Agatha Christie: Őszi borzongás
A Helikon Kiadó időről időre megjelenő Agatha Christie-novelláskötetei a kedvenc szezonális dolgaim közé tartoznak. Az első, adventi verzió óta mindegyiket olvastam, kivéve a talán tavaly karácsonykor megjelent kötetet, de azt is csak azért nem, mert korábban, másik kiadásban már ismertem. Legutóbb egy őszi tematikájú válogatás jelent meg, amelyet minden eddiginél jobban szerettem volna a polcomon tudni, hiszen ennél kedvesebb időszak nincs számomra az évben. Végül az utolsó pillanatban, de annál nagyobb örömmel sikerült szert tennem rá, és szinte rögtön el is olvastam.
Az Őszi borzongás tizenhárom olyan novellát tartalmaz Agatha Christie írásaiból, melyekről a szerkesztők úgy ítélték meg, hogy igazán őszi és borzongatós hangulatba hozza az embert. Bár a krimi műfaja könnyen elérheti az ilyesmit, de egy-két esetben vélhetően elegendő volt az, hogy megemlítették a szövegben a tárgyi évszakot. A kötet bevezetéseként ezúttal is egy rövid, személyes hangvételű részlet szolgál, melyet a szerkesztő Agatha Christie önéletrajzi könyvéből, az Életemből kölcsönzött – egy évszakhoz passzoló verssel együtt.
Az Őszi borzongás abban sem különbözik a többi válogatástól, hogy Christie minden fontosabb karaktere megtalálható benne. Szerencsére Monsieur Hercule Poirot (a személyes kedvencem) és Ms. Marple többször is felbukkan benne, de nem marad ki a mókából Tommy és Tuppence (a második számú kedvenceim), Mr. Parker Pyne, valamint Harley Quin és Mr. Satterthwaite párosa sem.
Ahogy minden eddigi esetben, úgy most is akadtak számomra korábbról ismert novellák ebben a gyűjteményben, de a legkevésbé sem bánom, ha bármelyiket újra kell olvasnom. De meglepő módon a legjobban épp egy ilyen ragadott magával, és nem az újak közül valamelyik. Ez éppen Parker Pyne története, A gazdag hölgy esete című volt. Zseniális példa arra, mennyire sokszínű szerző Agatha Christie a krimi-rejtély témákon belül, illetve hogy gyilkosság nélkül is képes lebilincselő és elismerést kiváltó szövegeket alkotni.
Végül néhány novella, amely valamilyen módon kiemelkedő volt számomra:
- Míg ki nem huny a fény: egyik nyomozóhoz sem kapcsolódik, mégis figyelemre méltó szöveg. Inkább egy fájdalmas, romantikus témájú szösszenet, mintsem krimi.
- A Lemesurier-örökség: Poirot-sztori, melyben egy örökség körüli átkot cáfolunk meg… Vagy mégsem?
- A szedertorta: szintén Poirot a főszereplőnk, aki a bűnügy megoldását az áldozat étkezési szokásaiból következteti ki.
Összességében ha ti is legalább annyira odavagytok a Helikon gondozásában megjelenő Agatha Christie-gyűjteményekért, vagy legalább az őszért, mint én, mindenképpen ajánlom számotokra beszerezni az Őszi borzongást. Akár azok számára is ideális olvasmány lehet, akik csak most ismerkednek a zseniális szerzőnővel, és nem szeretnének rögtön egy regénnyel kezdeni. Ha pedig a többi szezonális gyűjteményre vagytok kíváncsiak, a következő linkeken eléritek a róluk szóló bejegyzésemet: Adventi krimik, Szentivánéji krimik, Szerelmi bűnügyek. De ezeken kívül két fantasztikus Christie-regényről is írtam, amelyek A titokzatos stylesi eset, valamint a Nem zörög a haraszt.
Oldalszám: 352
Kiadói sorozat: Krimik minden évszakban
Eredeti cím: Autumn Chills (2023)
Fordította: Borbás Mária, Etédi Péter, Gy. Horváth László, Kada Júlia, Kállai Tibor, Katona Tamás, Sipos Katalin
Műfaj: krimi, novella
Ősz… párás reggelek, bekuckózós esték… de amikor a levelek hullani kezdenek, az éjszakák hosszabbakká, az árnyak pedig sötétebbé válnak.
Borzongató kalandozásra hívjuk Agatha Christie rajongóit. A napsütötte Rodosztól és Afrikától a ködös Londonig, vidéki udvarháztól az Old Bailey tárgyalóterméig vezet az utunk. Magányos házikók, baljós kastélyok, kószáló kísértetek, elátkozott családok népesítik be ezt a kötetet, valamint Hercule Poirot, Miss Marple és Agatha Christie további kedves nyomozói.
.png)
0 megjegyzés