Ha az élet nem lenne olyan kegyetlen, Annelies Marie Frank ma 91 éves lehetne, és akár - ha az egészsége engedné - még ma is hódolhatna legnagyobb szenvedélyének, az írásnak. Mikor erre gondolok, egy hatalmas, roskadozó könyvespolcokkal teli dolgozószoba közepére képzelem, ahogyan az írógépe fölé görnyedve dolgozik a legújabb elbeszélésén.

Az immár számunkra örökké 15 éves lány 1929. június 12-én született Németországban. Családja Hitler hatalomra kerülése után (1933) az egyre súlyosbodó antiszemitizmus miatt Hollandiába menekült. 13 éves volt, mikor elkezdte lejegyezni gondolatait a születésnapjára kapott piros, kockás füzetbe, nem sokkal azelőtt, hogy 1942 nyarán beköltözni kényszerültek édesapja üzletének Hátsó traktusába. Egy ismerős családdal, Van Pelsékkel (a naplóban Van Daan) és az egyedül érkező fogorvossal, Fritz Pfefferrel (a naplóban Albert Dussel) együtt nyolcan éltek a szűkös lakásban, teljesen elzárva a külvilágtól, két éven keresztül. Egy névtelen feljelentés vetett véget a bujkálásuknak.

Ma, amikor ezt írom, július 31-e van.

1944-ben Anne holnap fogja megírni utolsó ismert naplóbejegyzését. Négy nap múlva már a nácik karmai között lesz. Egy hónap múlva az utolsó szerelvénnyel Auschwitzba fogják szállítani. Három hónap múlva Bergen-Belsenbe kerül, ahol a következő év elején súlyos tífuszjárvány tör ki, és ez akadályozza meg az egyébként cserfes, életvidám és reményekkel teli lányt, hogy megérje a 16. születésnapját. Néhány héttel a láger felszabadítása előtt adja fel a szervezete, teste még ma is valamelyik tömegsírban nyugszik.

Anne Frank naplója először 13 éves koromban került a kezembe. Éppen annyi idős voltam tehát, mint ő, mikor az első szavakat lejegyezte a füzetbe. Nem csoda, hogy a gondolatait már az első oldalaktól kezdve közel éreztem magamhoz - hasonló életszakaszban jártunk, hasonló problémákkal küzdöttünk és mind a ketten “meg nem értett” fiatal lányok voltunk, akiket a család megállás nélkül kritizál. Kiválóan megértettük volna egymást, mégsem tudtam első nekifutásra végigolvasni a naplót. Nem voltam felkészülve arra, amin ő keresztülment.

Most, 7 év eltelte után próbálkoztam csak újra. Nem is akármilyen apropóból: idén a Park kiadó különleges kiadásban, Heller Ágnes filozófus 2019-ben, a frankfurti Paulskirchében elhangzott, Anne Frank születésének 90. évfordulója alkalmából írt beszédével kiegészítve jelentette meg a könyvet. Nagyon örülök, hogy helyet kapott benne ez a gyönyörű, megindító szöveg, hiszen több gondolatot is a magaménak érzek belőle. Heller Ágnes egyébként maga is zsidó származású volt, és pontosan ugyanabban az évben született, mint Anne, éppen egy hónappal a lány előtt - és ez még szívszorítóbbá teszi a beszédet.

De vajon miért van ránk ekkora hatással Anne Frank, mind a mai napig? Szerintem erre a válasz a bájosságában keresendő. Naplója nem elsősorban a szenvedésről és a nehéz körülményeiről szól, hanem épp ellenkezőleg: egy reményekkel, tervekkel teli, vidám és bizakodó lányt ismerünk meg benne, aki nem hagyja, hogy eluralkodjon rajta a kétségbeesés és a félelem.

Kezdetben még olyan, mint egy átlagos kiskamasz, aki azt hiszi, hogy körülötte forog a világ. Az, ahogyan próbál felnőtt módjára viselkedni, inkább teszi nevetségessé, mint komolyan vehetővé. A fiú ismerőseit, akik az iskolából kísérgetik haza, a “rajongóinak” nevezi, a barátnőit lenézi, és úgy érzi, azzal, hogy még mindig nevelni próbálják az idősebbek, az egész világ ellene van. Teljesen érthető, ha valaki olvasóként ezek miatt nem kedveli a 13 éves Annét, de őszintén, ugyanezen a bolond korszakon mindannyian átesünk.

Később a személyisége hatalmas fejlődésen megy keresztül - nem túlzás azt mondani, hogy egy csapásra felnőtt lett belőle. Tisztán érezhető, ahogyan formálódik a jelleme: előbb az írásstílusa lesz megfontoltabb, majd egyre komolyabb témákról beszél, egyre hosszabban kifejtve az immár összetett véleményét. Míg az első bejegyzések inkább a “rajongóiról” szólnak, addig a vége felé már a nők társadalmi szerepén elmélkedik - egyébként egy meglehetősen modern, helytálló gondolatmenetben, rávilágítva olyan dolgokra is, amelyek a mai napig nem tiszták mindenki számára, és teszi mindezt 15 évesen (ez a szakasz szerepel is az idézetgyűjteményben).

Egyértelmű, hogy Anne Frank érettebb volt a koránál, és ezt a bezártságnak “köszönheti”. Ha valamiből, akkor időből egészen biztosan nem szenvedtek hiányt a Hátsó traktusban, és ő ebből igyekezett profitálni: tanult és olvasott a legkülönfélébb témákról, gyakorolta az írást, beszélgetett a felnőttekkel, és sokat elmélkedett magában. A rendszeres önreflexió miatt felismerte a hibáit, amelyeken aztán megpróbált változtatni, de ugyanúgy felismerte a körülötte lévők rossz tulajdonságait is, melyeket aztán könnyebben elfogadott, élhetőbb légkört teremtve ezáltal maga körül. Rájött, mi zavarja őt, és próbálta megoldani azt, ha pedig ez nem ment, már csupán a megfogalmazásával is segített magának. Megvoltak a saját mentális trükkjei arra, hogy ne őrüljön bele a bezártságba. Ha valamit tanulhatunk mindebből, az az, hogy jóval több időt kellene befelé figyelve, a magunkon és helyzetünkön való gondolkodással töltenünk, mert néha a válaszok és a megoldások már ott vannak a fejünkben.

Anne Frank naplója tehát kevésbé szól a háborúról és annak szörnyűségeiről. Persze rendszeresen beszámol az aktuális politikai hírekről, eseményekről és a kényelmetlenségekről, de mivel alapvetően igyekezett kevésbé a nehézségekre koncentrálni, inkább a Hátsó traktus mindennapjai, a bujkálók közötti kapcsolatok alakulása, és a saját érzései, gondolatai a hangsúlyosabbak írásában. Emiatt a szöveg tulajdonképpen vidám, pozitív hangvételű, csupán az szorítja össze a szívünket, hogy pontosan tudjuk, mi fog vele és a családjával történni. Spoiler: a 8 ember közül egyedül az apja, Otto Frank éli túl.

Összességében Anne Frank egy igazán belevaló lány volt, akinek a halálával kétségkívül sokat veszített a világ, de paradox módon ugyanezzel sokat is adott nekünk. Általa egy olyan ember szemszögén keresztül szemlélhetjük a történelem egyik legsötétebb időszakát, akit közel érezhetünk magunkhoz. A naplójával a legmélyebb érzéseibe, gondolataiba enged bepillantást, ezáltal azt az illúziót kelti, hogy ismerjük őt, és máris könnyebb elképzelni mindazt, amin keresztülment. És ennek a tragikus sorsa csak még nagyobb nyomatékot ad.

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki bírja a lekileg megterhelő olvasmányokat.

"Ahhoz, hogy szeressek valakit, először is csodálnom kell őt, csodálnom és tisztelnem kell…"

Kiadás: Park (2020)
Oldalszám: 372
Eredeti cím: Het Achterhuis (1947)
Fordította: Bernáth István
Műfaj: napló, életrajz

Az Anne Frank naplója új köntösben jelent meg június 12-én - Anne születésének 91. évfordulóján - a Park Kiadó gondozásában, amely történet még mindig képes újat mutatni. Ez a kiadás attól igazán különleges, hogy kiegészül Heller Ágnes Aki a múltat jelenné változtatta beszédével. A naplóban megelevenednek az olvasó előtt annak a két évnek az eseményei, amelyet a Frank és a Pels család, illetve Fritz Pfeffer bujkálással töltött a náci megszállás alatt a Prinsengracht 263. Hátsó traktusában. Ha szeretnétek megnyerni a kiadó által felajánlott példányt, tartsatok a blogturné bloggereivel!

A mostani játékunk Anneról fog szólni. Minden állomáson találni fogtok egy kérdést Anne Frank életével kapcsolatban, a válaszokat pedig a Rafflecopter doboz megfelelő sorába várjuk!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Hogy hívták azt a “kitalált barátnőjét”, akinek Anne a naplóbejegyzéseit címezte?

07.25. Könyvvilág

07.27. Pandalány olvas

07.29. Utószó

07.31. Readinspo

08.02. Readinspo extra

08.04. Könyv és más
Blogturné Klub