Bár alapvetően nem vagyok híve az ehhez hasonló tematikus Book TAG-eknek, most mégis kivételt teszek. Nem csupán azért, mert a Blogturné Klub saját készítésű kérdéssoráról van szó - amely a nemrég megjelent Jégvarázs-újragondolás, a Ne érezz, ne kérdezz! (katt az értékelésemért) apropójából lett megalkotva -, hanem mert különösen jó kérdések kerültek bele végül. :)

Ha nektek is legalább ennyire megtetszett, és van kedvetek hozzá, töltsétek ki ti is, majd osszátok meg velünk az eredményt!

Anna – Egy bátor, félelmet nem ismerő hősnő, aki minden helyzetben feltalálja magát

Elza – Karakter, akinek titkolnia kell valódi személyiségét

Kerstin Gier sorozatának alaptörténete azt fejtegeti, mi történik akkor, ha egyszer csak képesekké válunk tudatosan álmodni. A főszereplőnk, Liv Silber egyik napról a másikra tesz szert erre az adottságra, amellyel nem csak a saját álmait tudja irányítani, de akár másokéba is beléphet. Az azonban, ha ennek a módját mások is megtudják, veszélyes lehet a társadalomra nézve.

Kristoff – Egy kedves, szelíd férfi karakter

Egyértelműen Maxon herceg karaktere az, ami miatt annak idején menthetetlenül, végérvényesen beleszerettem a Párválasztó sorozatba. Amellett, hogy egy gáláns, ártatlan és nagylelkű férfi, példaértékűen bánik a történet hősnőjével, Americával. Igazi álompasi!

Hans – Gonosz, aki eleinte szerethetőnek tűnik

Minden értékelés, amit valaha olvastam erről a sorozatról, kihangsúlyozza, hogy az Éjúr a történet főgonosza. Én mégis képtelen voltam elhinni: Leigh Bardugo nagyszerűen el tudta hitetni velem, hogy ő egy jó ember. Hihetetlenül megnyerő karakternek alkotta meg, akit a legtöbb olvasó akaratlanul is azonnal megkedvel, ráadásul tökéletesen összeillenek a női főszereplővel.
A sorozatot egyébként csak ajánlani tudom bárkinek, aki egy kicsit kegyetlenebb, de nagyszerű fantasyt keres. Itt, itt és itt írtam a kötetekről.

Olaf – A legviccesebb jelenet, amit valaha olvastál

Konkrét jelenetet képtelen lennék kiemelni az eddigi olvasmányaim közül, így inkább könyvet (sőt, egyből hármat) mondok. Kerstin Gier fantasztikus, időutazós-szerelmes sorozatán annak idején annyit nevettem, hogy nem egy furcsa pillantást kaptam a családomtól közben. Ám nem ez az egyetlen pozitívum, amit kiemelhetek vele kapcsolatban: idősebb fejjel újraolvasva sokkal jobb élményt nyújtott, mint először, így ma már bátrabban merem ajánlani bárkinek. Remek kikapcsolódás.

Anna és Elza – Egy könyv, amiben fontos szerep jut a családi- vagy baráti kapcsolatnak

Ritkán kerül családregény a kezembe, de Chloe Benjamin könyve emlékezetes közülük. Az alaptörténet szerint négy testvér az eseménytelen nyári szünetben ellátogat egy jósnőhöz, hogy megtudhassák tőle a haláluk dátumát. Ez a lépés nem csupán a saját életükre lesz jelentős hatással, de az egymással való kapcsolatukat is nagyban befolyásolja. Itt írtam a könyvről.

Arendelle – A kedvenc fantasy világod

Erre a kérdésre teljesen egyértelmű a válasz. Hiába vagyok odáig a legtöbb eddig olvasott fantasy világáért, és hiába képzeltem már bele magam közülük nem egybe, a Harry Pottert semmi sem tudja überelni. És botrány ide vagy oda, ez már így is marad.

Legyen hó! – Egy karakter, aki képes volt maga mögött hagyni a fájó dolgokat

Az egyik kedvenc könyvem, amely túl kevés figyelmet kap az írónő (L. M. Montgomery) többi könyvéhez, na meg ahhoz képest is, mint amit megérdemelne. Egy jellegtelen és csúnyácska vénlányról szól, akit a családja világéletében elnyomott, ám a halálos betegsége felfedezése után újjászületik, és megvalósít mindent, amiről addig csak álmodott.

Anna és Kristoff – Kedvenc könyves szerelmespárod

Nem egy bejegyzésben emlegettem már, hogy Mary E. Pearson remekműve bebetonozta magát a kedvenc YA fantasy sorozatomnak szánt helyre, és hiába olvastam azóta több csodát ugyanebben a műfajban, a szívem örökké a Fennmaradottak krónikáié. Ez a rajongás elsősorban a szerelmespárnak köszönhető: nehéz, kegyetlen és szenvedős történet az övék, amit különösen nagy élvezet volt figyelemmel követni.

Elvarázsolt Erdő – Egy könyv, ami kimozdított a komfortzónádból

Vicces, mennyire ráillik ez a kategória az egyik friss olvasmányélményemre. Még az értékelésében is kiemeltem, hogy számomra a Levél a királynak sok szempontból komfortzóna-elhagyós eset volt, hiszen a műfajaiban (gyerekkönyv és lovagregény) korábban nem nagyon próbáltam szerencsét. Mindezt bővebben kifejtettem abban a bizonyos posztban, tehát nem ismétlem magamat. Fantasztikus kaland volt, remélem, a jövőben minél többen felfedezik majd maguknak a könyvet.

Olvassátok majd el Dreamworld, Csak olvass!, Utószó és Flora the Sweaterist verzióját is! :)

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥