A Herkules számomra az egyik, ha nem a legfelejthetőbb Disney-mese volt. Nagyon szeretem a görög mitológiát, és vevő vagyok bármire, amit ez inspirált, de Herkules története ebben a feldolgozásban egyáltalán nem érintett meg. Talán azért, mert elképesztő módon túlromantizálja mind a hellén isteneket, mind pedig az ókori görög népet. Valójában elég kegyetlen világ volt, ahol a nők semmit sem értek, az istenek pedig nemhogy nem az embereket szolgálták, de hihetetlenül arrogánsan álltak hozzájuk. Ez a hiteltelen ábrázolás teljesen tönkretette számomra a mesét.

Normál esetben a legkevésbé sem érdekelt volna olyan könyv, ami a Herkulesen alapszik, vagy bármilyen módon kapcsolódik hozzá, azonban ha már elkezdtem olvasni a Sorsfordító történetek-sorozatot, nem szerettem volna, ha akár egy is kimarad közülük. Így került végül a kezembe a Bírnod kell a célig, amit ezúttal Jen Calonita jegyez.

Ennek a könyvnek a története ott folytatódik, ahol a Herkules-film véget ér. A végül hőssé vált fiú és Megara együtt felemelkednek az Olümposzra, ahol mindenki boldog, hogy 18 év után, újra istenként láthatják viszont Zeusz gyermekét. A főisten azonban nem egyezik bele abba, hogy Herkules halandóként folytassa az életét Megarával. Héra megsajnálja a szerelmeseket, és felajánlja a lánynak a lehetőséget, hogy belőle is istent farag, ehhez azonban neki is bizonyítania kell a rátermettségét. Egy fontos küldetést bíz rá, amely egyaránt hasznos az istenek számára, és közben segít Megarának is leküzdenie a régi sérelmeit.

Őszintén szólva nagyon örültem, hogy ennek a regénynek már nem Herkules a főszereplője. Egyáltalán nem kedveltem a karakterét a filmben sem – szerintem kifejezetten unalmas és idegesítően naiv srác. Azt a kevés potenciált, ami volt benne, a film szépen feldolgozta és lezárta, de az ő sztoriját egyszerűen lehetetlen lett volna tovább fűzni. Ellenben nagyon jól látta a szerzőnő, hogy Megara kiaknázatlan terep. Rengeteg kérdést hagyott a film megválaszolatlanul vele kapcsolatban, és egyébként is sokkal izgalmasabb jellem Herkulesnél. Remek döntés volt őt megtenni a regény főhősének.

De ami még zseniálisabb ötlet volt, az az, hogy az egész történet Megara lélektani utazására lett felépítve. A lány már a filmben is rengeteg sebet és rossz beidegződést hordozott a múltjából eredően, amelyek megnehezítik számára, hogy értékes kapcsolatokat alakítson ki másokkal. Sajnos – és ez nagy hiba – a Herkules-mese ezzel semmit sem kezd. Jen Calonita viszont most kiküszöbölte ezt a hiányosságot azzal, hogy Meg jellemfejlődésére helyezte a hangsúlyt, és a történet végére feloldja a bizalmatlanságát, túlzott függetlenségét és kötődési nehézségeit.

Megara karakterfejlődése mellett azonban a cselekmény sem hal el – sőt! A történetvezetés kifejezetten dinamikus a műfajhoz képest, folyamatosan történik valami és teljesen bele lehet feledkezni az eseményekbe. Minden nagyon ötletes, és teljesen logikusan van felépítve. És kifejezetten örültem annak, hogy a filmhez képest sokkal reálisabban ábrázolja az ókori Hellászt és az isteneket – ez már csak Zeusz kegyetlenségében is megmutatkozik, amikor az elején szétválasztja a szerelmeseket.

Sose engedd, hogy egy férfi elhalványítsa a fényedet. Ezen a világon csakis magadra számíthatsz.

Annak, hogy a Bírnod kell a célig története olyan irányt vett, amilyet, már csak azért is örültem, mert Megara végre háttérsztorit is kapott. A film másik nagy hibája, hogy a lánnyal kapcsolatban szinte minden kérdést megválaszolatlanul hagy. Ebben a regényben Megara karaktere megkapta azt a háttértörténetet, amit megérdemelt, és amiben egyaránt válaszokat kapunk arra, mi történt a családjával és az előző szerelmével.

A film legtöbb karakterét, aki a könyvben is megjelenik (mint Philoktétész, Héra, Herkules, Pegazus), nagyon hitelesen tudta ábrázolni Calonita. Jól ráérzett a személyiségükre és a beszédstílusukra, így minden megszólalásuk teljesen hiteles volt. Az új szereplők szintén remekül passzoltak a történetbe, és egytől egyig indokoltak voltak benne. Egyedül Megara jelleme az, amit egy kissé torznak éreztem: míg a filmben nagyon talpraesett, kihívó és néha flegma, addig a regényben sokszor elég esetlenül viselkedett.

…meg kell értened, hogy a segítség elfogadásához is erő kell.

A legjobban mégis azt sajnálom, hogy a kiadó engedte ilyen formában megjelenni ezt a regényt. Nagyon kellemetlen volt, hogy a szokásosnál sokkal több hiba és elütés maradt a szövegben – ezeket még egy kevésbé alapos korrektor is kiszűrte volna. De ennél sokkal kínosabb, amit az egyik karakter nevével műveltek. Megara régi szerelmének neve körülbelül 50-50%-ban Aigeuszként és Aeguszként szerepel a szövegben, ami egyértelműen a figyelmetlenség egy nagyon magas foka. Egyébként hasonlóan súlyos hiba más Sorsfordító történet esetében is előfordult, az Ez hát a szerelem borítójáról ugyanis lemaradt a szerző neve.

Összességében elmondhatatlanul örülök, hogy hosszas gondolkodás után mégis esélyt adtam a Bírnod kell a célig-nek. Minden szempontból messze az egyik legjobban összerakott Sorsfordító történet, amit azok is imádni fognak, akik magát a Disney-mesét kevésbé szerették. Mindemellett fényévekkel több tanulságot és mondanivalót tartalmaz, mint a sorozat eddig megjelent kötetei közül bármelyik. Ténylegesen értékes üzeneteket hordoz, amelyek még a felnőttek számára is abszolút relevánsak – nekem legalábbis az volt, hiszen nagyon hasonló problémákkal küzdök, mint Megara.

Kiadás: Manó könyvek (2021)
Oldalszám: 376
Kiadói sorozat: Sorsfordító történetek
Eredeti cím: Go the Distance (2021)
Fordította: Herman Alexandra
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus

Miután ​Herkules bebizonyítja, hogy igazi hős, és újra istenné válik, úgy tűnik, végre helyreáll a világ rendje. Egészen addig, amíg Zeusz ki nem jelenti, hogy Meg nem lehet együtt a fiával, mert – ha tetszik, ha nem – halandó. Héra azonban szerencsére felajánl egy lehetséges megoldást: esélyt ad Megnek, hogy bebizonyítsa, igenis van helye az Olümposzon – istennőként. Ráadásul ehhez csupán egy titokzatos küldetést kell teljesítenie.

Hogy mi is ez a küldetés? Csupán annyi, hogy Megnek ki kell szabadítania volt szerelme kedvesének a lelkét az Alvilágból. Igen, arról az exéről van szó, aki miatt eladta a lelkét Hadésznak, és aki azonnal beleszeretett egy másik nőbe, miután Meg eltűnt. Vajon képes lesz Meg maga mögött hagyni a múltját, és gyors észjárásának segítségével legyőzni a szörnyetegeket és gonosz isteneket, az alattomos Hadészt is beleértve? Sikerül rátalálnia igazi otthonára, és felfedezni, hogy mi minden lakozik benne? Vagy az elköteleződéstől való félelme miatt lemond az örökké tartó istenlétről a Csodafickóval?

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥