Colleen Hoover: Emlékek róla
Számtalan okot fel tudnék sorolni, miért szeretem Colleen Hoover könyveit, de magasan a többi fölé magasodik az, milyen különleges alaphelyzeteket választ. Ezek egyszerre hétköznapiak (hiszen bármikor, bárkivel megtörténhetnek), ugyanakkor egyediek is (mivel azért mindenkivel nem történnek meg). Olvastam már olyan történetét, amelyben a főszereplő siket srácba szeret bele (Egy nap talán), vagy súlyos és maradandó égési sérüléseivel igyekszik megbékélni (November 9.). Ezúttal Hoover olyan főhőst ígért nekünk, akinek priusza van, ráadásul nőként, amely igencsak ritka. Most még a szokásosnál is kíváncsibb voltam a legújabb megjelenésére. Jöjjön hát az Emlékek róla!
A regény főszereplője, Kenna néhány éve olyan autóbalesetet okozott, amelyben egy ember meghalt. Az áldozat ráadásul nem volt más, mint a barátja, és a szíve alatt növekvő gyermek édesapja, Scotty. Kenna a mélységes bűntudat miatt beletörődik a büntetésébe, és nem harcol annak csökkentéséért, mivel akkor még nem tud a terhességéről. A szülés után elveszik tőle gyermekét, és a volt párja szülei kezdik el felnevelni – akik mélységesen gyűlölik Kennát a történtekért. A szabadulása után a fiatal nő mindent megtesz azért, hogy találkozhasson kislányával, de a nagyszülők és ismerőseik mindent megtesznek azért, hogy távol tartsák őt Diemtől.
Minden túlzás nélkül állítom, hogy az Emlékek róla legnagyobb erőssége az alaphelyzet. Rendkívül izgalmas kérdéseket vet fel mind társadalmi, mind egyéni szinten az a tény, hogy börtönviselt nővel van dolgunk. Érdekes végignézni, milyen előítéletekkel fordulnak az emberek Kenna felé, tudván, hogy priusza van, de anélkül, hogy megkérdeznék, miért ítélték el. Róla is azt gyanítják, hogy a gyakoribb okok egyike miatt: drog vagy prostitúció. A priusza miatt rettenetesen nehezen szerez állást, pedig a legegyszerűbb munkával is megelégedne.
Az alaphelyzet másik izgalmas összetevője a gyermeknevelés kérdése. Kislányát, Diemet anélkül vették el tőle a börtönben, hogy akár csak pár órát tölthetett volna vele, ezért Kenna minden vágya az, hogy akár csak egy pillantást vessen rá. A kislány nevelőszülei (nagyszülei) azonban mélységes haragjukban és félelmükben még ezt sem engedélyezik számára. Ez a szituáció a következő kérdéseket veti fel: morálisan helyes-e távol tartani egy édesanyát a gyermekétől? Van-e természet adta joga egy édesanyának a gyermeke felé, amikor törvényileg teljesen megfosztották őt a szülői jogaitól, akaratán kívül? Melyik lenne Diem szempontjából helyes: ha Kenna (az édesanyja) vagy a nagyszülei (az eddig ismert családja) nevelné tovább?
Kenna karakterét illetően egyébként kettős érzéseim vannak. Alapvetően kedvelhető személyiségnek tartom, akiért lehet szurkolni, és akinek az értékrendjével tudunk azonosulni. Nem célja elvenni Diemet mindentől, amit és akit egész eddigi életében ismert, mégsem tudja elfogadni, hogy akarata ellenére megfosztották a lehetőségtől, hogy együtt lehessen a gyermekével. És ezzel én olvasóként tökéletesen egyet is értettem. Csakhogy a kellemes személyiségével nehezen összeegyeztethető a viselkedése, már ami a férfiakat illeti. Olyan lánynak tűnik, aki minden lehetőséget megragad, hogy némi gyengédségben legyen része: összekavarodik a börtönőrökkel, majd a városba érkezése után rögtön egy vadidegennel is – akiről később kiderül, hogy a halott párja legjobb barátja. Nemsokára pedig egy rendkívül bonyolult szerelmi viszony bontakozik ki közülük (mivel Ledger gyűlöli Kennát, amiért Scotty halálát okozta). Számomra azonban az érzései nem egészen hitelesek, hiszen az előzmények alapján az a benyomásom támadt, Kenna túl könnyedén vált egyik férfiról a másikra.
A végkifejletet tekintve is van bennem némi ellenérzés. Túlságosan hirtelen, tippem szerint alig 20-30 oldalban zavarta le a szerző a megoldást, és válaszolta meg a rengeteg, felvetett kérdést. Mindenféle átmenet nélkül, egyik pillanatról a másikra fordult a szereplők véleménye afelé, amely végül lett.
Mindezen kívül muszáj kiemelnem a történet egy nagyon fontos elemét, amely rendkívül sokat tett hozzá a regény értékéhez: Kenna Scottynak írt leveleit. A lány azután kezdte ilyen módon megfogalmazni a gondolatait, hogy lezajlott a tárgyalás, tehát a már halott párjának címezte az üzeneteket. Ezek részben a saját nehézségeinek feldolgozása, részben pedig a bűntudat miatt keletkeztek. Mindent összevetve ez rendkívül jó módszer arra, hogy feldolgozzuk egy szerettünk elvesztését, illetve akár a halálának a következményeit.
Összességében Colleen Hoover Emlékek róla című könyvét még a negatívumai ellenére is szerettem. Nagyon sokszor érzékenyültem el rajta, amely jól jelzi, hogy képes voltam igazán belevonódni a történetbe. Nem ez a szerző legkiemelkedőbb alkotása, de ettől függetlenül nem érdemes kihagyni a sorból. Akár első CoHo könyvnek, akár sokadiknak, de mindenképpen tudom ajánlani, már csak az elgondolkodtató témaválasztása miatt is.
Oldalszám: 392
Kiadói sorozat: Rubin pöttyös könyvek
Eredeti cím: Reminders of Him (2022)
Fordította: Sereg Judit
Műfaj: romantikus
Az egyetlen, aki nem zárta be előtte az ajtaját Ledger Ward, a helyi kocsma tulajdonosa, aki szinte az utolsó reménye, hogy kapcsolódhat a lányához. Ha azonban bárki is rájön, hogy Ledger lassan Kenna életének fontos részévé válik, mindketten elveszíthetik a számukra legfontosabbak bizalmát.
A nehézségek ellenére Ledger és Kenna között kialakul valami, és ahogy az érzéseik egymás iránt erősödnek, úgy nő a kockázat is. Kennának módot kell találnia arra, hogy vezekeljen a múlt hibáiért, hogy a reményre és a gyógyulásra alapozva új jövőt építhessen.
.jpg)
0 megjegyzés