Laurie Halse Anderson nevét jól megjegyeztem, pedig csupán egyetlen könyvet olvastam eddig tőle: a Jégviráglányokat. Körülbelül 12 évesen került a kezembe, de a mai napig hatással van rám az, amit benne olvastam. Épp abban a korszakban talált meg, amikor elkezdtem felfedezni a világot, és a mentális betegségek, az evészavar és az önsértés teljes újdonság volt számomra. Utólag látom, hogy az én mentális defektem is ebben az időszakban alakult ki, és több technikát is ellestem a főszereplőtől arra, hogyan bántsam és pusztítsam önmagamat. Igen, valószínűleg nem a megfelelő tanulságot vontam le akkoriban. Mindenesetre amint megláttam Anderson nevét a Könyvmolyképző megjelenési listájában, nem volt kérdés számomra, hogy folytatni szeretném-e az ismerkedést az írónővel, még a meglehetősen kemény első élmény ellenére sem.

A Hadd kiáltsak! tulajdonképpen egy verses formájú önéletrajz Laurie Halse Andersontól. Részben az 1999-ben megjelent debütáló regényére (Hadd mondjam el…) reflektál ezzel, hiszen ugyanarra a témára húzta fel a koncepciót: a szexuális erőszakra. Anderson maga is átélt ilyen traumát, szántalanszor volt durvább zaklatás áldozata is, illetve a szűkebb családi környezete sem volt épp idillikus. Ebben a verseskötetben lényegében ezeket dolgozza fel, és tárja elénk, hogy elraktározhassunk valamennyit az élettapasztalatából.

A könyvben nem csupán ezeket a traumákat éljük át vele együtt. A szülei kapcsolatával kezdi, még a születése előtt, majd beszél a gyermekkoráról, iskolás és egyetemista éveiről, dániai cserekapcsolatáról, és szép lassan eljutunk az első regénye megjelenéséig. A fiatalkora és az itt átélt traumái hangsúlyosabbak, a kötet utolsó néhány tíz oldala pedig már a Hadd mondjam el… író-olvasó találkozóinak tanulságáról szól. Ez azért is került bele a könyvbe, mert sokat tanult arról, hogyan viszonyulnak a tinédzserek a szexualitáshoz, és miben kellene változtatni.

A verselését semmiképp sem lehet instaköltészetnek titulálni, de nagyon közel áll a Rupi Kaur-féle szabad verselésnek. Rímeket – valószínűleg a fordítás miatt, de ki tudja – még nyomokban sem tartalmaz, ezért kissé indokolatlannak is tűnik ez a szerkezet. Viszont ad egyfajta ritmust és dinamikát az egész szövegnek, ami miatt könnyű haladni vele.

Összességében nem a Hadd kiáltsak! a legjobb verseskötet a Könyvmolyképző kínálatában, de kétségkívül van annyira ütős, mint Rupi Kaur vagy Amanda Lovelace szövegei. Rengeteg elraktározandó gondolat akad benne, melyek által (nem is kicsit) jobban megérthetjük a világ működését. Elsősorban azoknak ajánlom, akik maguk is olvasták a Hadd mondjam el… című regényét, illetve szeretik a nehéz, ütős, megterhelő témákat. Ám úgy is nagyrészt érthető minden, ha a debütáló könyve teljesen kimaradt az életünkből.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Játékunk ezúttal olyan ifjúsági regények köré épül, amiben csakugyan megjelenik a nemi erőszak. A dolgotok annyi, hogy a fülszövegrészletek alapján kitaláljátok, melyikről van szó! (Szerzőt+címet kérünk a Rafiban.)

11.01. Sorok Között

11.03. Hagyjatok! Olvasok! - extra

11.05. Readinspo

11.07. Olvasónapló

11.09. Hagyjatok! Olvasok!