Rosie Andrews: Az erdő
Rosie Andrews nevével néhány évvel ezelőtt A leviatán című regénye kapcsán találkoztam. Az önmagában nem nyűgözött le annyira, hogy mindenképpen folytatni szeressem a munkásságának követését, azonban a KULT könyvek sorozat bizonyos kötetei kiváltják belőlem a FOMO érzését. Az erdő mellett sem tudtam elmenni szó nélkül, különösen azt látva, hogy milyen külsővel jelent meg. Állítom, hogy ez a borító a második félév, ha nem az egész év egyik legszebbje a magyar könyvpiacon. Természetesen nem ez határozza meg az értékét, de azért valljuk be, sokkal szívesebben olvas az ember olyan könyvet, amelyre kellemes ránézni is.
Az 1850-es években, egy mindentől távol eső angliai birtokon, a Bridewell családnál megüresedik a nevelőnői pozíció. Azt beszélik, az előző alkalmazott, Emily Murphy öngyilkos lett – felakasztotta magát. A tragédiáról értesítik egyetlen életben lévő családtagját, Catherine Drake-et is, aki egy távoli város viszonylag jómódú kereskedőjének feleségeként éli hétköznapi életét. Néhány hónapon belül William Drake is életét veszíti, ezért Catherine úgy dönt, hogy jobban utánajár a húga halálához vezető körülményeknek. Álnév alatt a Bridewell-család birtokára utazik, tapasztalt nevelőnőnek adva ki magát, és megkezdi a nyomozást. Már az érkezése napján szembesül a Bridewell-család háza táján megbúvó problémákkal, amelyek beigazolják a gyanúját: Emily nem feltétlenül önkezével vetett véget a saját életének.
Ha már elolvastunk néhány fejezetet, kiderül, hogy a történet ennél azért több szálon fut: az (ön)gyilkosság utáni nyomozás csak egyik részét képezi a Locksley-birtokon felderítendő rejtélyeknek és problémáknak. Ott van például a szénbányászat kérdése. Mr. Bridewell a birtokon lévő szén kitermelésével próbálja pótolni az édesapja költséges életmódja miatt keletkezett hiányt a kasszában, csakhogy hiába dolgoznak keményen a munkásai, a bánya képtelen nyereségessé válni. Emellett pedig több helyen egyértelműen utalnak rá, hogy a birtokon elterülő erdő sötét és misztikus hely, ahol néha különös dolgok is történnek.
A cselekményt alapvetően Catherine szemszögéből, de E/3-ban követjük végig, idővel azonban egy másik szereplő, Arthur Sidstone is nagyobb hangsúlyt kap. Ő a helyi orvos unokája, aki nemrég érkezett haza külföldről, és jelenleg nagyapja megbízásából próbál Rowland Bridewell (a földesúr) kegyeibe férkőzni annak érdekében, hogy az ne bolygassa meg az erdő mélyén élő rejtélyt a bánya bővítése miatt. Míg Catherine-en keresztül elsősorban a család piszkos ügyeit derítjük fel, addig Arthur karaktere inkább a bányára és az erdőre fókuszál.
Arthur erre nem mondott semmit. Minek is költsön az ember bírósági tárgyalásra, tűnődött, ha egy kutya is meg tudja állapítani a bűnösséget."
Sajnos azonban az a tapasztalatom, hogy az Emily halálát övező rejtélyen kívüli cselekményszálak teljesen elsorvadtak. Időnként foglalkozunk velük, főleg a bánya problematikájával, de a rengeteg felvetett kérdés közül nagyon keveset válaszol meg a végkifejlet. Nem gondolom, hogy az én figyelmetlenségem okozta volna például azt, hogy az erdőt övező misztikumból az égvilágon semmi sem derült ki számomra. Ezt azért találom különösen fájónak, mert a regény címeként is a történet ezen aspektusát emelték ki, holott ezt hanyagolta el leginkább a szerző. De rendkívül nagy lyukak maradtak számomra például Arthur előéletében, vagy éppen abban a történetben, ahol Catherine és Emily elszakadt egymástól.
Mindezek nyilvánvalóan csak a könyv végén, illetve visszatekintve okoztak/okoznak csalódást, maga az olvasmányélmény nem volt különösebben negatív. A fejezetek izgalmasan érnek véget, és mivel egyenként körülbelül 10 oldalasak, nehéz volt megállni, hogy ne pörgessem rögtön tovább a történetet még akkor is, amikor volt más dolgom. Emiatt a vártnál jóval hamarabb be is fejeztem a regényt, ami számomra mindig sokat emel magán az élményen.
Összességében Az erdő egy gyorsan és könnyedén olvasható történet, de sajnos valószínű, hogy több nyitott kérdést hagy az olvasóban, mint amennyit megválaszol. Én személy szerint nem rajongok az olyan regényekért, amelyek túl sok mindent bíznak a képzeletre és nem válaszolják meg még csak nagyjából sem a felmerült rejtélyeket. Szerintem Az erdő tudott volna lebilincselő és érdekes lenni, amennyiben a felvetett problémákat rendesen kibontja és kifejti, de sajnos ez nem történt meg. Utólag visszatekintve olyan érzésem van, mintha a szerző alig néhány hét alatt, a leadási határidővel a nyakában gépelte volna be a szöveg 80%-át, és emiatt a kezdeti, kiforratlan jó ötletei nem tudtak elégségesen beérni és egymáshoz simulni a végső változatra. Azt azonban nem lehet felróni neki, hogy gyenge lenne a baljós, borzongatós atmoszféra, ezért ha mégis felkeltette az érdeklődésedet Az erdő, október és november a legjobb időpont az elolvasására.
Oldalszám: 350
Kiadói sorozat: KULT Könyvek
Eredeti cím: The Puzzle Wood (2024)
Fordította: Borbély Judit Bernadett
Műfaj: krimi, thriller, történelmi fikció
0 megjegyzés