Valószínűleg senkinek sem kell sokáig magyaráznom, miért akadt meg a szemem ezen a könyvön. A 21. század az egyik olyan kiadó, amely (főleg mostanában) sorban hozza a piac legigényesebb példányait, de ez a kötet még a többi közül is kiemelkedik. Egy ilyen borítóval eleve bárkit meg lehet venni kilóra, de az igazán meggyőző része a dolognak az, hogy egy japán buddhista szerzetes bölcsességeit olvashatjuk benne. Én magam sokáig nem voltam vevő az ázsiai kultúrákra, illetve ateista lévén távol állnak tőlem a vallások, mégis, a szerzetesek világszemléletéről bármikor szívesen olvasnék. Így év elején ráadásul különösen jól esik életmódról, életvezetési tanácsokról szóló könyveket fogyasztani, ezért a Zen főnyeremény volt számomra.

A könyv Shunmyo Masuno azon gondolatán alapszik, miszerint ha a világ működése nem megfelelő számunkra, a saját nézőpontunkon kell változtatnunk valamit. A Zen – Az egyszerű élet művészetében 100 különböző gyakorlatot gyűjt össze nekünk kezdőlépésként, amelyek segítségével elkezdhetjük máshogy szemlélni a környezetünket. Ez Masuno szerzetes szerint hosszútávon nyugodtabb, békésebb és kiegyensúlyozottabb életstílust tesz lehetővé, amelyben elégedettek lehetünk magunkkal, másokkal és mindazzal, amit birtoklunk.

A kötet 4 nagyobb szakaszra van osztva az alapján, a tanácsok milyen főbb téma, üzenet köré szerveződnek. Az első szakasz a szokásainkban való változtatásokról szól, annak érdekében, hogy energikusabbak legyünk a mindennapokban. A másodikban bátorságra és bizalomra ösztönöz, amelyhez nézőpontváltásra van szükség. A harmadikban az emberi kapcsolataink és a másokkal való kommunikációnk fejlesztéséről beszél. A negyedikben pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a jelenre fókuszáljunk.

A szerző, Shunmyo Masuno, mint ahogy említettem, egy idős szerzetes Japán egyik legnagyobb buddhista templomában. A főpapi posztot lényegében az édesapjától örökölte, így mindig is a zen tanításai szerint élte az életét. Mindemellett zen kertek kialakításával és rendezésével is foglalkozik, valamint tanít a tokiói Tama Art egyetemen.

Olvasás közben az első, ami feltűnt, hogy nem csupán a borítóra szántak fokozott figyelmet a könyv szerkesztésénél. Az egész kiadvány tele van csodaszép, harmonikus illusztrációkkal, melyek japán mintákat, motívumokat és életképeket elevenítenek fel. Varázslatos a képek színvilága, egyet-egyet legszívesebben a falamra is kitennék poszterként, hogy minden nap gyönyörködhessek benne. Maga a borító viszont, hiába keménytáblás, sérülékeny anyagból készült, ezért érdemes vele óvatosan bánni.

Maga a szöveg olvasmányosnak nem nevezhető, mivel fokozott koncentrációt igényel a megértése, értelmezése. Mind a 100 gyakorlat egyenként egy duplaoldalt foglal el, amelyet helyenként illusztrációk tarkítanak, így viszonylag kevés hely jut az amúgy szellősre szerkesztett szövegnek. A gyakorlatok kifejtését ezért rövidre kell fognia Masunonak, ami miatt sűríti a mondanivalóját. A szövegben tehát nincs rizsa, minden szó fontos, ráadásul gyakran beszél képekben, vagyis annak a mögöttes értelmét is meg kell fejteni. Hiába néz ki tehát ez egy óra alatt kiolvasható könyvnek, érdemes inkább hosszasan rágódni rajta, és emészteni az üzenetet.

Ez utóbbi nekem nem sikerült elsőre, ezért sajnos keveset fogtam fel az olvasottakból. Viszont ez a könyv tökéletes eszköz lesz egy új szokás bevezetéséhez. Régóta tervezem ugyanis, hogy a reggeli kávé mellé (még a sűrűbb napokon is) beszorítok valami olvasnivalót, de értelemszerűen csak rövid szösszenetek és versek férnek bele ebbe az időkeretbe. Ezzel egyébként megfelelek a szerző eredeti szándékának is, ő ugyanis szándékosan úgy építette fel, hogy eszünkbe se jusson a legfelső polcra száműzni egy szem olvasás után.

Összességében a Zen egy fontos tagja lett az életmódkönyves gyűjteményemnek. Hosszútávon is sokat remélek tőle, hiszen épp az a típusú olvasmány, amelyből minden egyes alkalommal más gondolatot viszek magammal, az adott élethelyzetemtől függően. Jelenleg az étkezések rituálévá emelése volt az, ami leginkább megragadta a figyelmemet. Mindenesetre az biztos, hogy a jövőben bátrabban nyúlok olyan olvasmányhoz, amely keleti szerzetes kezéből került ki, mivel mindig elképeszt a világlátásuk.

Nyereményjáték