A Herkules számomra az egyik, ha nem a legfelejthetőbb Disney-mese volt. Nagyon szeretem a görög mitológiát, és vevő vagyok bármire, amit ez inspirált, de Herkules története ebben a feldolgozásban egyáltalán nem érintett meg. Talán azért, mert elképesztő módon túlromantizálja mind a hellén isteneket, mind pedig az ókori görög népet. Valójában elég kegyetlen világ volt, ahol a nők semmit sem értek, az istenek pedig nemhogy nem az embereket szolgálták, de hihetetlenül arrogánsan álltak hozzájuk. Ez a hiteltelen ábrázolás teljesen tönkretette számomra a mesét.
Normál esetben a legkevésbé sem érdekelt volna olyan könyv, ami a Herkulesen alapszik, vagy bármilyen módon kapcsolódik hozzá, azonban ha már elkezdtem olvasni a Sorsfordító történetek-sorozatot, nem szerettem volna, ha akár egy is kimarad közülük. Így került végül a kezembe a Bírnod kell a célig, amit ezúttal Jen Calonita jegyez.
Ennek a könyvnek a története ott folytatódik, ahol a Herkules-film véget ér. A végül hőssé vált fiú és Megara együtt felemelkednek az Olümposzra, ahol mindenki boldog, hogy 18 év után, újra istenként láthatják viszont Zeusz gyermekét. A főisten azonban nem egyezik bele abba, hogy Herkules halandóként folytassa az életét Megarával. Héra megsajnálja a szerelmeseket, és felajánlja a lánynak a lehetőséget, hogy belőle is istent farag, ehhez azonban neki is bizonyítania kell a rátermettségét. Egy fontos küldetést bíz rá, amely egyaránt hasznos az istenek számára, és közben segít Megarának is leküzdenie a régi sérelmeit.
Őszintén szólva nagyon örültem, hogy ennek a regénynek már nem Herkules a főszereplője. Egyáltalán nem kedveltem a karakterét a filmben sem – szerintem kifejezetten unalmas és idegesítően naiv srác. Azt a kevés potenciált, ami volt benne, a film szépen feldolgozta és lezárta, de az ő sztoriját egyszerűen lehetetlen lett volna tovább fűzni. Ellenben nagyon jól látta a szerzőnő, hogy Megara kiaknázatlan terep. Rengeteg kérdést hagyott a film megválaszolatlanul vele kapcsolatban, és egyébként is sokkal izgalmasabb jellem Herkulesnél. Remek döntés volt őt megtenni a regény főhősének.
De ami még zseniálisabb ötlet volt, az az, hogy az egész történet Megara lélektani utazására lett felépítve. A lány már a filmben is rengeteg sebet és rossz beidegződést hordozott a múltjából eredően, amelyek megnehezítik számára, hogy értékes kapcsolatokat alakítson ki másokkal. Sajnos – és ez nagy hiba – a Herkules-mese ezzel semmit sem kezd. Jen Calonita viszont most kiküszöbölte ezt a hiányosságot azzal, hogy Meg jellemfejlődésére helyezte a hangsúlyt, és a történet végére feloldja a bizalmatlanságát, túlzott függetlenségét és kötődési nehézségeit.
Megara karakterfejlődése mellett azonban a cselekmény sem hal el – sőt! A történetvezetés kifejezetten dinamikus a műfajhoz képest, folyamatosan történik valami és teljesen bele lehet feledkezni az eseményekbe. Minden nagyon ötletes, és teljesen logikusan van felépítve. És kifejezetten örültem annak, hogy a filmhez képest sokkal reálisabban ábrázolja az ókori Hellászt és az isteneket – ez már csak Zeusz kegyetlenségében is megmutatkozik, amikor az elején szétválasztja a szerelmeseket.
Sose engedd, hogy egy férfi elhalványítsa a fényedet. Ezen a világon csakis magadra számíthatsz.
Annak, hogy a Bírnod kell a célig története olyan irányt vett, amilyet, már csak azért is örültem, mert Megara végre háttérsztorit is kapott. A film másik nagy hibája, hogy a lánnyal kapcsolatban szinte minden kérdést megválaszolatlanul hagy. Ebben a regényben Megara karaktere megkapta azt a háttértörténetet, amit megérdemelt, és amiben egyaránt válaszokat kapunk arra, mi történt a családjával és az előző szerelmével.
A film legtöbb karakterét, aki a könyvben is megjelenik (mint Philoktétész, Héra, Herkules, Pegazus), nagyon hitelesen tudta ábrázolni Calonita. Jól ráérzett a személyiségükre és a beszédstílusukra, így minden megszólalásuk teljesen hiteles volt. Az új szereplők szintén remekül passzoltak a történetbe, és egytől egyig indokoltak voltak benne. Egyedül Megara jelleme az, amit egy kissé torznak éreztem: míg a filmben nagyon talpraesett, kihívó és néha flegma, addig a regényben sokszor elég esetlenül viselkedett.
…meg kell értened, hogy a segítség elfogadásához is erő kell.
A legjobban mégis azt sajnálom, hogy a kiadó engedte ilyen formában megjelenni ezt a regényt. Nagyon kellemetlen volt, hogy a szokásosnál sokkal több hiba és elütés maradt a szövegben – ezeket még egy kevésbé alapos korrektor is kiszűrte volna. De ennél sokkal kínosabb, amit az egyik karakter nevével műveltek. Megara régi szerelmének neve körülbelül 50-50%-ban Aigeuszként és Aeguszként szerepel a szövegben, ami egyértelműen a figyelmetlenség egy nagyon magas foka. Egyébként hasonlóan súlyos hiba más Sorsfordító történet esetében is előfordult, az Ez hát a szerelem borítójáról ugyanis lemaradt a szerző neve.
Összességében elmondhatatlanul örülök, hogy hosszas gondolkodás után mégis esélyt adtam a Bírnod kell a célig-nek. Minden szempontból messze az egyik legjobban összerakott Sorsfordító történet, amit azok is imádni fognak, akik magát a Disney-mesét kevésbé szerették. Mindemellett fényévekkel több tanulságot és mondanivalót tartalmaz, mint a sorozat eddig megjelent kötetei közül bármelyik. Ténylegesen értékes üzeneteket hordoz, amelyek még a felnőttek számára is abszolút relevánsak – nekem legalábbis az volt, hiszen nagyon hasonló problémákkal küzdök, mint Megara.
Oldalszám: 376
Kiadói sorozat: Sorsfordító történetek
Eredeti cím: Go the Distance (2021)
Fordította: Herman Alexandra
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus
.jpg)
