiben lesz rá lehetőség. Mindössze arról van szó, hogy az én személyes preferenciáimnak ez most kevésbé tudott megfelelni – de, ahogy böngésztem a vélemények között, úgy láttam, hogy jelenleg én képviselem a kisebbséget.


5 / 4 csillag

Kiadás: Agave (2024)
Oldalszám: 352
Sorozat: Emily Wilde 2.
Eredeti cím: Emily Wilde's Map of the Otherlands (2024)
Fordította: Ballai Mária
Műfaj: fantasy, romantikus

Emily ​Wilde nagyszerű tudós, aki nemrég írta meg a világ első átfogó tündérenciklopédiáját. Kalandjai során a rejtettek számos titkára fényt derített, mint ahogy tudóstársát és korábbi riválisát, Wendell Bamblebyt is leleplezte.

Mert Bambleby nemcsak őrjítően megnyerő férfi, hanem száműzött tündérkirály is egyben, aki mostohaanyja elől menekülve a birodalmába visszavezető ajtót keresi. S amíg nem jár sikerrel, Emily nem áll készen arra, hogy elfogadja a házassági ajánlatát – gyengéd érzései ellenére jól tudja, hogy egy tündért szeretni veszélyes dolog.

Mindeközben Emily új célt is kitűz maga elé: meg szeretné rajzolni a különböző tündérbirodalmak térképeit. A kutatásai előkészítése közben pedig Bambleby ismét bajba sodorja, amikor Cambridge-t megszállják a mostohaanyja által küldött orgyilkosok. Kettejükre új kalandok várnak az osztrák Alpok festői vidékén, ahol Emily szerint Bambleby birodalmának ajtaja is rejtőzhet, melynek megtalálása segíthetne a férfinak megmenekülni családja gyilkos cselszövései elől.

Heather Fawcett nagy sikerű trilógiájának második részében Emilyre ismét nagy veszély vár. Minden erdőben és hasadékban veszedelmes szerzetek leselkednek rá, miközben nemcsak a tündérajtók, de szívének rejtélyes működését is meg kell fejtenie, mielőtt kifut az időből.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


Alig fél évvel az Emily Wilde tündérenciklopédiájának megjelenését követően már olvashatjuk is magyarul Heather Fawcett nagysikerű sorozatának következő részét! Az Emily Wilde atlasza a Másvidékről című regényben az Alpokba kalandozunk, ahol a főhőseink a Wendell Bambleby királyságába vezető ajtót keresik. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a könyvről!

Nyereményjáték

Játékunkban a tündérek, elfek mítoszát járjuk körül – pontosabban azt, mely kultúrákban milyen formában bukkantak fel ezek a természetfeletti lények.
A feladatotok mindössze annyi, hogy helyesen válaszoljatok az állomásokon feltett kérdésekre.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Hol élnek a fénytündérek a skandináv mitológia alapján?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

10.22. Readinspo
10.24. Utószó
10.26. Hagyjatok! Olvasok!
10.28. Spirit Bliss Sárga könyves út
10.30. Dreamworld

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Shannon Chakraborty nevét a magyar olvasóközönség már ismerheti a Dévábád-trilógia kapcsán. Bár nekem még nem volt szerencsém végigolvasni a sorozatot, az Amína asz-Sziráfi kalandjai hatására egészen biztosan meg fogom tenni előbb-utóbb. Eleinte volt némi kétségem, hogy tényleg nekem való-e ez a regény, mivel nem kifejezetten szimpatikus számomra az arab világ. Filmekben csak elvétve, az olvasmányaimban pedig még annál is ritkábban találkoztam vele, így ehhez a könyvhöz nem kevés lépéssel kellett elhagynom a komfortzónámat. Viszont, mint oly sok alkalommal, ezúttal is megérte, hiszen így az évem egyik, ha nem a legkülönlegesebb olvasmányával találkoztam.


A főhősünk a legendás Amína asz-Sziráfi, aki rettegett kalóznőként és csempészként szelte keresztül-kasul az Indiai-óceánt – egy évtizeddel ezelőtt. Amína azóta visszavonult és rejtőzködve éli békés, bár kevésbé kielégítő életét lányával, a tízéves Mardzsánával. Egy nap kellemetlen látogató érkezik hozzá, egy elképesztő vagyonnal rendelkező öregasszony, aki felfoghatatlan összeget ígér számára egy küldetésért. Amínának fel kell keresnie a frankot, aki elrabolta az asszony unokáját, Dunját, és épségben visszavinni a lányt a családjához. A tapasztalt és furfangos kalóznő eleinte könnyűnek titulálja a feladatot, de hamarosan kiderül, hogy súlyos titkok, és némi természetfeletti kötődés is rejlik a háttérben, amiről az öregasszony természetesen elfelejtett szólni. De ezen a ponton már nincs visszaút, ha Amína viszont akarja látni a kislányát.

Az már a borítón is látszik, hogy nem egy hétköznapi fantasy-regénnyel állunk szemben, de az igényesség a beltartalomban is megmarad. Rögtön az elején találunk benne egy egészen elképesztő térképet, ami segít eligazodni a helyszínek között, bár mivel alapvetően a regény a mi világunkban játszódik a valóságban is létező városokkal, erre nem kifejezetten van szükség. A hullámokat ábrázoló, egész oldalas grafikák ellenben indokolatlanul gyorsan levettek a lábamról.

"[…] úgy nőttem fel, hogy rettentő különlegesnek éreztem magam, mint aki nincs a helyén, és soha nem békéltem meg a fiatal lányoknak szánt sorssal. Szívem rejtett szegletében szégyellnivaló álmokat dédelgettem, amelyekben nem is a szüleim gyermeke voltam, hanem szárnyas lovakon utazó női harcosokból álló törzs lánya."

Arra már csak a végén jöttem rá, mennyire jól passzol a történet keretezéséhez ez a borító, ami egy krónikára emlékeztethet bennünket. A regényt ugyanis némileg megfűszerezi, hogy egy olyan narrátor beszéli el nekünk a cselekményeket, aki maga is szerepel benne, és aki a végén a hajó írnokává lépett elő. Jó krónikáshoz híven itt-ott még ki is egészíti a szöveget rövid megjegyzésekkel, amelyek érthetőbbé teszik a körülményeket – például annak a mesés kincsnek a legendájával, ami az egyik fő konfliktust szolgáltatja.

Magában a történetben is volt egy számomra igen szokatlan dolog. Ahhoz vagyok ugyanis hozzászokva, hogy a főhős a semmiből lép elő (vagy még épp csak gyerek), és a nulláról építi fel magának a hírnevét. Ellenben az Amína asz-Sziráfi kalandjaiban egy olyan kalóznőről olvashatunk, aki már nem fiatal, küzd is a korral járó leépüléssel a visszatérésekor, de ami a legfontosabb: már komoly tekitéllyel rendelkezik. Legendák szólnak a ravaszságáról és a kalandjairól, és ő is sokszor hivatkozik a múltjára a lapokon. Csakhogy ez számunkra olyan érzés, mintha Amína történetének a közepébe csöppentünk volna az eleje helyett, hiszen mi mindezekről nem tudunk semmit. Igazság szerint én ezt felettébb pozitívan értékeltem. Örültem, hogy a szerző tud valami újat mutatni számomra, ami bizonyos mértékben még izgalmasabbá teszi ezt az egyébként is bámulatos történetet.

"A világ nem bánik kedvesen a nőkkel…[…] Főleg nem azokkal, akik nem aszerint akarnak élni, amit a társadalom elfogadhatónak tart."

Azt már említettem, hogy a regény a mi világunkban játszódik, létező helyszíneket emlegetve – Chakraborty pedig a mágikus szálakat ebbe szőtte bele. Rengeteg kérdés maradt bennem a mágia természetével kapcsolatban, de a lényeg tulajdonképpen annyi, hogy a varázslat csak annak hozzáférhető, aki kifejezetten hozzá is akar férni. A világ tele van természetfeletti elemekkel (lényekkel) és ereklyékkel, de az előbbieket a halandók nem látják, utóbbiak pedig jól el vannak rejtve. Léteznek viszont írásos források és legendák, amelyek rávezethetik a becsvágyó és hataloméhes embereket, hol lelhetnek rá a vágyuk tárgyára. Amína is egy ilyen embert üldöz, a frankot, aki a Sába Holdjának megszerzésével tervezi felborítani a világ egyensúlyát.

Összességében rendkívül élveztem Amína asz-Sziráfi kalandjainak az olvasását, és nem tartom kizártnak, hogy előkelő helyet szerzett magának az idei évi kedvenceim között. Már az elejétől kezdve elvarázsolt, teljesen elfeledtetve velem az arab világgal szembeni ellenérzéseimet és idegenkedésemet. Chakraborty elképesztő érzékkel szőtte a történetszálakat, de közben bőven engedett bepillantást a főhősünk lelkivilágába is. Igyekeztem lassan olvasni, hogy tovább tartson az élmény, de szinte lehetetlen volt, annyira elkapott a világ és Amína története.

Eleinte úgy hittem, hogy egykötetes fantasyval állok szemben, hiszen pillanatnyilag a regény Moly-adatlapja nem utal arra, hogy sorozat része lenne. A Goodreadsről viszont megtudtam, hogy mégis. Sajnos a második résznek még az angol megjelenése is rendkívül messze van (Google barátom szerint 2025. szeptemberében érkezik), az esetleges harmadik rész pedig több fényévnyi távolságra lehet éppen… Mindemellett van egy utalás a regényben arra, hogy akár ötrészesre is nyúlhat a széria. Őszintén szólva ebben az egészben csak az időtényezőt bánom, mert nagyon szívesen olvasom Amína asz-Sziráfi bármennyi kalandját, ha a szerző ugyanilyen gondossággal és igényességgel állítja össze őket. Viszont ne tántorítson el titeket az olvasástól a tény, hogy éveket kell várni a végére, hiszen az Amína asz-Sziráfi kalandjai szerencsére önmagában is megállja a helyét, nem borzolja a kedélyeket függővéggel. Azoknak ajánlom elsősorban, akik szeretik a kalandregényeket, a kalózos történeteket, a kiválóan felépített fantasy-kat, illetve szívesen barangolnak különböző kultúrákban.


5 / 5 csillag

Kiadás: Agave (2024)
Oldalszám: 554
Eredeti cím: The Adventures of Amina Al-Sirafi (2023)
Fordította: Tamás Gábor
Műfaj: (heroikus, történelmi) fantasy, kalandregény

Amína ​asz-Sziráfi az Indiai-óceán hírhedt kalózaként túlélt ármánykodó zsiványokat, bosszúszomjas kalmárhercegeket, számos férjet és még egy démont is, hogy most visszavonultan élhessen anyaként a családjával, mentesen mindentől, aminek akár a leghalványabb köze lehet a természetfölöttihez.

Amikor azonban egy olyan munkát ajánlanak neki, melyre egyetlen rabló sem mondhat nemet, Amína lelkesen tér vissza egykori életéhez régi legénységével. Egy eltűnt lányt kell megtalálniuk, cserébe pedig akkora gazdagságra tehet szert, hogy egyszer s mindenkorra biztosíthatja vele családja jövőjét. Ám minél mélyebbre ássa magát, annál világosabban látszik, hogy jóval több van ebben a munkában és a lány eltűnése mögött, mint amennyit elárultak neki.

Shannon Chakraborty, a Dévábád-trilógia szerzője tengereken játszódó, varázslatokkal és veszedelmekkel teli új regényében kalózokról és bűbájosokról, titkos és tiltott ereklyékről és ősi rejtélyekről szóló történetet mesél el, amelyben egy nő eltökélt célja, hogy megragadja az utolsó lehetőséget a dicsőségre… és saját maga írja meg a legendáját.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés + beleolvasás


Az Agave Könyvek ismét egy különleges fantasyt hozott el a magyar olvasóknak Channon Chakrabortytól, melyben egy kalóznő hihetetlen kalandjait ismerhetjük meg. Bloggereink már alig várták, hogy megismerkedhessenek Amína asz-Sziráfival, és ha te is így vagy ezzel, akkor tarts velünk a blogturné során, és játssz velünk, hogy megnyerhesd a könyv egy példányát.

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban híres kalózok nyomába eredünk! Minden állomáson egy-egy fotót találtok, a ti feladatotok pedig az, hogy felismerjétek őket, és beírjátok a nevüket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

07.24. Utószó
07.25. Readinspo
07.27. Csak olvass!
07.29. Olvasónapló
07.31. Könyv és más
08.02. Dreamworld

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Régebbi posztok


Üdv!
Sára vagyok, kávé-, könyv- és kisállatfüggő, ellátva némi íráskényszerrel.

Ha szeretnél többet tudni rólam, kattints!

Kapcsolat: readinspo.blog@gmail.com

2026 Reading Challenge

2026 Reading Challenge
Sarah has read 0 books toward her goal of 50 books.
hide
0 of 50 (0%)
view books

A héten népszerű

  • Leigh Bardugo: Shadow and Bone - Árnyék és csont
  • M.K. Oliver: Szociopaták ​kézikönyve a jó házassághoz
  • Tea Book TAG

A hónap könyve (katt)

Katt az értékeléshez

Archívum

  • ▼  2026 (27)
    • ▼  október (1)
      • Ann Patchett: Whistler
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (3)
    • ►  május (6)
    • ►  április (2)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (4)
  • ►  2025 (25)
    • ►  december (3)
    • ►  november (4)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (5)
    • ►  június (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2024 (65)
    • ►  december (6)
    • ►  november (7)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (5)
    • ►  május (8)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  február (4)
    • ►  január (10)
  • ►  2023 (71)
    • ►  december (12)
    • ►  november (12)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (6)
    • ►  július (2)
    • ►  június (5)
    • ►  május (3)
    • ►  április (5)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (8)
  • ►  2022 (44)
    • ►  december (8)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (3)
    • ►  július (3)
    • ►  június (2)
    • ►  május (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (7)
    • ►  január (3)
  • ►  2021 (64)
    • ►  december (4)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (5)
    • ►  június (9)
    • ►  május (8)
    • ►  április (8)
    • ►  március (6)
    • ►  február (3)
    • ►  január (9)
  • ►  2020 (111)
    • ►  december (6)
    • ►  november (14)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (12)
    • ►  július (16)
    • ►  június (9)
    • ►  május (7)
    • ►  április (5)
    • ►  március (8)
    • ►  február (8)
    • ►  január (10)
  • ►  2019 (55)
    • ►  december (18)
    • ►  november (11)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (8)
    • ►  július (9)

Értékelés

  • 1 csillag (2)
  • 1.5 csillag (2)
  • 2 csillag (1)
  • 3 csillag (19)
  • 3.5 csillag (42)
  • 4 csillag (65)
  • 4.5 csillag (62)
  • 5 csillag (143)

Műfajok

antológia (2) chick lit (5) cozy fantasy (2) családregény (4) dark fantasy (10) dark romance (1) disztópia (10) epikus fantasy (5) erotikus (6) esszé (1) fantasy (115) fikció (2) filmkönyv (1) filozófia (1) folk horror (1) grimdark (2) gyerekkönyv (11) hard sci-fi (1) heroikus fantasy (1) high fantasy (21) horror (9) ifjúsági (18) interaktív (3) ismeretterjesztő (28) kalandregény (7) klasszikus (7) krimi (31) képregény (2) lovagregény (1) low fantasy (10) lélektani (6) memoár (13) mese (6) munkafüzet (1) mágikus realizmus (5) napló (2) new adult (25) novella (12) portré (1) pszicho-thriller (4) pszichológia (6) regény (232) romantikus (134) sci-fi (11) skandináv krimi (1) szakácskönyv (4) thriller (30) tudományos (6) történelem (1) történelmi fantasy (6) történelmi fikció (29) történelmi regény (1) történelmi romantikus (1) urban fantasy (15) vers (7) young adult (83) életmód (12) életrajz (5) önfejlesztő (17) önsegítő (3)

Rovatok

#BlogturnéKlub (344) #HAUL (2) #Polc (15) #TAG (12) #Top5 (7) #borítómustra (5) #cikk (33) #filmsorozat (14) #haviösszegző (4) #idézet (11) #interjú (5) #kihívás (6) #könyvértékelés (352) #megjelenések (4) #témázás (5) #érdekesség (3)

Kiadók

Agave (19) Athenaeum (4) BOOOK (2) Bookline (8) Cartaphilus (1) Central Könyvek (1) Ciceró (2) Európa (2) Gabo (3) General Press (4) HVG (1) Helikon (7) Jaffa (4) Jelenkor (5) Kolibri (8) Konkrét könyvek (1) Kossuth (4) Kulcslyuk (1) Könyvmolyképző (98) Labrisz (1) Lampion Könyvek (1) Libri (21) Magnólia (5) Maxim (26) Menő/Manó (24) Móra (3) Next21 (13) Pagony (1) Park (15) Partvonal (4) Trend (2) XXI. század (38) Édesvíz (3)
Created By SoraTemplates | Distributed by GooyaabiTemplates