R. F. Kuang Mákháborújával először a kedvenc magyar booktuberem, Just a Bookish Soul csatornáján találkoztam. Dominika már a megjelenése előtt lelkesen beszélt róla, a 2019-es újdonságok közül ezt a könyvet várta a legjobban, és az elolvasása után sem csalódott benne. Ekkor lettem én kíváncsi - hiszen csak tudhat valamit egy olyan történet, amely még akkor is képes lenyűgözni az embert, ha magasra helyezi a lécet! A végső lökést a Sárkányköztársaság közelgő megjelenése adta meg, amelynek a blogturnéjából már nem szerettem volna kimaradni, így az első szembejövő akcióban beszereztem a Mákháborút.

A történet egy Nikan nevű fiktív országban játszódik, ahol a kontrollálatlanul terjedő ópium hasznavehetetlenné teszi a társadalom egy részét. A mindennapokat ráadásul beárnyékolja, hogy a nehezen kivívott, törékeny béke veszélyben van - régi ellenségük, a Mugeni Föderáció csupán a megfelelő pillanatra vár, hogy kirobbanthassa az újabb mákháborút.

Zsin éppen ebben az időszakban felvételizik a legrangosabb katonai akadémiára, a Szinegardba. A lány elképesztő kitartásról tesz tanúbizonyságot, de sem ő, sem más nem számít a sikerére, így még ő maga is alig hiszi el, milyen kiváló eredményt ér el végül. Bár már önmagában a felkészülés is küzdelmes volt, a legnagyobb nehézségek viszont csak ezután következnek.

Bevallom, eleinte voltak kétségeim afelől, hogy valóban jó döntés volt-e megvásárolni ezt a könyvet. Néhány, többségében negatív vélemény vette el tőle a kedvemet, amelyekben többek között a világépítés hiányosságait, logikai bukfenceket és a sablonos cselekményt kifogásolták. Ugyan a szerzőt több rangos díjjal is jutalmazták már a Mákháborúért, de ezek a gondolatok nem laikusokban, hanem a műfajt jól ismerő olvasóközönségben fogalmazódtak meg. Végül mégsem hagytam magam befolyásolni - és nagyon örülök, hogy ez így történt. Hála az erős kezdésnek, már az első két oldalon teljesen magával ragadott a történet, és egészen a végéig el sem eresztett. Jelenleg nem hogy egyáltalán nem osztom a negatív meglátásokat, de egy kivételes írót fedeztem fel Rebecca F. Kuangban, akit a későbbiekben is aktívan követni fogok.

Alapvetően a legkevésbé sem vonzódom az ázsiai kultúrák iránt, mégis, kifejezetten örültem, hogy egy Kínáról mintázott fiktív világba kalauzol el minket a szerző. Korábbról csupa pozitív tapasztalatom van a valóságra támaszkodva alkotott fantasy regényekről, így ez már számomra nem furcsa vagy megvetendő. Sőt, nagyszerű eszköz abból a szempontból, hogy képes lehet felkelteni az olvasó érdeklődését az adott kultúra iránt. De Kuang nem csak itt merített a világunkból: a cselekmény számos elemét megtörtént események inspirálták, és a főszereplőt is egy történelmi személyiség alapján alkotta meg. Minderről bővebben egy másik bejegyzésben írtam.

A regény három fő részből áll, melyek közül az első élesen eltér a másik kettőtől. Ez nem is csoda, hiszen itt zajlik a történet megalapozása, hogy még közvetlenül a háború kitörése előtt képet kapjunk Nikan békés, hétköznapi oldaláról. Zsinnel az otthonában találkozunk, ahol megtudjuk, honnan indul és milyen motivációk vezérlik őt a katonai akadémiára való jelentkezésben. Később a Szinegardi évei kerülnek fókuszba, különösen az az időszak, amikor a beilleszkedéssel és a felzárkózással küzd. Ez a nagyjából 250 oldalnyi szakasz a kedvencem az egész regényben - és nem csupán azért, mert tényleg emlékeztet a Harry Potterre. Mintha némileg átgondoltabb és összeszedettebb lenne, mint a későbbi fejezetek, és Zsin személyiségét is eddig a pontig kedveltem igazán.

Egy éles váltással a második és harmadik szakasz már a háború borzalmait taglalja. A csatákon, a politikai játszmákon és a folyamatos, lelkileg megterhelő bizonytalanságon túl Zsinnek az új identitásával is meg kell küzdenie - hiszen kiderült végre, miért annyira más, mint a többiek. És Kuang ebben a részben nemcsak a szereplőkkel, de velünk sem kíméletes: a kegyetlenségeket a legnagyobb természetességgel írja le, köztük azt a jelenetet is, ami brutálisabb, mint a Trónok harca összes kínhalála együttvéve.

Zsin karaktere nagyszerűen passzol ebbe a kontextusba. Szeretem az erős női főszereplőket, az ő személyiségét pedig több elem is igazán hitelessé teszi. Ugyan az már a legelején egyértelmű, hogy hiába indul nehéz sorsú hadiárvaként, ő fogja megmenteni a birodalmat, de az idáig tartó útja különösen küzdelmes. Nem csupán a körülményekkel, de saját magával is meg kell harcolnia. Érdekes és izgalmas szereplő, akinek megéri szurkolni.

Nem sok negatívum fogalmazódott meg bennem az olvasás során, de ami igen, az sem nyom sokat a latba. A legsúlyosabb ezek közül is talán az, hogy míg bizonyos szakaszok részletesen ki vannak dolgozva, addig más részeket elnagyolt a szerző. Ilyen például Zsin szinegardi tanulmányainak időszaka, amelyben az első évet részletesen taglalja Kuang, a többit viszont olyannyira elhanyagolja, hogy nem tudjuk pontosan, mennyit járt az akadémiára. Megemlítendő még, hogy a legelején szereplő térkép nem részletes, több település is hiányzik róla, ami engem kifejezetten zavar, a rengeteg szereplő miatt pedig nem bántam volna egy névjegyzéket a végére (szerencsére a Sárkányköztársaságban már van).

Kuang írásstílusa viszont mindenért kárpótol. Elképesztő, hogy valaki 19-21 évesen képes legyen így fogalmazni (tudom, hiszen én is épp ennyi vagyok), és megalkotni egy ennyire összetett történetet. Vitathatatlanul igényes és átgondolt regény ez, tele izgalmas és váratlan eseményekkel - még ha ezek néha sablonosnak is tűnhetnek (de gondoljunk bele, minden billentyűt leütöttek már a zongorán, manapság nehéz teljesen egyedit alkotni). A tárgyilagossága különösen tetszett, én speciel mindig értékelem, ha valaki ki meri mondani a gyomorforgató dolgokat is (főleg, ha megtörtént események ihlették). A kedvencem viszont egyértelműen a káromkodások - valódi felüdülés volt ezeket olvasni, hiszen így igazán hiteles egy ilyen jellegű történet, és ráadásul mindig tökéletesen passzoltak a kontextusba.

Összességében nagyon boldog vagyok, hogy a negatív vélemények nem tudtak eltántorítani ettől a regénytől. Lehet, hogy a kritikusoknak bizonyos szempontból igazuk van, ám kevésbé rutinos fantasy olvasó lévén ezeket a hiányosságokat nem vettem észre, és nem is szeretnék foglalkozni velük. Élveztem az olvasását, és ez a lényeg. R. F. Kuang olyan munkát végzett, amit csak tisztelni tudok (főleg, miután utánanéztem, mi inspirálta a könyv megírására), és kíváncsian várom, mivel fog meglepni a következő kötetekben.

Rögtön olvasás után 5 csillagot adtam volna, ám jobban belegondolva az nem lenne teljesen helyénvaló. Bár az első rész miatt abszolút megérdemelné, hiszen azt imádtam, de a későbbiekben - beleértve a finálét is - már nem éreztem magam annyira lenyűgözve. Ha lenne az 5 és a 4.5 csillag között még egy szint, oda raknám, de most inkább az utóbbit választom.

Mindenkinek, akinek elég erős a gyomra egy durvább, Trónok harca-szintű kegyetlenkedésekkel teli, de egyébként nagyszerű fantasyhoz. Különösen lányok számára a 16-25 éves korosztályban.

Kiadás: Agave (2019)
Oldalszám: 572
Sorozat: Mákháború 1.
Eredeti cím: The Poppy War (2018)
Fordította: Ballai Mária
Műfaj: epikus és low fantasy, grimdark

Ti olvastatok már grimdarkot?