Boldogságos új évet kívánok nektek!

Idén sikerült nem elkésnem az évértékelő bejegyzésekkel – sőt, olyannyira jól állok, hogy több posztot is beterveztem és félig-meddig meg is írtam már. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ebben az évben kicsit szétszedem, illetve jobban kifejtem az összegzéseket és a terveimet is.

Ebben a bejegyzésben arról olvashattok, hogyan néznek ki az idei évem olvasmányai számokban, sikerült-e teljesíteni az év elején kitűzött céljaimat, valamint a kedvenc könyveimről is írok néhány sort. Nem szűkítettem le a listát 3 vagy 5 könyvre, mint a korábbi években, helyette beszélek mindenről, ami valamilyen módon kiemelkedik számomra a többi közül. Ezen a blogon kizárólag könyves, valamint talán filmes/sorozatos oldalról összegzem az évemet, de ha kíváncsiak vagytok mindenre, látogassátok a napokban a személyes blogomat, a Milieux-t is.

Az előző évadok: 2019 | 2020 | 2022

Ennyit olvastam 2023-ban

A 2023-as céljaim értékelése

Elolvasni 150 könyvet – csak 120 könyvet sikerült elolvasnom, de ezt egyáltalán nem élem meg kudarcként. Egyrészt idén volt az első olyan év, amikor túlléptem a 100 elolvasott könyvet (az eddigi rekordom 93 volt). Másrészt az év első felében lényegében teljesen elengedtem a tervet, és ennek a 120 könyvnek a 75%-át július után vettem kézbe. Ha nincs a féléves leeresztésem, könnyedén teljesítettem volna a célt, de mint mondtam, így is idén olvastam eddig a legtöbb könyvet.

Megszerezni az Ifjúságiirodalom- és Romantikarajongó kitüntetéseket Molyon – sikerült, megszereztem mind a két plecsnit!

Növelni a saját könyvek olvasottságának arányát – csupán 2%-kal növekedett az arány a tervezett 10% helyett, de ez lehetett volna magasabb is, ha nem lépnek közbe rajtam kívül álló okok. Az történt ugyanis, hogy eladtam rengeteg elolvasott könyvet, illetve decemberben egy hatalmas kupachoz jutottam hozzá, amit értelemszerűen még nem volt lehetőségem feldolgozni.

Megtanulni angolul olvasni – bár sikerült rávennem magam, hogy olvassak angolul idén, de ez csak két, körülbelül 50-70 oldalt kitevő, rövid történetet jelent, és ezt nem igazán tudom elkönyvelni teljesítettként.

Teljesíteni a Várólista csökkentés-kihívást – sikerült, de épp csak az utolsó pillanatban. Idén remek címeket pakoltam fel erre a listára, és rengeteg csodálatos élményt szerzett nekem. Kiemelkedő közülük az Ízek, imák, szerelmek (Elizabeth Gilbert), a 10 perc 38 másodperc (Elif Shafak), az Így lettem (Michelle Obama) és a Túl késő (Colleen Hoover). Idén ráadásul az az érzésem, hogy sikerült lehúznom a várólistámról nagyon tartós, régóta ott porosodó elemeket is. A többi könyv, amit elolvastam: Éjszakai cirkusz (Erin Morgenstern), A herceg és én (Julia Quinn), Normális emberek és Baráti beszélgetések (Sally Rooney), Ennél zöldebb nem lesz! (Farkas Lívia), Legendás állatok és megfigyelésük (J. K. Rowling), Katherine a köbön (John Green), Tökéletes (Sarah Dessen).

A kedvenc könyveim

Böszörményi Gyula: Ambrózy báró esetei-sorozat

Ha kellene, akkor sem tudnék egyetlen regényt választani a kilenc közül, amely valamiért jobban tetszett volna, mint az összes többi. Emellett azért is emeltem ki inkább magát a sorozatot, mivel egymás után olvasni őket volt különleges élmény számomra. A Leányrablás Budapestent évekkel korábban kerítettem sorra, de nem folytattam, és éppen ideje volt ezt megtenni még addig, amíg valamennyire emlékszem rá. Elképesztő élmény volt belemerülni a száz évvel előtti Magyarországba, követni a nagyszerű karaktereket a nyomozásukban, valamint izgulni a kedvező végkifejletért. Majd a függővégek miatt azon dilemmázni, hogy tegyem-e el magam inkább másnapra, hogy aztán sokat darálhassak le egyszerre belőle, vagy kezdjek még bele lefekvés előtt, de csak egy fejezetbe.

Colleen Hoover: Túl késő

Ezt a regényt rendkívül ellentmondásos indokból halogattam évekig: mert tudtam, hogy nagyon fog tetszeni. A középpontjában egy pszichopata, a párkapcsolatában bántalmazó és kontrollmániás férfi áll, akinek karmaiból Sloan, a másik főszereplőnk képtelen kiszabadulni. A regény egy hozzám rendkívül közel álló témát ragad meg. Nem is volt könnyű olvasni, tekintve, hogy Asa bizonyos mozzanatai kísértetiesen emlékeztettek az édesapámra. Kifejezetten fontosnak tartom, hogy minél többet foglalkozzunk hasonló témákkal akár ilyen formában is, hiszen a tudás és a tudatosság az egyetlen módja annak, hogy védekezzünk az ilyen helyzetek ellen.

Elif Shafak: 10 perc 38 másodperc

Volt egy olyan érzésem, hogy Elif Shafak a kedvenc szerzőim között fog kikötni, ha egyszer sikerül végre sort kerítenem az egyik könyvére – és így is történt. A brit-török származású szerző rendkívül érzékletesen jeleníti meg előttünk ezt a kicsit európai, de inkább muszlim kultúrát, illetve annak legkülönbözőbb szegleteit. A 10 perc 38 másodperc főszereplője egy prostituált, akit éppen meggyilkoltak és a kukába hajítottak. Az elméje még 10 perc 38 másodpercen keresztül működik, ez az idő pedig épp elegendő arra, hogy leperegjen előtte az élete minden jelentősebb pillanata.

Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek

Imádom, hogy a filmadaptáció mennyire szöveghűen dolgozta fel az Ízek, imák, szerelmek legfontosabb mozzanatait és központi poénjait – emiatt könnyebb volt vizualizálni az olvasottakat is, hiszen végig magam előtt láttam a díszletet és a Julia Roberts gesztusait is. Ezen a ponton felmerül a kérdés, hogy miért érdemes mégis végigolvasni ezt a könyvet, ha a filmből minden kiderül? Azért, mert a filmváltozat valójában épp a könyv esszenciáját mulasztja el megosztani velünk. Liz Gilbert számára ezen az úton a spiritualitás volt a fókusz, de a megszerzett spirituális tanításoknak pusztán töredéke jelenik meg az adaptációban. A könyvet tehát azok számára mindenképpen ajánlom legalább egyszer végigolvasni, akik kíváncsiak arra, mit vitt magával Liz Gilbert a három országból – a sok olasz pizzától felszedett plusz kilókon kívül.

Joanna Quinn: A Bálnacsont színház

Ha csak egyetlen könyvet szabadna kiemelnem a 2023-as év kedvencei közül, ez lenne az. Nem csupán azért, mert kivételesen magával ragadó történetnek tartom, hanem azért is, mert ez lett az 500. valaha elolvasott könyvem. A történet középpontjában három testvér áll, kiknek az életútját az 1920-as évektől a második világháború végéig követjük. A világégés során Cristabel, Flossie és Digby még fiatal felnőttek, ezért komolyabb szerepet kell vállalniuk a harcokban. Digby már az elején beáll a hadseregbe, Cristabel pedig nem sokkal később követi őt. Mikor Digby eltűnik a németek által megszállt Franciaországban egy titkos hadművelet során, Cristabel csatlakozik a francia ellenállást segítő brit alakulathoz. A történet rendkívül fájdalmas, és emiatt igen erős érzelmeket váltott ki belőlem – nem nehéz kicsalni a könnyeimet egy megható jelenettel, de ennyire sosem szoktam zokogni.

John Marrs: A hazugság ára

John Marrs A tökéletes pár című regényétől eldobtam az agyam annak idején, és ez A hazugság árával sem történt másképp. A regény két olyan nőről (anyáról és lányáról) szól, akik gyűlölik egymást, mégis együtt élnek. A viszonyuk azért alakult így, mivel Maggie korábban olyan dolgokat művelt a lányával, Ninával, melyeket ő képtelen megbocsátani. Minden további részletért olvassátok el a könyvet – garantálom, hogy megéri.

R. F. Kuang: Sárga

Írói vágyakat dédelgető emberként igazi csemege volt számomra R. F. Kuang könyve, amely az amerikai könyvkiadás folyamatait tárja a szemünk elé – minden problémájával és szépségével együtt. Rendkívül sok, izgalmas és mai problémát vet fel ez a regény, amelyen imádtam gondolkodni. Az alaptörténetben egy kevésbé sikeres szerző ellopja a bestsellerszerző barátnője kéziratát, miután végignézi annak halálát, és végül a saját nevén adja ki a később óriási népszerűségnek örvendő könyvet.

Szabó Krisztina: Az ellopott kívánság

Szabó Krisztinát fordítóként már jól ismerhetjük, de szerzőként Az ellopott kívánsággal mutatkozott be számunkra. Maga a regény az Aladdin átdolgozása, melyben a férfi főszereplő a herceg, a női pedig a “porból” feltörő tolvaj. Rendkívül izgalmas a koncepció, dinamikus a történetvezetés, a világépítés pedig magával ragadó. Azért választottam ezt a regényt a listámra, mert erős érzéseket váltott ki belőlem, és maximálisan beleéltem magam a történetbe olvasás során.

Véronique Mougin: Ahol a tű átfér

Érdekes módon ennek a regénynek a második felét untam, azonban az első fele olyannyira lenyűgözött, hogy ez cseppet sem befolyásolja a véleményemet. A regény a francia szerző egy magyar származású rokonának igaz történetét dolgozza fel, akit a holokauszt során deportáltak szülővárosából. A családjából egyedül ő és az édesapja élte túl a tragédiát, szabadulásuk után pedig Párizsban találtak rá új otthonukra. Tomi varrni kezdett, kitanulta az haute couture-t, és neves szabó vált belőle – annak ellenére, hogy gyerekkorában minden porcikája tiltakozott apja mestersége ellen. Azért ragadott magával ennyire ez a regény, mert rendkívül erős képek vannak benne a holokauszt kapcsán, és ezért egyúttal rettenetesen fájdalmas olvasni. Tetszett még azért, mert nem áll meg a túlélők kiszabadulásánál, hanem megpróbálja követni a társadalomba való visszaintegrálódásuk nehézségeit is.

Neked mi volt 2023 legjobb olvasmányélménye?

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥