Elinor Cleghorn: A szenvedő nők
Ahogy idősödünk, egyre több aggasztó és félelmetes történet jut el legtöbbünk fülébe azzal kapcsolatban, mit tapasztaltak mások az egészségügyi ellátórendszerben. Az ilyen történetek többségének főszereplője nő – amely lehet azért is, mert a férfiak olyan fokú kényszert, hogy megosszák a negatív tapasztalataikat, de lehet azért is, mert az orvostudomány még mindig kivételezik a nőkkel. Történelmet hallgató ismerősömtől hallottam először a megdöbbentő tényt, hogy volt idő, nem is olyan rég, amikor a nőkre külön fajként tekintettek. Olyan élőlényre, amely nem húsból, vérből és csontból áll, hanem “hisztiből”, valamiféle kavargó, fekete, képlékeny anyagból, amely test ennélfogva teljesen máshogy működik, mint a férfié. Ekkor döntöttem el, hogy ha lesz lehetőségem, mélyebben utánaolvasok a témának.
Elinor Cleghorn könyvének ötletét saját kálváriájából merítette. Súlyos, életveszélyes autoimmun betegségét majdnem egy teljes évtizedig elbagatellizálzák az orvosok, tüneteit a fáradtság, esetleges terhesség jeleinek vélték, és elhajtották. Később, a második terhessége után a betegség elhatalmasodott rajta, amely majdnem az életébe került – és ekkor diagnosztizálták végül lupusszal. Negatív élményei felbátorították Cleghornt, hogy alaposabban utánanézzen annak, milyen jellegű megkülönböztetések érték a nőket az orvostudomány kialakulása óta. Az igencsak megdöbbentő, elkeserítő történeteket a Szenvedő nők című könyvében gyűjtötte össze.
A tartalma felöleli az emberiség egész történelmét. Abban a korszakban kezdünk, amikor lefektetik az orvostudomány alapjait: az ókori Görögországban. Hippokratész korában fedezhető fel az első bizonyíték arra, hogy a nőket méhükkel azonosították, így minden betegségükért ezt a szervet tették felelőssé. A következő fejezetekben megtudjuk, milyen egyéb abszurdumokkal bővült eme nézet az idők során, majd hogyan vált egyre elavultabbá. Ennek ellenére Cleghorn állítja, az évszázadok alatt berögzült téveszmerendszer mind a mai napig meghatározza az orvostudomány női testhez való hozzáállását.
Mivel az orvostudomány szemében mindig is a méh határozta meg a nőt, és minden betegség okát ennek környékén is keresték, a Szenvedő nők nagyrészt nőgyógyászati témákkal, betegségekkel foglalkozik. Szóba kerül például az endometriózis, szülés, menopauza, menstruáció – illetve az ezekkel kapcsolatos régi, ma már abszurdabbnál abszurdabbnak számító nézetek. De időnként egyéb betegségekről is esik szó, mint például a lupus.
Maga a könyv kevésbé ismeretterjesztő, sokkal inkább tudományos jellegű. Mind megfogalmazásában, mind stílusában jobban hasonlít doktori értekezésre, mint nagyobb olvasóközönségnek szánt könyvre. Viszonylag olvasmányos ugyan, de nehezen értelmezhető, emészthető. Rendkívül sűrű a szöveg, hosszúak a fejezetek és több témát járnak körül, amely miatt többnyire nehezen követhető a tartalom. Ez azonban inkább figyelmeztetés a leendő olvasók számára, mint minőséget érintő negatívum.
Van viszont valami, amelyet inkább tartok negatívumnak: az erős feminista felhangját. Ugyan ilyen történetek mellett, amelyeket ez a könyv tartalmaz, nehéz nem megharagudni a férfiakra, de egy ennyire tudományos műnek nem szabad felkeltenie még csak a gyanút sem a szerző személyes véleményének irányát illetően. Nem tragikus mértékű a szöveg szubjektivitása, egy feminista könyv esetében fel sem tűnt volna, de egy tudományossal szemben mások az elvárások.
Cleghorn a kutatását saját történetével egészítette ki, pontosabban azzal a körülbelül 7 évvel, amikor rejtélyes tünetekkel küzdött, és amelynek a végén a lupus nevű autoimmun betegséget diagnosztizálták nála. Szerintem igenis volt létjogosultsága ennek a részletnek a kutatásán kívül, noha látványos módon próbált a lehető legtömörebben összefoglalni a történetét, hogy a személyessége ne vegye el a figyelmet a központi témáról.
Összességében a Szenvedő nők nem könnyű olvasmány, mind tartalmilag, mind a kivitelezését tekintve. Rengeteg konkrét történetet oszt meg velünk a múltból, sokszor teljes nevekkel, emiatt valahogy még inkább hátborzongató minden egyes részlet. Egy biztos, ha elolvasod ezt a kutatást, nem valószínű, hogy ugyanolyan romantikus módon fogsz tekinteni az időutazás gondolatára, mint előtte. Olyan nőknek ajánlom ezt a könyvet, akik tudatosabban szeretnék kezelni az egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatos teendőiket, vagy esetleg személyesen is tapasztaltak a nemükből adódó hátrányos megkülönböztetést, és szeretnék megérteni az okát.
Oldalszám: 540
Eredeti cím: Unwell Women (2021)
Fordította: Szécsi Noémi
Műfaj: ismeretterjesztő
A Szenvedő nők arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon miért hagyta cserben az orvoslás a nőket. Miért tartották a férfi orvosok a nők testét olyannyira bonyolultnak és félelmetesnek, hogy másképp kezelték, mint a férfiakét? Cleghorn úttörő módon tárja fel a nők gyógyításának gyakorlatát az ókortól kezdve az európai boszorkányperek elterjedéséig, a hisztéria gyűjtőfogalmának hajnalától a hormonok, a menstruáció, a menopauza megértésének első lépéseiig.
A könyv esettörténetei azokat a nőket mutatják be, akik szenvedtek, és azokat a férfiakat, akik hagyták őket szenvedni. Rámutat, miként vált a rosszullét elfogadottá, és arra is, hogy a változás milyen régóta esedékes. Az igazság a testben és a szenvedő nők vallomásaiban rejlik – akiknek az élete múlik azon, hogy az orvostudomány megtanul-e olvasni belőlük.
.jpg)
0 megjegyzés