Alapjáraton nehezen kapcsolódom versekkel. Mindig is inkább a regények tudtak megragadni és elkápráztatni, versnek – főleg egy hagyományosnak – ez igen ritkán sikerül. Ennek az oka valószínűleg az, hogy mindig is nehezemre esett az elemzésük, és nem láttam meg olyan könnyen mögöttük a mélyebb értelmezéseket és üzeneteket. Egyedül a modern versek hoztak ebben változást. A képek egyszerűsége, egyértelműsége miatt nem kell rájuk annyi időt és energiát szánni, mint egy klasszikusra, ráadásul a hordozott üzenetük is sokkal inkább aktuális. És már csak azért is megéri fogyasztani őket, mert nem érzem magam defektesnek tőlük, hiszen a könnyű értelmezhetőségük az egyik erősségük.

Természetesen nekem is Rupi Kaur volt az első külföldi instaköltő, akivel megismerkedtem. Sokáig kerülgettem annak idején a Tej és mézt, de rögtön csatlakoztam a rajongói táborába, amint végre túlestem rajta. Ha lehet, a második könyve, a nap és az ő virágait még annál is jobban imádtam. Nem volt kérdés, hogy szeretnék-e megismerkedni, a harmadik könyvével is, amely eredeti nyelven a home body címet kapta. Nagyon vártam már, hogy megjelenjen (mivel legutóbb két évvel ezelőtt fogtam a kezemben könyvét), végül a kiadó tavaly ősszel hozta el nekünk, otthon test címmel és Kamper Gergely csodálatos fordításában.

Kicsit furcsa ez a szókapcsolat címnek, hiszen első ránézésre értelmetlennek tűnik (de az angol verzió is szó szerint ugyanez). Mégis, szerintem valahol zseniális ez a választás. Mivel a kettőnek együtt, ebben a formában semmiféle jelentése nincs, külön érdemes kezelni őket, és kontextusba rakni. Amint pedig ezt megtesszük, rögtön kirajzolódik előttünk a könyv elsődleges témája, üzenete is: az önelfogadásra, önszeretetre buzdítás, és az ebből fakadó belső erő megélése. Rupi korábbi két kötetében csak elenyészően jelentek meg ezek a kérdések, most viszont központi szerepet kaptak.

A könyvet 4 szakaszra bontotta. A ‘tudat’-ban elég mélyről indítunk: itt kapnak helyet a depresszióról, bántalmazásról, erőszakról, szexuális kihasználásról szóló versek, amelyek mondhatni Rupi szokásos témái. A ‘szív’-ben a szerelemről, szeretetről és a csalódásokról, kihasználásról elmélkedik. A ‘pihenés’-ben leginkább a teljesítményről beszél, részben visszakanyarodva a bevándorló, kisebbségi oldalára. Az ‘ébrenlét’ viszont már erősen pozitív hangnemű, lelkesítő üzenetekkel és gondolatokkal van tele.

annyi mindent nyerhetsz vele
ha hiszel magadban
mégis szünet nélkül kételkedsz önmagadban

Eleinte, a mélyebb, depresszívebb részek olvasásakor enyhén csalódott voltam. Félreértés ne essék, nem viszolygok a traumákat feldolgozó versektől, de pontosan ezt kaptam Rupi előző két könyvétől is, és harmadjára már nem szívesen olvastam volna ugyanarról. Úgy tűnt ekkor számomra, hogy Rupi egyszerűen képtelen túllépni a traumáin, és megpróbálni boldog lenni, tehát semmiféle fejlődés nem történik az időben egymás után megjelenő könyvei között. Szerencsére azonban, a könyv második felében pontosan ennek a cáfolatát tapasztaltam. Öröm volt látni, hogy végre Rupi is rálépett arra az útra, ahol a szenvedéseiből sokkal inkább erőt teremt, mint hátráltatja velük magát.

Mindent összevetve ez a szakasz lett a kedvencem a könyvben. Rendkívül erőteljesek, lelkesítőek azok a versek, amelyek az önszeretetről, önelfogadásról és feminizmusról beszélnek. Kifejezetten tetszik, hogy több versében istennőként hivatkozik arra, aki a tükörből visszanéz rá – ez nagyon erős, jelentőségteljes kép. De a személyes érintettség miatt a depresszióról szóló versek is hatottak rám.

Összességében örülök, hogy az otthon testtel eggyel több modern verseskötet gyarapítja a gyűjteményemet, mivel én egyedül ezen az úton tudok kapcsolódni a költészethez. Bár nem valószínű, hogy jelenleg ez a kedvenc kötetem Rupi Kaurtól (túl régen olvastam a másik kettőt, hogy ezt egyértelműen kijelenthessem), viszont imádom azt az utat, amelyen elindult. Sokan hajlamosak beletemetkezni a szenvedéseikbe, és bár Rupinak bőven kijutott a sötétségből, de nagyon fontos, hogy megmutassa, fel lehet állni belőle. És kell is.

Állomáslista