Borítómustra: Egyetlen szerelmeim (Taylor Jenkins Reid)
Az Egyetlen szerelmeim az első olyan regény Taylor Jenkins Reidtől, amelyért őszintén rajongtam. A borítóról ugyanakkor ez nem mondható el. Bár végignézve a különböző, fellelhető verziókat, a lehető legjobb döntés volt megtartani az (egyik) eredeti nyelvű mintát, de sem a színvilágát, sem a motívumait nem kedvelem. Szerintem a legkevésbé sem fejezi ki azt, mennyi minden (érzelem és tanulság) van ebben a regényben. Mindemiatt kíáncsi voltam, milyen lehetőségeink lettek volna még a borítóra.
Angol nyelvű borítóverzióból rengeteg van – közülük csak néhányat emeltem ki. Ez az egyik, melyet többféle verzióval, színezéssel is láthatunk. A középpontjában lévő motívum, a könyv igazán fontos része a regénynek, hiszen egyrészt Emma szülei könyvesboltot vezetnek, másrészt maga Emma is a könyvekben talál menekvést a gyásza során. A másik fontos motívum a víz – azt viszont nem árulom, el, ez miért.
Az angol nyelvű borítók között egyszerűbb verziók is vannak. Mind a kettőben felfedezhetők a los angelesi tengerpartot idéző képek, amelyek egyébként a legtöbb borítónak fontos alkotóelemei. Őszintén szólva nem egészen értem, miért éppen ezt a helyszínt emelték ki az alkotók, hiszen a regénynek csak töredéke játszódik itt, egyébként többnyire egy olyan kisvárost ismerhetünk meg benne, ahol nem a nyár az egyetlen évszak.
A spanyol és portugál verziók főszereplője a víz. A portugált (második) semmilyen szempontból sem tudom hova tenni, de a spanyol annál érdekesebb a kecses női alakkal. Ennek ellenére ez sem a kedvencem, mert hiába szép, semmit sem fejez ki a történetből.
A német és lengyel verziók inkább rajzosak. A németen a háttér kifejezetten tetszik, illetve az, hogy az emberalakok által utal a történet szerelmi háromszögére. Ennek ellenére, ha könyvesboltban látnám, először azt hinném, valamiféle mese- vagy ifjúsági kötetről van szó, pedig a legkevésbé sem. A lengyelen egyedül a betűtípust találom szépnek.
A litván verziót ugyancsak nemigen tudom hová tenni. Egyedül azt tartom értékelhetőnek rajta, hogy a szürkeárnyalatos fotóval valamiképp kifejezik a főszereplő fájdalmát és mérhetetlen gyászát, melyről lényegében a regény fele szól. A horvát verzió pedig akár még szép is lehetne, ha stílusában legalább minimálisan passzolna a történethez.
A legszebb és legértékelhetőbb borítónak a svédet tartom. A központi motívuma két szempontból is remekül passzol a történethez. Egyrészt megidézi az egyik fontos jelenetét, másrészt szimbolikus is lehet: utalhat arra a magányra és elhagyatottságra, melyet Emma a gyásza során érez.
Neked melyik a kedvenced?
.png)
.jpg)
0 megjegyzés