Sorozat: Grisa trilógia 2.

Érdemes volt addig halogatni a sorozatot, amíg be nem szereztem az összes kötetet. Olyan izgalmas fordulattal ért véget az első rész - melyről a véleményemet már itt olvashatjátok -, hogy muszáj volt rögtön a következő után nyúlnom. És nem okozott csalódást.

(Ez a bekezdés spoilert tartalmaz azok számára, akik még nem olvasták az Árnyék és csontot.) Bár Alináék sikeresen megszöktek az Éjúr elől, sehol sem lehetnek biztonságban. A karjai messze nyúlnak, így bárhol rájuk találhatnak. Mindemellett a Napidézőnek a lelkiismeret-fudalással is meg kell küzdenie, amiért úgy hagyta ott Ravkát, hogy nem szabadította meg az Árnyzónától.

Bár fent említettem, hogy a kötet nem okozott csalódást, sajnos az előző részt sem múlta felül. Míg abban a fókusz a világ felépítésére és a grisák képességeinek bemutatására irányult, addig az Ostrom és viharban a hatalmi játszma került előtérbe. Mivel ez - főleg a politikát kevésbé értők és kedvelők számára - sokszor kissé unalmassá vált, a kötet kevésbé kötött le, így jóval több ideig tartott az elolvasása is. Mentéségére szóljon azonban, hogy még ezzel is tudott újat mutatni, ugyanis nem olvastam még olyan könyvet, amelyben ilyen részletességgel és konkrétumokkal lett volna kihangsúlyozva az egyszerű ember vezetővé válásának útja, módja. Ezeket a tippeket akár a hétköznapokban is alkalmazni lehet, ha valaki a tekintélyét szeretné növelni.

Ami abszolút pozitívum: a világ részletezése még annak ellenére sem lett elhanyagolva, hogy az inkább az első kötet feladata volt. Ahogy fent írtam, ott a grisákat és a társadalom felépítését ismertük meg, itt viszont az utóbbit mélyítettük, valamint belepillantottunk a vallásba, a ravkai mitológiába, egy másik kontinens gondolkodásmódjába és a hatalom szerkezetébe.

Több új, és egyébként kifejezetten szimpatikus karaktert is megismerünk az Ostrom is viharban - közülük vált az egyik a kedvencemmé -, illetve akad visszatérő szereplő is, akit itt mélyebben is megismerünk. Mal viszont (akik nem olvasták: az egyik főszereplő) egyre idegesítőbbé válik, számomra legalábbis visszataszító ez a folyamatos féltékenykedés, főleg, mivel nem érzem úgy, hogy összetartoznának Alinával.

Összességében a negatívumok ellenére sem volt ez egy rossz folytatás, de azért remélem, hogy a befejező rész egy kissé pörgősebb lesz.

Sajnos ez a rész viszonylag laposra sikerült. Mivel tudom, hogy Bardugo jobbat is képes alkotni ennél, ez 4 csillagot érdemel tőlem. Remélem, a befejező kötet ennél többet nyújt majd, és méltó lezárása lesz ennek a fantasztikus sorozatnak.