Sokszor emlegettem már itt a blogon, hogy ha instant feltöltődésre vágyom, sokkal szívesebben nyúlok egy gyerekkönyvhöz, mint egy hosszabb regényhez. A kisebbeknek szánt írások, a könnyű emészthetőségük és kedves hangvételük miatt teljesen ki tudnak kapcsolni, ráadásul a rövid terjedelmük miatt erre nem is kell sok időt szánnom. Bár a Nagy Panda és Kicsi Sárkány nem kifejezetten gyerekeknek íródott, de a felépítésében arra emlékeztet, és többnyire ezért is döntöttem az elolvasása mellett.

A könyv története meglehetősen egyszerű. Adott két állati szereplő, akik szinte teljes ellentétei egymásnak, és ez a kontraszt különösen feltűnő a barátságukban. Panda nagydarab és lomha, ennél fogva pedig alapvetően nyugodt természete van, Sárkány viszont pici és vézna, ám kalandvágyó és nyughatatlan jellem. Mikor ők ketten találkoznak, elhatározzák, hogy együtt maradnak és járják be a kínai vidéket.

A történetüket öt évszakon kereszül kísérjük végig: az első tavasztól a második tavaszig. Igaz, klasszikus cselekményről nem beszélhetünk, mivel nincs eleje, sem vége a történetüknek, és nem is haladnak, fejlődnek semerre. Valójában csak kiragadott életképeket láthatunk abból, mi mindent él át a két karakter az utazásuk során.

A könyv rendkívül gazdagon illusztrált, minden oldalon található valamilyen rajz a szöveg mellett. Maguk a szöveges betétek nagyon rövidek, mindössze egy-két mondatosak, és az is általában párbeszéd. A kép és a szöveg viszont csak együtt működik, a kettő kiegészíti egymást, így a történet értelmezéséhez mindkettő szükséges.

Az a kevés olvasnivaló viszont, amit tartalmaz a kötet, rendkívül frappáns és elgondolkodtató. Lényegében életbölcsességeket fogalmaz meg általuk a szerző, melyek egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb és lassabb életvitelre buzdítanak minket. Visszatérő téma például a kapcsolataink (baráti és családi) értékelése, a jelen megélése és a minőségi pihenés értelme. Ezek lényegében a buddhizmus üzenetei is.

A könyv tehát nem csupán mérhetetlenül cuki a két karakter miatt, hanem konkrét értékrendet is közvetít. Már csupán lapozgatni is felemelő érzés, az olvasása pedig egyenesen terápia. Az illusztrációk csodaszépek – sokszor meglepően egyszerűek, de a szépségük éppen ebben rejlik. Emellett többnyire ázsiai tájképeket, motívumokat jelenítenek meg, ezzel közelebb hozva hozzánk a Távol-Keletet. A szerző honlapján egyébként fellelhető egy videó arról, hogyan festette a könyv egyik illusztrációját.

Összességében a Nagy Panda és Kicsi Sárkány az egyik legszívmelengetőbb könyv, amit az utóbbi időben a kezembe fogtam. Ha szemeztek vele, azt javaslom, szerezzetek belőle egy példányt a polcotokra, mivel várhatóan nem csupán egyszer fogtok vágyni a hangulatára. Remélem, nem ez volt az utolsó ilyen jellegű kiadvány, ami James Norbury kezei közül kikerült, mivel szüksége van a világnak (és nekem) erre a kedvességre.

Nyereményjáték