Jelenleg, 20 évesen és bőven diákként a legkevésbé sem foglalkoztat a gyermekvállalás kérdése. Ugyan épp a héten műtötték ki az egyik petevezetékemet, ezért az átlagnál kicsivel kevesebb esélyem van a későbbiekben természetes úton teherbe esni, de ezen a dolgon még legalább tíz évig nem kell aggódnom. Egyelőre tehát személyesen, de még a családi-ismerősi körömet tekintve sem érint az örökbefogadás kérdésköre, semmiféle szempontból. Hiába esem azonban távol a könyv célközönségétől, egy percig sem volt kétséges, hogy érdekel-e Mártonffy Zsuzsa írása. Úgy gondolom, egy ennyire elterjedt jelenséggel kapcsolatban egyszerűen nem tehetjük meg, hogy homokba dugott fejjel, tájékozatlanul és a meglehetősen elavult, alaptalan sztereotípiákra hagyatkozva alkotunk véleményt, hiszen a nem megfelelő hozzáállással mély sebeket is ejthetünk másokon.

Nem mondom azt, hogy korábban teljesen laikus voltam a témában, hiszen a médiában néha egy-egy riport erejéig előkerül az intézetben nevelkedő gyermekek, vagy éppen a nevelőszülők kérdése. Ám az, hogy némi fogalmam akad a rendszer egy-egy eleméről, messze nem jelenti, hogy értem is azt. Az örökbefogadás témaköre sokkal mélyebb, bonyolultabb és összetettebb annál, mint amit az ember gondolna, és az Akiknek két anyja van éppen azért született, hogy tisztázzon minden előismeretet és félreértést.

A szerző, Mártonffy Zsuzsa maga örökbefogadó szülő: 2013-ban a vér szerinti gyermeke mellé két kisfiút vett magához. Blogját, a hiánypótló, kifejezetten az örökbefogadás kérdéskörét boncolgató Örökbe.hu-t 2014 óta vezeti, mára több mint 500 bejegyzéssel segítve az érdeklődő, vagy éppen érintett embereket. Örülök, hogy egy ennyire hiteles személy áll a könyv mögött, hiszen ez a tevékenység ékes bizonyítéka annak, hogy ez a téma valóban a szívügye, és rendkívül elfogadóan, nyitottan áll mások történetéhez.

Maga a kötet a bloghoz hasonló elgondolás mentén készült. Nagyrészt személyes történeteket tartalmaz, amelyeket interjús és elbeszéléses formában olvashatunk, majd a végén egy nagyjából 75 oldalas szakaszban a gyakorlati információkat is összefoglalja. A személyes sztorik rendkívül sokrétűek: megszólal nevelőszülő, örökbeadó, örökbefogadó, felnőtt örökbeadott és szakember. Olvashatunk sikeres és sikertelen örökbefogadásról. Vannak köztük egyszerűbb történetek, de kacifántosak is - megszólal például egy család, ahol a három gyermek közül az első az édesanyjával nevelkedett, a másodikat az apja vitte magával, a harmadikat pedig örökbefogadták. Nem volt egyszerű dolga a szerzőnek a válogatásnál, hiszen minden egyes történet más és más, és mindegyik értékes, mégis úgy gondolom, nagyszerűen reprezentálja ez a kötet a különböző sorsokat.


A koncepció telitalálat, de a storytelling módszerével ez nem is lehetne másképp. A könyv általa hatékonyabban eléri a célját, hiszen nem csupán az ismereteink tágulnak, de könnyebben megértjük a lelki folyamatokat is, hiszen az empátiánkra nagy hatást gyakorol. Az olvasó közelebb érzi magához a szereplőket, szinte mintha közvetlenül velük beszélgetnénk a témáról, és ez így van jól.

Az elrendezéssel azonban nem értek egyet. Ugyan azzal, hogy egyből a személyes történetekkel indul a könyv, jól meg lehet fogni az olvasót, ám mégsem látok abban logikát, hogy a fogalommagyarázat a legvégén legyen. Ebben a szakaszban magyaráz meg ugyanis több olyan kifejezést vagy folyamatot a szerző, ami már az interjúk során előkerül, és a jelentését laikusként nem feltétlenül lehet kikövetkeztetni a szövegkörnyezetből. További negatívum, hogy bizonyos információk már a könyökömön jöttek ki, annyiszor vannak megismételve a szövegben (ha nem szerepel legalább tízszer az, hogy az örökbefogadó 45 évvel lehet idősebb a gyermeknél, akkor egyszer sem).

Ezek az apróságok azonban semmit sem vonnak le a könyv értékéből. Egyértelműen eléri a célját: átfogóan és közérthetően beszél erről a bonyolult és nehéz témáról, kitérve olyan részletekre is, amellyel lehet, hogy a témában jártasak sincsenek teljesen tisztában. Még az én kissé speciális helyzetemre is találtam választ a szövegben (mi van akkor, ha mégsem lehet gyermekünk, és már kiköltöztünk külföldre, örökbe fogadhatunk-e itthonról?).

Összességében az Akiknek két anyja van egy abszolút hiánypótló és értékes könyv, amit legszívesebben kortól és nemtől és minden egyébtől függetlenül mindenkinek a kezébe nyomnék elolvasásra. Még annak is sokat tud adni, aki a legkevésbé sem érintett az örökbefogadás kérdésében - legyen szó akár hozzám hasonló fiatalról, akinek még egy darabig nem aktuális a babaprojekt, akár szülőről, aki már jártas a gyermeknevelésben… Olvassátok el!

Értékelés

Az elrendezésen kívül semmiféle negatívumot nem tudok felhozni a könyvvel kapcsolatban, így abszolút megérdemli a maximális, 5 csillagos értékelést. Köszönöm, hogy elolvashattam!

Kinek ajánlom?

Ahogyan fent is kiemeltem, mindenkinek, aki rendelkezik legalább egy minimális szintű empátiával. Már csak azért is, hogy legalább ennyi ismerete legyen a témában, de kifejezetten hasznos a megfelelő attitűd kialakításához.

Kiadás: Bookline (2020)
Oldalszám: 304
Műfaj: ismeretterjesztő

Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu bloggere első műve egy hiánypótló kincs az örökbefogadás témájában. A kötetben igaz történetekről olvashatunk, melyek megrendítőek és elgondolkodtatóak. Ha kíváncsiak vagytok erre az egyedülálló és érzelmes könyvre, tartsatok bloggereinkkel, hiszen megnyerhettek egy példányt belőle!

Nyereményjáték

Mártonffy Zsuzsa évek óta tevékenykedik bloggerként is, ezáltal sok információt megtudhatunk róla. Bloggereink összegyűjtöttek pár kérdést az írónő életéhez kapcsolódóan, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter megfelelő sorába a választ.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista