Kiadó: Maxim

A halhatatlanok tipikusan az a könyv, ami a borítójával hívja fel magára az ember figyelmét. Nem tagadom, az én szemem is emiatt akadt meg rajta Molyon, majd a könyvesboltban, és végül emiatt hoztam magammal a könyvtárból még annak ellenére is, hogy sokáig nem fért bele az időmbe. A témája - bár csak másodlagos volt - is tetszett a fülszöveg alapján, de nem sejtettem előre, mire számíthatok tőle. Őszintén szólva nagy meglepetés volt, hogy végül kiemelkedő olvasmányélményként tartom számon.

A regény főszereplője négy testvér, akik fiatalon, egy unalmas nyári szünetben ellátogatnak egy jósnőhöz, aki állítólag napra pontosan meg tudja mondani, mikor fognak meghalni. Ezt az információt mindannyian eltérő módon dolgozzák fel, ami az egész későbbi életükre és az egymással való kapcsolatukra is hatással lesz.

A négy főszereplő sorsát egymás után, egyesével követjük végig, időrendi sorrendben aszerint, mikor fognak meghalni. Először Simon, majd Klara, Daniel, és végül Varya szakasza következik. A részek jelen ideje az adott szereplő halálát megelőző pár nap, de ezalatt - retrospektív módon - rengetegszer visszaemlékeznek az életük egy-egy korábbi momentumára, ami a történet vagy a személyiségük bővebb feltárása szempontjából fontos. A helyzet azért is érdekes, mert más regényekkel ellentétben azt már az elején megtudjuk, mi fog történni velük (vagyis: meghalnak) és nagyjából mikor, a kérdés csak az, hogyan.

A szereplők közül Simon szakasza volt az abszolút kedvencem. Igyekszem nem lelőni a poént, de annyit muszáj elárulnom, hogy ez az LMBTQ szál, amiről még én is meglepődtem, hogy ennyire tetszett. Szeretném leszögezni, hogy egyáltalán nincs ellenemre a téma, de ezzel kapcsolatos könyv még nem igazán került a kezembe. Itt viszont imádtam róla olvasni! Különösen izgalmas volt, hogy a szakasz abban a korban játszódik, amikor még nem elfogadott dolog melegnek lenni, de San Franciscoban ezt kevésbé nézik rossz szemmel, és itt az LMBTQ közösség viszonylag biztonságban van. Klara és Daniel szakasza azonban sajnos csalódás volt számomra. Egyébként sem voltak szimpatikus karakterek, de az, ahogyan végül meghaltak, szerintem teljesesen ésszerűtlen és kiábrándító. Ráadásul míg Klara részében a bűvészvilág és az emberi kapcsolatai legalább izgalmasak és érdekesek voltak, Daniel története lapos, unalmas és ellenszenves volt. Varya szakasza viszont megmentette a könyvet. Vele a tudomány világába nyerünk betekintést, amivel egészen más nézőpontot nyit meg, mint amivel a könyvben korábban találkoztunk, a lelkiállapota és néhány mellékszereplő pedig tovább bonyolítja a szálakat.

A legjobban talán az tetszett a könyvben, ahogyan a szereplőket ábrázolja. Elképesztően részletes képet kapunk róluk, amely a főbb vonásokból, a visszaemlékezésekből, és a bizonyos kérdésekhez való hozzáállásukból tevődik össze. Mindemellett pedig a mellékszereplők sem lettek elhanyagolva, sőt, némelyikük vissza-visszatér a történet során, így az ő sorsukról is megtudhatunk egyet s mást.

Fontos elem a regényben a mágia, amely elképesztően izgalmasan van beleépítve. A könyv a való világban játszódik, ezáltal nem lehet benne olyasfajta varázslat, amelyre ne tudnánk egy kis gondolkodás után logikus magyarázatot találni, ám valódi választ mégsem kapunk arra a kérdésre, hogyan képes a jósnő napra pontosan megjósolni mások halálát, illetve a bűvészkedéssel foglalkozó Klarának is akadnak furcsa trükkjei.

Összességében A halhatatlanok egy kiemelkedő és meglepően emlékezetes olvasmányélmény. Kiváló karakterépítés és történetvezetés jellemző rá, a különböző elemei (mint a fent említett mágia, a testvérek zsidó hite, a bűvészkedés, a tudomány) pedig még színesebbé, érdekesebbé teszik a történetet. Mindezen felül a naturalista, érzelemmentes elbeszélésmód néhol bizarrá teszi a szöveget, ami kifejezetten jól áll neki.

Abszolút pozitív élményként maradt meg bennem ez a regény, de különböző okok miatt 4 csillagnál többet nem adhatok rá. A fent említett szereplők csalódást okozó szakaszain kívül két dolog nem tetszett. Az egyik a visszaemlékezésekkel kapcsolatos: sokszor követhetetlenné válik, ugyanis nem lineárisan halad előre a múltbeli eseményekkel, hanem össze-vissza ugrál térben és időben. A másik pedig a vallással: laikusként semmit sem értettem a zsidó hagyományokból, ünnepekből, ezért igazán nem bántam volna egy összefoglalót a regény végén, vagy magyarázatokat a lap alján.