Marie Benedict: Nancy választása
Eleinte nem szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, nagyon nem. Őszintén szólva jelenleg nem emlékszem arra a pillanatra, amikor végül letettem a voksomat mellette, ezért azt sem tudom, mi vitt rá. Azt viszont tudom, hogy egyetlen regényt olvastam eddig a szerzőtől, Marie Benedict-től, az pedig az első szótól az utolsóig lenyűgözött. Egy Agatha Christie-ről szóló történettől egyébként sem vár keveset az ember, de a Mrs. Christie rejtélyes eltűnése felülmúlta minden elképzelésemet. Benedict munkásságát elnézve pedig feltűnt, hogy épp azt a vágyamat elégíti ki a történelemmel kapcsolatban, amely miatt annyira megszerettem ezt a tudományágat: az egyéni történetek újramesélését. Hát, valójában nem kizárt, hogy ezt végiggondolva adtam be a derekamat a Nancy választására.
A két világháború között járunk, Angliában, az előkelő Mitford családnál. Nancy, a hét közül legidősebb Mitford-testvér növekvő aggodalommal figyeli, ahogyan nővérei (és később szülei) körében elhatalmasodik a szélsőséges eszmék iránti rajongás. Húgai közül Dianát a fasizmus, Unityt a nácizmus, Deccát pedig a kommunizmus keríti hatalmába. Idővel Diana és Unity politikai aktivizmusa és elszántsága aggasztó mértékűvé duzzad, és már-már a hazaárulás vádjával illethető. Kuzinjuk, Winston (Churchill) ezért megegyezik Nancy-vel, hogy szemmel tartja a húgait, és jelenti minden komolyabb lépésüket.
Az előző bekezdésben, a történet összefoglalásakor igencsak belementem a regény sűrűjébe, ezúttal szándékosan. Én ugyanis örültem volna, ha előzőleg legalább ennyit tudok róla (igaz, a fülszöveget elolvashattam volna, de lusta voltam hozzá). Eleinte ugyanis rettenetesen lassan haladtam vele, mivel nagyon sokáig képtelen voltam rájönni, miről szól valójában ez a könyv és miben állhat a mondanivalója. Nem csoda: ez valamikor a közepe táján kezdett csak el derengeni. Benedict a lényegi történethez képest szokatlanul távolra nyúlt vissza az előzmények elbeszélését illetően. A végére ugyan értelmet nyert számomra a döntése, de az eleje küzdelmes, és ezáltal élvezhetetlen volt.
Hogy mi is ez a bizonyos értelem? Szerintem nem árulok el vele túl sokat, ezért ebbe is belemegyek. Megértjük (nagyjából), hogy Diana és Unity, de különösen Unity miért hűségesek annyira a fasista és náci eszményekhez, illetve ezáltal Hitlerhez. Diana élete nagy szerelmén, Oswald Mosleyn keresztül kerül kapcsolatba a szélsőséges ideológiával, újonnan kiépített kapcsolatait pedig arra használja, hogy segítse a férfi politikai törekvéseit, ezáltal nélkülözhetetlenné tegye önmagát Mosley számára. Unity pedig egész gyermekkorában a család különce volt, akit mindenki megvetett, de a nácik között rálelt önmagára, és egy olyan közegre, ahol elfogadták, befogadták.
Maga a regény a hét Mitford-testvér közül inkább Nancyról, Dianáról és Unityről szól, a sorsuk alakulását pedig váltott szemszöges megoldásban kísérjük végig. A történet igen sok időt ölel fel, majdnem egy egész évtizedet, hiszen 1932-től 1941-ig követjük az eseményeket, a fejezetek között olykor nagyobb időbeli ugrásokkal. A cselekmény többnyire a két világháború között játszódik, de néhány fejezet erejéig belekóstolunk abba a rettegésbe is, amelyet a II. világháború kitörése váltott ki a brit lakosságban.
Lényegében minden adott volt ahhoz, hogy én kedveljem ezt a könyvet. Erősen átitatja a politika, amely engem nem taszít – sőt, egy bizonyos szintig kifejezetten érdekesnek tartom erre az időszakra vonatkozóan. Különösen tetszett, hogy Benedict olyan időszakát mutatta meg a fasizmusnak és nácizmusnak, mikor még nem derült ki egyértelműen, miért veszélyesek ezek a szélsőséges ideológiák, és emiatt azok nagy tömegeket ragadtak magukkal. Visszanyúlt az eszmék gyökeréhez, rámutatva, milyen ígéretekkel csábították el a kiábrándult fiatalokat (pl. munkanélküliség felszámolása). Ezek fontos gondolatok, hiszen manapság nem feltétlenül hangzik el a történelemórákon, miért volt ez a három ideológia annyira vonzó ekkora közönség számára, ezáltal a fiatalok nincsenek felvértezve a hamis politikai ígéretek befolyása és a manipuláció ellen. Ezért (is) történhet az, hogy ezek a szélsőségek ismét egyre nagyobb teret nyertek a világban.
A másik szempont, amely érdekessé tette számomra ezt a regényt, a történelmi vonatkozás – amelyet már futólag említettem is a bevezetőben. Nagyon szeretem a történelmet, de minden aspektusa közül az a kedvencem, mikor konkrét, egyéni élettörténeteket ismerhetek meg. A Nancy választása szereplői pedig nem kitalált karakterek: a Mitford család és így Nancy, Diana és Unity valóban léteztek, illetve valóban elkövették mindazt, amiről olvashatunk a regényben. Marie Benedict csupán a körítésért felelős, de ezáltal újra életre keltette a történelem eme kevésbé ismert alakjait. És én ezt imádom.
A végével azonban a legkevésbé sem voltam kibékülve. A lezárás (már ha ez nevezhető annak) cseppet sem volt kielégítő. Túl hirtelen csapta le a szerző – olyan, mintha egész fejezetek hiányoznának a regényből. Nem kaptam semmiféle elégtételt, mivel elég bizonytalan helyzetben hagytuk magukra a szereplőket, ráadásul még az utószóból sem derült ki, mi történik velük később. Még szerencse, hogy a Wikipédiás szócikkek megfelelő információforrásnak bizonyultak minden meg nem válaszolt kérdésemre.
Összességében sajnos nem rajongtam a Nancy választásáért. Tény, hogy Marie Benedict stílusa, illetve történelmi személyeket érintő témaválasztása engem igazán elvarázsol, és ezt megtette ebben az esetben is… Viszont a kivitelezést nem tudtam befogadni és megemészteni. Kiváló regény lehetett volna, amit imádnék népszerűsíteni a színtiszta történelmi vonatkozása és a mindent átitató politika miatt, amellyel túlságosan keveset foglalkozunk. Mindez azonban nem szegte kedvemet, ugyanúgy szeretném folytatni a jövőben is Benedict életművének feltérképezését.
Oldalszám: 432
Eredeti cím: The Mitford Affair (2023)
Fordította: Svoboda Róbert
Műfaj: történelmi fikció
.jpg)
0 megjegyzés