James Norbury: A macska, aki zent tanított
James Norbury már két alkalommal töltötte meg fénnyel a lelkemet az alkotásaival. Először a Nagy Panda és Kicsi Sárkány című könyvével örvendeztetett meg bennünket, majd nem sokkal később Az utazás című kötetében folytatta a két szupercuki karakter történetét. Azóta is rettenetesen hálás vagyok a Kiadónak, hogy elsőkézből ismerhettem meg és örülhettem a két kis könyvecskének. Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy remélhetünk még hasonló történetet Norburytől, arra pedig még kevésbé, hogy ennyire hamar. De a legjobban az lepett meg, hogy ezúttal nem Panda és Sárkány áll a főszerepben, hanem egy teljesen új karakter. Nehogy azt higyjétek, akár egy percig is bántam ezt, hiszen igencsak szeretem a macskákat, és alig vártam, hogy megismerjem ezt a történetet is.
A cím elég beszédes, hiszen ebben a könyvecskében egy olyan macskát ismerünk meg, aki zen bölcsességeket terjeszt az utazása során. Korábban városban élt, azonban egy nap rájön, hogy üresnek érzi az életét. Ekkor egy barátjától tudomást szerez egy különleges, spirituális helyről, és azonnal útnak indul, hogy felkeresse azt. Útja közben találkozik más állatokkal, akik ugyancsak küzdenek valamilyen problémával, Macska pedig eddigi zen ismeretei alapján tanácsot ad számukra, hogyan tudnának megküzdeni a helyzettel. Csakhogy mikor elér útja végére, kiderül, hogy neki is van még mit tanulnia.
James Norbury nem csupán a könyvek szerzője, hanem egyben illusztrátora is. Az első pedig, amely rögtön feltűnt számomra, hogy ezúttal felülmúlta önmagát a rajzokat illetően. A macska, aki zent tanított illusztrációit én jobban szerettem, mint a két korábbi könyvben találhatókat. Ezúttal sokkal színesebbnek, élettel telibbnek találom őket, és érzéseim szerint jóval többet gyönyörködtem bennük, mint a korábbiakban. Emellett az utószóban Norbury kifejti, hogy bizonyos rajzoknál egy ősi ázsiai festési technikát is alkalmazott, melynek tudata csak még különlegesebbé teszi őket a szememben.
– Nem tettem semmit – felelte a Macska.
– Meghallgattál – válaszolta a Farkaskölyök-, és ez a legfontosabb.
Norbury zen-könyveiben kifejezetten szeretem, hogy minimális szöveggel dolgozik. Emiatt kénytelen a történeteit úgy megfogalmazni, hogy minden egyes szóválasztása kifejező és egyetlen jelentéktelen betűt sem tartalmaz. Engem az ilyesmi minden alkalommal maradéktalanul lenyűgöz – és éppen ezért szeretem a modern költészetet, főleg Rupi Kaur, Fodor Ákos verseit.
Összességében nem tudom egyértelműen kijelenteni, hogy A macska, aki zent tanított, jobban tetszett volna James Norbury eddigi könyveinél. És őszintén szólva nem is szeretnék ilyen különbséget tenni közöttük. Ez a könyv a koncepcióját tekintve sokkal jobban elnyerte a tetszésemet, ugyanakkor Pandát és Sárkányt érdekesebb, izgalmasabb karakternek tartom (különösen így együtt). Melegen ajánlom bárkinek, aki nyitott a zen tanítások felé.
Oldalszám: 176
Eredeti cím: The Cat Who Taught Zen (2023)
Fordította: Laik Eszter
Műfaj: illusztrált
Útközben a legváltozatosabb állatokkal találkozik: nyughatatlan majommal, életunt teknőssel, indulatait uralni képtelen tigrissel, zavarodott kölyökfarkassal és kapzsi hollóval.
Mindegyikük elmond valamit a macskának, és mindegyikük leckével szolgál.
De miután a macskát egy játékos kiscicával hozza össze az élet, mindent kétségbe von, amiben addig bizonyos volt.
Nyereményjáték
0 megjegyzés