Janice Hallett: Karácsonyi színjáték
Ha olvastátok az elmúlt hetekben több bejegyzésemet is, akkor tudjátok, hogy komoly kihívásra készülök: a Moly 100 karácsonyi könyv elolvasásáért járó plecsnijének elnyerésére. Ez önmagában is egy komoly mennyiség, de nem is indulok kedvező pozícióból: jelenleg 79 könyv hiányzik hozzá. Nem egy-két év alatt tervezem megvalósítani, de elengedhetetlen, hogy ettől az évtől a szokásosnál nagyobb mennyiségben fogyasszak karácsonyi irodalmat az adventi időszak alatt. Ennek nyomát a blogon is láthatjátok, ugyanis idén két ünnepi olvasmányélményemről is írtam már: 24 nap karácsonyig (Michala Ries), Ajándékok (Laura Barnett).
Janice Hallett regénye nem a tipikus, meghitt karácsonyi olvasnivaló. Egy gyilkosságról szól, melyet épp a Télapó ellen kövenek el – vagyis az áldozat egy télapójelmezbe öltözött személy. A helyszín a vidéki Anglia, a szűkebb közösség, akit a gyilkosság közvetlenül érint, pedig ezúttal egy magán színjátszótársulat. A rejtélyről egy nyomozóduó utólag alkot véleményt nyugdíjazott főnökük megbízásából, méghozzá az eset idején keletkezett e-mailek és SMS-ek alapján.
A Karácsonyi színjáték kapcsán utólag értesültem arról, hogy ez egy sorozat része. Az első regény címe szimplán A színjáték, a karácsonyi kiadvány pedig egyfajta köztes, másfeledik része a szériának. További folytatásai egyelőre sem magyar, sem pedig eredeti nyelven nem jelentek meg. Mire megtudtam, hogy nem különálló kötetről volt szó, későnek éreztem visszalépni az olvasásától, ezért csupán reménykedni tudtam benne, hogy nem lesz szükség az előzmények ismeretére. Szerencsére kellemesen meglepett a könyv ezen a téren. Vannak ugyan benne utalások a korábban történtekre, valamint a szereplők sem elégségesen kidolgozottak, de úgy gondolom, önmagában is olvasható ez a regény.
A felépítése nem éppen hagyományos. Összefüggő szövegek helyett kizárólag e-maileket, SMS-eket, üzenetváltásokat, valamint (elvétve) brosúrákat olvashatunk benne. Mindezek természetesen ennek megfelelő formában is vannak szerkesztve (pl. az SMS-ek szövegbuborékban). Őszintén szólva izgalmasnak találtam a koncepciót, kétféle módon is. Egyrészt felpörgeti az ember koncentrációját az, hogy ennyire eltér a hagyományos formától. Másrészt ezzel a módszerrel lehetővé teszi számunkra, hogy a valódi nyomozókkal együtt, egyenlő esélyekkel nyomozzuk ki a rejtély megoldását.
Bár minden adott volt ahhoz, hogy élvezzem a regényt, sajnos ez nem sikerült. Szerintem rendkívül lassan indul be, az addig az ismerkedéssel és az alaphelyzet felvázolásával telt időt pedig unalmasnak találtam. Mindezen túl lelombozott az a rengeteg rosszindulat és ármánykodás, amely a színtársulat két klikkje között zajlik, és amely ezekben a levelezésekben jól megfigyelhető. Igyekszem úgy élni az életemet, hogy minden hasonlót kiiktassak belőle, és karácsonykor különösen nincs szükségem ezekre az érzésekre.
Összességében a Karácsonyi színjáték nem az a regény, amelyet karácsonyi olvasmányként a nagy többségnek ajánlanék – de a lényeg ebben van. El tudom képzelni, hogy szűk közönség számára kifejezetten élvezetes lehet. Elsősorban a thrillerekért komolyabban rajongók kezében tudom elképzelni, illetve még azokéban, akik kifejezetten bolondulnak a színházért, színjátszásért, valamint mindennek a háttérmunkájáért. Sajnos engem nem nyűgözött le, de az is tény, hogy nem felel meg azoknak a regényeknek, amelyeket általában olvasok. Kissé ki kellett mozdulnom hozzá a komfortzónámból, és ezúttal ez nem volt sikeres művelet.
Oldalszám: 206
Eredeti cím: The Christmas Appeal (2023)
Fordította: Endreffy Kata
Műfaj: krimi, thriller, cozy mystery
És persze ott van még az is, hogy mi legyen a holttesttel. Ugyan kinek lehetett a bögyében az áldozat? Femi és Charlotte, a két ügyvéd végigmennek az e-maileken, betekintenek a rendőrségi aktákba. Holtbiztos, hogy a show megy tovább?
.png)
0 megjegyzés