A két szerző szerencsére nem állt meg egy kötetnél, és tavaly év végén hoztak nekünk egy tematikus továbbgondolást. Az újabb adag 20 önismereti kérdés és válasz ezúttal kifejezetten a kapcsolatokról szól, és a következő témákat érinti: asszertivitás, elvárások, érzések, figyelem, hiányok, intimitás, kapcsolat önmagunkkal, kapcsolatfüggőség, kiégés, konfliktusok, különbségek, magány, mérgező kapcsolatok, önazonosság, önbecsülés, önfeláldozás, sérülések, szabadság, vágyakozás és veszteség a kapcsolatokban. Felépítésben és célban pedig pont ugyanolyan, mint az elődje.

Maga a könyv ahhoz képest nem túl hosszú, hogy ennyire sok témát dolgoz fel egyszerre. Egy kérdésnek átlagosan 10-14 oldal jut, tehát hiába szűkíti a fókuszt kifejezetten a kapcsolatokra, így is csupán felületesen beszél a kapcsolatokban felmerülő problémákról. De nem is az a célja, hogy részletesen válaszoljon meg minden kérdést. A könyv inkább csak abban segít, hogy feltérképezzük, a kapcsolataink terén hol lehetnek problémák, mely területek nem erősségeink, és hol lenne érdemes javítani. Ahhoz, hogy érdemben kezdhessünk valamit ezzel az infóval, bővebben utána kell járnunk a kérdésnek (ehhez kiváló kezdőlépés a végén található irodalomjegyzék), és esetleg szakemberhez fordulnunk. Ez a 280 oldal tehát nem váltja ki a pszichológust.

Érdemes sok időt szánni erre a könyvre, nem pedig két nap alatt végigdarálni. Hiába rövidek a fejezetek, sok szempontot érintenek, és ezért nem is tartalmaznak felesleges, térkitöltő sallangot. A szöveg tehát információdús, fokozott koncentrációt igényel, és egy kis szünetet a tartalmának emésztésére, feldolgozására.

A fejezetek nem összefüggőek, ezért ha valaki egy konkrét témára kíváncsi a könyvből, nem kell végigrágnia magát az összesen. Nem javaslom viszont, hogy így tegyetek – legalább egyszer olvassátok el az egészet egyben. Én épp azokban a fejezetekben találtam meg a leginkább rám illő leírásokat, amelyeket szívesebben ugrottam volna át. Illetve még egy tanács: cetlik legyenek a kezetek ügyében, hogy megjelöljétek az ilyen szakaszokat.

Érdekes módon engem ez a könyv olyan időszakban talált meg, amikor véletlenül épp a kapcsolataimmal vagyok a legelégedettebb az életem különböző területei közül. Ez azért meglepő, mert ilyesmi még sosem fordult elő velem. Ez azonban azt is jelentette, hogy jóval kevésbé tudtam kapcsolódni a könyvvel, mint ahogyan valószínűleg az olvasók többsége fog tudni. Kevés olyan szakaszt találtam, ami igazán megérintett volna, viszont így is okozott nekem hatalmas AHA-élményeket ez az iromány.

A legfontosabb ilyen az önazonossággal kapcsolatos fejezetben ért (és ez épp olyan volt, amit át akartam ugrani előtte). Sokszor feltűnt már, hogy minden társas helyzetben mások igényeihez próbálok igazodni. Ha bekerülök egy új közegbe, előbb csendben, a háttérből feltérképezem, hogyan működik az adott közösség, és csak azután, a többiek meglévő határait tiszteletben tartva szorítok helyet magamnak. Sőt, sokszor a viselkedésemet is hozzájuk igazítom. Ez valamilyen szinten nyilván normális (ezt hívják alkalmazkodásnak), de a probléma az, hogy így a saját lényem, személyiségem is elveszik. Sokszor még nekem is nehezemre esik meghatározni, hogy milyen vagyok valójában, milyen igényeim vannak. Ez a könyv szerint valószínűleg a diszfunkcionális családi hátteremből ered, ahol sosem önmagamért szerettek, hanem ezt mindig az aktuális viselkedésemtől tették függővé.

Összességében a kapcsolatokról szóló 20 önismereti kérdés és válasz ismét egy hasznos utazás volt. Remélem, a szerzőpáros nem áll meg ennyinél, és tervez több tematikus kötetet is ugyanezzel a koncepcióval! Imádom, amit csinálnak, és abszolút hiánypótlónak érzem az ilyen jellegű irományokat.