Nem vonzódom túlságosan a japán kultúrához, de az életmódkönyvekhez igen - és közülük is különösen azokhoz a példányokhoz, amelyek egy bizonyos nemzet gondolkodását mutatják be (mint amilyen például Meik Wiking Hyggéje is). Japánt illetően egy sinrin-jokuról szóló kötettel csupa pozitív tapasztalataim voltak, és lenyűgözött az, ahogyan ennek az országnak a lakói a természethez viszonyulnak, így amikor szembejött velem Molyon a Wabi sabi, rögtön tudtam, hogy ott a helye a kívánságlistámon.

A wabi sabi fogalom hasonlóan nehezen lefordítható, mint a dán hygge, ezért szentelt a szerző, Beth Kempton egy egész könyvet a bemutatásának. Maguk a japánok is csak nehezen tudják megfogalmazni, mit jelent, inkább körülírják, mit idéz fel bennük a kifejezés - és ez is egyénenként változik. Ám összefoglalóan ez az életszemlélet arra ösztökéli az embert, hogy megtalálja a szépséget a tökéletlenségben, és értékelje az egyszerűséget.

A kötet nem vág rögtön a közepébe. Először a szerzőről tudunk meg egyet s mást, például azt, mivel foglalkozik, mióta kutatja a japán kultúrát, és miért írta meg ezt a könyvet. Eleinte ez számomra kicsit önfényezésnek tűnt, de belegondolva okos húzás: Beth Kempton egy ismeretlen, debütáló szerző, ám így, hogy bizonyítékot kapunk arra, ő valóban ért ahhoz, amiről ír, egészen másképp viszonyulunk hozzá olvasóként. Plusz pont, hogy egyébként blogol is. :)

Sok véleményben olvastam, és hamar én magam is megtapasztaltam, hogy ezt a könyvet ráérősen kell olvasni. Részben azért, mert sűrű - egy rövid szakasz is rengeteg információt, gondolatot tartalmaz, amelyet amellett, hogy követned kell, a saját életedre is át kell vezetned. Mindemellett maga a wabi sabi is arra próbál ösztönözni, hogy lassulj le, és arra koncentrálj, amivel éppen foglalkozol, ne vonja el a figyelmedet más. Számomra ez egyébként nagyon aktuális mondanivaló, hiszen a multitaskingra való rászokás óta ezek az alapvetőnek tűnő dolgok is nehézséget okoznak.

A kötet több aspektusból világítja meg a témát. Foglalkozik a wabi sabi szerepével a munkában, természetben, emberi kapcsolatokban, illetve a kudarc feldolgozásában. Kitér arra, honnan ered ez az életérzés, milyen nyelvi háttere van, milyen tanulságokat lehet leszűrni belőle, és napjainkban miért aktuális. Mindezek mellett pedig a szöveget Beth Kempton személyes történetei, megjegyzései színesítik, amelyek hatására igazán gördülékennyé válik. Ám a könyv egy Japánt tökéletesen ismerő ember szemszögéből van megírva; rengeteg ki nem fejtett kulturális utalást tartalmaz, így nehéz úgy olvasni, ha valaki abszolút laikus ezen a téren.

Ez a könyv egy valódi utazás, amellyel nem csak Japánt ismered meg jobban, hanem saját magadat is. Rávilágít ma aktuális problémákra, melyek szinte mindannyiunk életében jelen vannak, és megoldást kínál rájuk a wabi sabi segítségével. Bennem az egyszerűbb, letisztultabb életre való igényt alakította ki, de biztos vagyok benne, hogy a későbbi újraolvasások alkalmával mindig más és más mondanivalója lesz számomra.

Nincs negatívum, abszolút megérdemli az 5 csillagot. És egy figyelmeztetés: ne kezdd el cetlik nélkül olvasni!

A példányért ezer köszönet a Libri kiadónak!