Genevieve Gornichec: A vér szövetsége
Mikor próbáltam eldönteni, elolvassam-e ezt a könyvet, a fülszöveg átfutásával megálltam annál a pontnál, amikor először említik meg Norvégiát. Akik akár csak egy kicsit is ismernek, tudják rólam, hogy azóta valamelyik északi országba vágyom, amióta hazaköltöztünk Finnországból hatéves koromban. Az elmúlt években több norvég sorozatba is belefutottam, melyeket mind imádtam, de a történet mellett felfigyeltem valami másra is: a nyelvre. Gyönyörűnek tartom a hangzását, a dallamosságát, a szóképzését, és imádom, hogy rengeteg szó jelentésére rá lehet jönni az angol és német nyelv ismeretével. És mivel a Finnországba való visszaköltözéstől épp egyedül a nyelv tántorít el, úgy döntöttem, hogy inkább Norvégiával próbálok majd szerencsét. Jelenleg ennél komolyabb életcélom nincsen, ezért ösztönösen felkapom a fejemet mindenre, amely ezzel az országgal, vagy akár a teljes skandináv térséggel kapcsolatos.
A történetben a 10. századi Norvégiában, a vikingek korában járunk. Gunnhild a falu elöljárójának fiatal leánya, akivel mégsem bánnak jól: az anyja folyamatosan bünteti őt, lényegében amiatt, mert megszületett. Tizenkét éves korában azonban a hozzájuk érkező jósnő mindent megváltoztat. Heid magával viszi őt a messzi északra azért, hogy kitanítsa Gunnhildot mindenre, amelyet a mágiáról tud. Sok évvel később, Heid halála után Gunnhild visszatér otthonába, mikor tudomást szerez arról, hogy gyerekkori barátját, Signy-t elhurcolták rabszolgának. Mentőakciója közben találkozik a fiatal és rossz hírű királlyal, Erikkel, akivel az első pillanattól kezdve ellenszenvesek egymásnak – csakhogy közben szükségük is van egymás segítégére a céljuk végrehajtásában.
A skandináv helyszíneken túl a regény másik központi eleme is kifejezetten érdekelt: a boszorkányság. Bár nem rajongok különösebben a témáért, de ezúttal rettenetesen kíváncsi voltam, hogyan ábrázolják a mágiát és a varázsolni tudókat a skandináv környezetben. Lenyűgözött, hogy itt a boszorkányoknak rúnákra és gyógynövényekre van szükségük ahhoz, hogy használhassák a bennük lévő mágiát. Imádtam az erről szóló jeleneteket, és bár a regényben éppen elégséges volt ez a mennyiség, szívesen olvasnék még hasonló módszerekről. És ezt éppenséggel megtehetem, hiszen ha jól tudom, nem ez Gornichec egyetlen boszorkányos regénye.
Olvasás előtt valamiért abban a hitben voltam, hogy a skandináv mitológiának nagyobb szerepe lesz a történetben, de szinte alig kerül szóba. Sokkal inkább szól a vikingekről, a társadalmukról, mindennapjaikról és hatalmi felépítéséről. Nem az a regény célja, hogy ezeket bemutassa, ezért nem is hangsúlyosak, de a központi történet mellett fel lehet csipegetni némi képet ezekről, ha az ember fogékony rá. Én igencsak az voltam, hiszen nem sok szerencsém volt eddig hasonló történeteket fogyasztani. Mindenesetre nem árt képben lenni a skandináv mitológiáról legalább minimálisan, hiszen azért elő-előkerülnek az istenek a mindennapi élet részeként.
Összességében igencsak élveztem A vér szövetségét, részben a történet okán, részben pedig amiatt, mert az érdeklődési köröm egy ritkán kielégített részét szólította meg. Bár biztosan nem lesz az idei top 10 kedvenc könyvem része, de egészen biztos vagyok benne, hogy (az egyébként amerikai származású) Genevieve Gornichec eddig és a jövőben fellelhető regényeit nem fogom kihagyni. Bátran ajánlom mindenkinek, aki kulturálisan nyitott, és nem bánja, ha az emberiség történelmének egy kevésbé feldolgozott részében kalandozik egy jó történet erejéig.
Oldalszám: 494
Eredeti cím: The Weaver and the Witch Queen (2023)
Fordította: Ballai Mária
Műfaj: (történelmi) fantasy
Oddny és Gunnhild gyerekkorukban ismerkednek meg egymással a 10. századi Norvégiában, és nem is különbözhetnének jobban egymástól. Oddny csendes, nyugodt életről álmodozik, míg Gunnhild minél nagyobb hatalomra szeretne szert tenni, és menekülni akar kegyetlen anyjától. Egy jósnő félelmetes jövendölése azonban sötét árnyékot vet Gunnhildra, Oddnyra és a nővérére, Signyre is. A három lány ezért vérszerződést köt egymással, és megfogadják, hogy mindig segíteni fogják a másikat.
Amikor viking portyázók felgyújtják Oddny otthonát és elrabolják Signyt, Oddny egyre távolabb kerül attól az élettől, amelyben reménykedett. Elhatározza, hogy mindenáron megmenti nővérét, de ezalatt egyre közelebb kerül az egyik fosztogatóhoz, aki részt vett az otthona elleni támadásban. Gunnhild időközben megszökött, évekig boszorkánynak tanult a messzi északon, és kénytelen tudomásul venni, hogy a sors a gyűlöletes Erik király felé tereli, aki egy nap egész Norvégia uralkodója lesz.
Bár a két nőt összekötő mágikus és érzelmi kötelék erős, amikor újra felbukkannak egymás életében, kapcsolatuknak olyan próbát kell kiállnia, amire egyáltalán nem számítottak.
0 megjegyzés