John Marrstól egyetlen könyvet olvastam eddig, amely egy-két évvel ezelőtt hatalmas szenzáció volt: a The One – A tökéletes párt. A regény alaptörténete szerint létezik egy applikáció, amely a beküldött DNS-minták alapján azonosítja azt az egyetlen embert, aki a genetika szerint leginkább illik hozzánk. A könyv öt szereplő történetét mutatja be, akik esetében ez a párosítás igencsak érdekesen alakult. A szereplők között van például sorozatgyilkos, aki rendőrbe szeret bele, de olyan is, aki a teszt után jön rá, hogy homoszexuális. A regény olyannyira zseniális, hogy minisorozat is készült belőle. A koncepciója hasonló, de a történetek különbözőek – egyet, az applikáció megálmodójának sztoriját megtartották a könyvből. A tökéletes pár az egyik legzseniálisabb thriller, amit valaha olvastam, és biztos voltam benne, hogy Marrs képességei nem merültek ki ennyiben. Ezért is vártam annyira, hogy olvashassam A hazugság árát.

Egy angliai városka egyik lakásában két olyan ember él együtt, akik gyűlölik egymást – a helyzet abszurditását pedig csak fokozza, hogy anyáról és lányáról van szó. Maggie már idős asszony, aki két éve képtelen elhagyni az otthonát, és semmilyen kapcsolata nincs a külvilággal. A harmincas éveiben járó Nina gondoskodik kettejükről – és arról is, hogy Maggie állapota változatlan maradjon. A két nő kapcsolatát múltbéli hibák, tévedések, félreértések és sérelmek árnyékolják, melyet egyikük sem hajlandó feloldani. A kérdés az, mikor pusztítja el őket a féktelen gyűlölet.

A regény két idősíkon (a múltban és a jelenben) és két szemszögből (értelemszerűen a két nőéből) játszódik. A múltbéli szakaszok azonban kizárólag Maggie (az anya) visszaemlékezései. Ez utóbbiak nagyjából időrendben követik egymást, a régmúlttól a jelen felé haladva, azonban a dramaturgia végett Marrs egy-egy szeletet a végletekig eltitkol előttünk. Mint minden jó thrillernek, ennek is az alapja a titkok fokozatos felfedése, ezért eleinte, jó néhány fejezet erejéig még a teljes alaphelyzet is homályban marad számunkra. A szerző rettenetesen erős abban, hogy minden újabb információmorzsát a kellő feszültségkeltés árán, a legmegfelelőbb időben adagoljon számunkra.

Rendkívül nehéz helyzetben vagyok, amikor értékelnem kell ezt a könyvet, hiszen semmiképpen sem szeretnék a kelleténél többet elárulni a történetből. Éppen ezért úgy döntöttem, a bejegyzés következő részében nagyon minimálisan és homályosan belemegyek a cselekmény kibontásába. Mivel én még ennyit sem szívesen tudtam volna előre, az elolvasása előtt, javaslom, hogy csak akkor olvass tovább, ha még bizonytalan vagy. Különben ugorj az összegzésre, az már ismét teljesen spoilermentes lesz.

Korábban az alaptörténet leírásából azt az igazán fontos részletet hagytam ki, miért is nem megy Maggie a szabad levegőre. Hát azért, mert az egyetlen gyermeke fogságban tartja a házban. Nina ezzel bünteti az édesanyját azon sérelmek miatt, amelyeket a múltban elszenvedett tőle. És nyilvánvalóan ezek annál komolyabb volumenű esetek voltak, mint amelyek általában az anya és tinédzser lánya közötti konfliktust okozzák. Ugyanakkor az olvasás során számunkra is egyre világosabbá válik, hogy Maggie-nek jó oka volt megtenni mindezeket.

A regény morális síkon is dilemma elé állít minket. Maggie valóban súlyos dolgokat művelt: lényegében elvett Ninától mindent, amire a lány valaha vágyott, és még a lehetőségét is annak, hogy a jövőben bepótolhassa azokat. Mindezen túl Maggie egész életében megtévesztette és manipulálta a lányát változatos eszközökkel. Nina tehát a saját szempontjából teljesen jogosan haragszik Maggie-re, még akkor is, ha tudjuk, a nőnek jó oka volt minderre. Ugyanakkor az, amit Nina bosszúból tesz, jelentősen meghaladja a józan ész határait – rendkívül szélsőséges és elítélendő reakció.

A helyzet valószínűleg nem alakult volna ennyire drasztikusan, ha Maggie felfedi a lánya előtt a tettei motivációját. Maggie azonban erre még a legvégső elkeseredettségében sem hajlandó, mivel ezzel próbálja megvédeni Ninát önmagától, illetve valószínűsíti, hogy a lány nem hinné el neki az igazságot. Ezen a ponton felmerült bennem a kérdés, hogy valóban Nina védelmére szolgál-e az igazság teljes elfedése, vagy csak súlyosbítja a helyzetet?

Összességében magas volt a mérce A hazugság árával szemben, de könnyedén megugrotta, és még túl is szárnyalta azt. Lebilincselő és döbbenetes történetet tárt elénk, ami képes lehet sokféle érzelmet és gondolatot kiváltani belőlünk. John Marrs tehát ismét megmutatta a zsenialitását. Egyre inkább az a gyanúm, hogy rettenetesen alul van értékelve ez az ember. Ezért kérlek, ha bármi megfogott a fenti sorokban a könyvvel kapcsolatban, ne tartson vissza az, ha még esetleg nem hallottad a szerző nevét.

Kiadás: Maxim (2023)
Oldalszám: 384
Kiadói sorozat: Pulse Válogatás
Eredeti cím: What Lies Between Us (2020)
Fordította: Ipacs Tibor
Műfaj: thriller, pszicho-thriller, krimi

Nina már sosem tud megbocsátani Maggie-nek azért, amit tett. És sosem tudja őt elengedni. Azt mondják, minden háznak megvannak a maga titkai – ez alól az sem kivétel, melyen Maggie és Nina oly régóta osztozik. Csakhogy ezeket a titkokat nem temette el a múlt. Maggie és Nina minden második este együtt vacsorázik. Amikor befejezik, Nina felkíséri Maggie-t a padlásszobájába, ahol nehéz láncok kerülnek rá, hogy sehová se mehessen onnan. Maggie ugyanis megbocsáthatatlan bűnöket követett el Ninával szemben, és most megfizet értük. De Nina sok mindenről nem tud, ami a múltban történt, és ha Maggie-n múlik, ez így is marad – még akkor is, ha belehal. Mert ebben a házban az igazság sokkal veszélyesebb a hazugságoknál.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

A könyvért köszönet a Maxim kiadónak! ♥