Borítómustra: Emlékek róla (Colleen Hoover)
Minden Colleen Hoover-könyv számomra egy újabb utazást jelent a viharos érzelmek és különleges élethelyzetek útvesztőjében. Imádom a témaválasztásait és karaktereit – és ez a legújabb magyar megjelenésében, az Emlékek rólában sem volt másként. A könyvről írt véleményemet itt olvashatjátok.
Ahhoz képest azonban, mennyire szeretem a történeteit, ezek az újfajta borítók, melyekkel a könyvei mostanában megjelennek, kifejezetten taszítanak. Ezért is szerettem volna kicsit körbenézni az interneten, máshol milyen külsővel érhetők el a regényei.
Először is vessünk egy pillantást az eredeti, angol nyelvű borítóra – melyet egyébként majd' minden nemzet, köztünk kis hazánk is átvett. A színvilága kellemes, de a motívumai számomra túl egyszerűek, és semmit sem mondanak el a tartalomról. Őszintén, ha nem ismerném a szerző munkásságát, soha nem is venném a kezembe a könyveit csak a borító alapján.
Az eredeti borítóra a norvég és orosz verzió reflektál leginkább. A norvég átvette a madaras motívumot, melynek létjogosultságát egyszerűen nem értem. A galambok utalhatnak ugyan a halálra, vagyis arra a súlyos balesetre, melynek következtében a főszereplőnk börtönbe került. Viszont annyival többről szól ez a könyv, hogy ennyire elcsépelt motívumot érdemeljen! Az orosz verzió egy fokkal jobban tetszik; bár a rózsa sem a legkreatívabb választás, és a szöveg tekintetében igencsak túlzsúfolt ez a borító.
A bolgár és az ukrán verzió szerencsére távolról sem hasonlít az eredetire: mindkettő emberalakkal operál és teljesen más színvilággal. A bolgár ugyancsak kevés fantáziáról tanúskodik, ám az ukrán teljesen más tészta! A női alak arcában megjelenik mindaz a fájdalom, amit a történtek okoztak a szereplőinkben, a testében pedig felfedezzük az autót is, amely a balesetet okozta valamint a gyermeket, akiért a főhősünk harcol.
A kedvencem egyértelműen a portugál. Ugyan ez is madármotívumot használ, de a legkevésbé sem elcsépelt módon. A színvilága az ukrán verzióban megjelenített fájdalom ellenkezőjét tükrözi: inkább a reményt emeli ki. Az egész kép olyan, mint valami festmény. A cím betűtípusa pedig különösen tetszik.
Neked melyik verzió a kedvenced? Te kedveled a CoHo-könyvek újfajta borítóit?
0 megjegyzés