A Heated Rivalry a közösségi média miatt került a látóterembe. Rengeteg posztot láttam a hokis románcokról, meg áruházi dolgozoktól, akik nem értik, miért vásárol ennyi anyuka hokis felszerelést... Természetesen a két főszereplő színész fotója is szembejött velem néhány helyen, és hirtelen engem is elkezdett foglalkoztatni, mi az, ami ennyi embert képes volt magába bolondítani. Végül az Off Campusszal való viadalban a Heated Rivalry győzedelmeskedett, mivel nem valószínű, hogy a másikra is lesz türelmem.

Ilya és Shane kettősére még várunk kell, ugyanis az első könyv főszereplője Kip Grady és Scott Hunter. Scott a New York Admirals sztárjátékosa és csapatkapitánya, titkon meleg férfi egy olyan sportban, ahol az a bizonyos B betűs kifejezés mindig is a megszégyenítés eszköze volt a férfi öltözőben és a jégen egyaránt. Ugyan lehetetlen, hogy a jéghoki világában ő legyen az egyetlen homoszexuális férfi, ám sohasem fordult még elő, hogy akár aktív, akár visszavonult játékos nyíltan felvállalja a másságát. Kip ezzel szemben sosem titkolta magáról a szexuális orientációját, igaz, nem a rivaldafényben éli az életét: egy Straw+Berry nevű smoothiebárban dolgozik. Scott egy reggel betéved a bárba és áfonyás smoothie-t rendel, majd aznap, egy igencsak csúnya vereségszériát követően győzelmet arat a csapata. A babona szerint innentől kezdve meg kell ismételnie azt, amit a nyertes napon csinált, ám az az igazság, hogy ez a kevésbé nyomós oka annak, amiért minden reggel betér az üzletbe. A magyarázat inkább a pultban álló srác személyében keresendő.

Nem gyakran fordul elő, hogy erotikus könyv téved a kezembe, még kevésbé gyakran, hogy ezt a zsánert bármilyen formában népszerűsítem a felületeimen, ezért magyarázattal tartozom. Nem tartom szégyellnivalónak, ha valakinek ez a stílusa, az enyémtől viszont távol áll, különösen az, aminek az elsöprő többsége az akciójelenetekről szól, a sztori pedig szépen, lassan elsikkad két hancúrozás között. Nos, a Heated Rivalry pontosan ez a típusú erotikus történet. Hogy miért döntöttem mégis úgy, hogy elolvasom a könyvet? Az adaptációban rengeteg érzelmet jelenítettek meg és nehéz dilemmát hangsúlyoztak, amelyek felértékelték bennem ezt a történetet. Igenis van mondanivalója, amelyet annak ellenére is értékelek, hogy a sztori 60-70%-át nem az én ízlésemnek írták. És kíváncsi voltam, a könyvverzió is hasonló arányokkal bír-e, vagy csak lecsupaszították a jelenleg sokakat érdeklő szakaszok javára.

Az a helyzet, hogy inkább az előbbiről van szó: a könyv 60-70%-a (vagy talán inkább 80?) semmi másból nem áll, csak... szóval abból áll, ami áll, értitek. Viszont, mint ahogyan feljebb említettem, engem a legkevésbé sem érdekel, kinek mi(je) hogy áll, számomra a kötet értékelhetőségét a többi része határozta meg, amelyből viszont nem volt sok, és az se volt kifejezetten jó. Természetesen nem célom egy olyan regényt leértékelni, amelyről pontosan tudtam, hogy tele lesz az én ízlésemtől távol álló témákkal csak azért, mert tényleg tele van az én ízlésemtől távol álló témákkal, ám ez nem teszi semmissé azt, hogy a szöveg többi része (is) gyenge és fantáziátlan.

Összességében a Mindent vagy semmit könyv formájában csalódás volt számomra. Semennyivel sem ad többet, mint az adaptáció – igaz, kevesebbet sem –, ám az én elvárásomat, miszerint egészítse ki valamilyen módon, nem teljesítette. Az ok, amiért megszerettem ezt a történetet, az Kip és Scott karaktere, valamint az állásfoglalásuk egy megosztó témában, és csak emiatt tudok szívből 3 csillagot adni a regénynek. Ám ajánlani csak annak tudom, aki a hálószobai tevékenységekkel együtt tud rajongani a sorozatért.

Kiadás: Könyvmolyképző (2026)
Oldalszám: 416
Sorozat: Game Changers 1. (Rubin pöttyös könyvek)
Eredeti cím: Game Changer (2018)
Fordította: Róbert Katalin
Műfaj: erotikus, romantikus

Scott Hunter, a New York Admirals sztárhokisa szentül hisz a meccs előtti rituáléban.

De mi van, ha ezúttal nem a smoothie hozza meg a szerencséjét… hanem a pasi, aki készítette?

Scott mindig felismeri, ha valami jó. Amikor megkóstolja Kip Grady smoothie-ját egy bárban, és a balszerencse-sorozata hirtelen megszakad a jégen, mindent megtesz, hogy megismételhesse a sikert… és hogy közelebbről is megismerhesse a pult mögött álló szexi, szórakoztató srácot.

Kip érzi, hogy Scott nem csak az ital miatt tér vissza újra és újra, de azt elképzelni sem meri, hogy a férfi egyszer felhívja magához. Vagy hogy szanaszét csókolja, és mindenhol kényezteti. Amikor ez mégis megtörténik, az egész hihetetlenül intenzív és ellenállhatatlan… és újra meg újra megismétlődik. De mindig Scott feltételei szerint, zárt ajtók mögött. Scottnak szüksége van Kipre. De közeleg a rájátszás, és minden eddiginél nagyobb figyelem irányul rá. Most nem engedheti meg magának, hogy bármi veszélyeztesse a karrierjét… Márpedig pontosan ez történne, ha felvállalná a kapcsolatukat a világ előtt.

Kip készen áll mindent beleadni. De meddig lehet úgy szeretni valakit, hogy közben láthatatlannak kell maradnod?

Ismerd meg az HBO Max világsikerű Heated Rivalry-sorozatának alapjául szolgáló könyveket!

Engedd, hogy egy titkos kapcsolat felforgassa a világodat!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Kip és Scott párosa a Heated Rivalry c. sorozatban meghódította a nézőket, és most végre magyarul is megjelent a róluk szóló könyv, a Game Changer.

Ismerd meg a történetüket, és játssz velünk, ha szerencsés vagy, meg is nyerheted az egyik példányt.

Nyereményjáték

A mostani nyereményjátékunk során olyan LMBTQ regényekből találsz idézeteket, amiket bátran ajánlunk, ha szereted Scott és Kip párosát. A feladatod, hogy felismerd mely kötetből idézünk, és beírd a Tally megfelelő sorába.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

"– Mi ez az illat?

– A szexuális kétségbeesésem szaga."

Állomáslista

07.20. Sorok között

07.21. Hagyjatok! Olvasok! Blog

07.23. Ambivalentina

07.25. Zakkant olvas

07.27. Spirit Bliss Sárga könyves út

07.29. Readinspo

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Néhány évvel ezelőtt előfordult egyszer-kétszer, hogy bevállaltam boszorkányos könyvek elolvasását, holott (és ezt az értékeléseimben is megemlítettem) rendkívül távol állt tőlem a téma. Őszintén szólva nem szeretem a gonosz karaktereket, a boszorkányokat pedig nagyon sok helyen ezzel azonosítják, és ennek hatására kialakult bennem egy valójában alaptalan ellenérzés velük szemben. Érdekes azonban, hogy bizonyos vélemények milyen gyökeresen át tudnak fordulni az emberben az idő előrehaladtával. Ez a régi berögződés mára teljesen feloldódott bennem, olyannyira, hogy jelenleg kifejezetten vadászom a boszorkányos témájú tartalmakat – és így került a kezembe Az éj könyve is. Holly Blacktől annak idején imádtam a Kegyetlen herceg-sorozatot, viszont Az éj könyvét alapvetően nem olvastam volna el, ha nem szerepel az a bizonyos címke a Moly-adatlapján. Black munkássága nem kifejezetten passzol a stílusomhoz, és sajnos ez a regény meg is erősített ebben.

A huszonöt éves Charlie Hall semmi másra nem vágyik, csak, hogy hétköznapi életet élhessen. A csalás, a tolvajlás és a megtévesztés művészetét már gyerekkorában elsajátította, de azóta visszavonult és nem vállal több megbízást. Jelenleg egy éjszakai bár pultosaként próbálja megkeresni a pénzt húga egyetemi tandíjára. Még párt is talált magának, a békés és csendes Vince személyében, akinek kellemes jelleme sokszor elfeledteti azt a furcsaságot, hogy nincs árnyéka. A múltja azonban nem hagyja békén, régi élete ilyen-olyan módon újra teret követel magának, és Charlie nem sokkal később azt veszi észre, hogy a város legveszedelmesebb alakjának karmai közé került. Az ő számára kell ellopnia valamit, egy könyvet az árnymesterség legféltettebb titkáról. Csakhogy Charlie tudja, ha teljesíti a megbízást, azzal olyan erőt enged szabadjára a világban, ami sokak szenvedését okozhatja majd.

Az éj könyve teljes mértékben a mi világunkban játszódik, azonban kicsit talán a jövőben, vagy inkább egyfajta alternatív valóságban. Itt ugyanis az emberek rájöttek arra, hogy néhányan manipulálni tudják az árnyékukat, amellyel akár elképesztő hatalomra is szert tehetnek. Ebben a világban lehetséges az, hogy leválasszuk az árnyékunkat a saját testünkről, akár máséhoz varrjuk, vagy ellopjuk a másikét. Vannak olyanok, akik ellopott árnyakkal kereskednek, átszabják az árnyakat, vagy éppen megtámadnak vele másokat anélkül, hogy ők maguk megmozdulnának. Az igazán ügyesek pedig életre is tudják kelteni a saját árnyékukat. Black tehát Az éj könyvében nem alkotott nagyszabású fantáziavilágot, és a természetfeletti elemeket sem vitte túlzásba, mégis sikerült úgy alakítania a történetet, hogy a misztikum teljes egészében átszője. Azért is tetszett az árnyak manipulálásának gondolata, mert olyannyira kis dolgot változtat meg az általunk ismert világban, hogy számomra még egy kicsit hihetőnek is tűnik az, hogy erre képesek legyünk.

Az igazság viszont az, hogy a sztori többi része egyáltalán nem kapott el. Ezért talán leginkább a világépítés módja (vagy éppen annak a hiánya) tehető felelőssé, és a Goodreads-értékeléseket böngészve ezt nem egyedül én nehezményezem. Ahogy említettem is feljebb, nem volt szükség arra, hogy Black nagyszabású világépítésbe bocsátkozzon, de azt a keveset, amelyet az árnymesterségről meg kellett (volna) osztania velünk, is nagyon döcögősen, nehézkesen és apránként adagolta számunkra. Nem tartom rossznak a felfogásomat, de a végére sem sikerült teljes mértékben átlátnom, milyen módjai vannak az árnyak manipulálásának, milyen lehetőségek rejlenek benne, illetve milyen veszélyeket tartogat.

Ez utóbbihoz feltételezhetően nem csak a hiányos világépítés, de a cselekmény felépítésének igénytelensége is hozzájárult. Sokszor úgy éreztem, hogy amit olvasok, az a káosz maga. Mintha Holly Black fejéből egyszerűen nem tudott volna a történet olyan minőségben a papírra kerülni, hogy az mások számára is értelmezhető, élvezhető legyen. Mintha a szerző írás közben nem látta volna reálisan a magyarázatai hiányosságait, gyengeségeit.

Az sem igazán segített megszeretnem a könyvet, hogy a főszereplőnk, Charlie Hall személyiségétől időnként a falra másztam. Épp abban az időszakban sikerült kifognom Az éj könyvét, amikor nagyban fogyasztottam az önfejlesztő könyveket arról, na meg egyébként is mélységesen hiszek abban, hogy a gondolataink meghatároznak minket, még a képességeink szintjén is. Na, erre kapok egy olyan főhőst, akinek az életében minden szar, semmi sem sikerül, mert ő mindig rossz döntéseket hoz és ezért nem lehet jó élete. Mellékesen megjegyzem egyébként, hogy ezeknek a bizonyos rossz döntéseknek nyomát nem találtam Charlie előéletében, hiszen az, hogy belekeveredett a korábban felsorolt illegális tevékenységekbe gyerekként, a legkevésbé sem az ő döntése volt (de erről nem mondok többet). A lényeg az, hogy Charlie hisztije helyenként igazán fárasztó volt, különösen, hogy egy jó képességekkel rendelkező, okos és talpraesett nőről beszélünk, akinek a karaktere egyébként is arra épül, hogy képes megoldani bármit – akkor meg minek ez az elcsépelt dráma? Egyedül akkor találtam őt érdekesnek, amikor a történet vége tájékán kezébe vette végre a sorsát, és badass főszereplőként kiállt az ügyeletes főgonosz ellen.

Összességében Az éj könyve sajnos a legkevésbé sem hozta azt, amit vártam tőle, és emiatt nem tudtam szeretni. Nem helyeztem magasra a lécet, illetve nem egy újabb A kegyetlen herceg-szintű történetet szerettem volna olvasni, szimplán az alapvető elvárásokról beszélek, melyek egy regényt élvezhetővé és értékessé tesznek. Egy kedvelhető főhőst, 2 személyiségjegynél többel rendelkező mellékszereplőket, igényesen kifejtett világépítést, alaposan átgondolt cselekményt és jóval dinamikusabb, izgalmasabb történetvezetést szerettem volna. Sajnálom, hogy így alakult, hiszen nagyon vágyom egy élvezetes, modern boszorkányos történetre, amit elővehetek néhány évente az őszi időszakban (jelenleg egyébként Shea Ernshaw két regénye, a Télerdő és a Gonosz mélység áll legközelebb ehhez a stílushoz a korábbi olvasmányaim közül, amelyeket bátran tudok ajánlani, ha ti is hasonlót kerestek). Jelenleg azonban még az is kétséges, hogy szeretném-e később folytatni Az éj könyvét a következő résszel (amiből nem tudom, mennyit tervez a szerző, de kétlem, hogy egy duológiánál több potenciál van ebben a történetben).

Kiadás: Könyvmolyképző (2024)
Oldalszám: 392
Sorozat: Az éj könyve 1. (Zafír pöttyös könyvek)
Eredeti cím: Book ​of Night (2022)
Fordította: Szabó Csilla
Műfaj: (dark, urban) fantasy

Hátborzongatóan ​izgalmas dark fantasy a The Cruel Prince – A kegyetlen herceg rajongva szeretett szerzőjétől!

Charlie Hall nem találkozott még olyan zárral, amit ne tudott volna feltörni, olyan könyvvel, amit nem tudott volna ellopni, vagy olyan rossz döntéssel, amit nem hozott volna meg egy pillanat alatt.

A lány a fél életét azzal töltötte, hogy árnymestereknek dolgozott: olyan mágusoknak, akik az árnyékukat titkok kilesésére, gyilkolásra vagy még annál is rosszabbra tanítják. Az árnymesterek féltve őrzik a titkaikat, így hamar kialakult a mágiakönyvek feketepiaca. A többi varázsló kifosztásához pedig Charlie Hallra van szükségük.

De Charlie éppen azon igyekszik, hogy távol tartsa magát a múltbeli hibáitól. Ez azonban nem is olyan egyszerű. A kocsmában, ahol pultosként dolgozik, túl közel van Berkshires korrupt központjához. Emellett a húga, Posey mindennél jobban vágyik arra, hogy mágikus képességei legyenek, a pasija pedig, akinek nincs árnyéka, és talán még lelke sem, titkokat rejteget Charlie elől.

Amikor a múltjából felbukkan egy rettegett alak, Charlie fejest ugrik a gyilkosságok és hazugságok vad forgatagába. Eltökélt szándéka, hogy élve keveredik ki a zűrzavarból, de az útjában állnak a hasonmások, a szeszélyes milliárdosok és az árnymesterek. És azok, akiket a legjobban szeret.

Ráadásul mindenki azt a titkos tudást akarja megszerezni, ami szörnyű hatalommal ruházná fel.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Charlie Hall igazi ásznak számított, amikor mágiakönyvek ellopásáról volt szó, ám a lány hátrahagyta életének azt a részét, amikor az árnymestereknek dolgozott. Ma pultos egy egyszerű kocsmában, de múltjának egyik rettegett alakja ismét felbukkan. Vajon milyen kalandokba sodorja Charlie-t?

Tartsatok bloggereinkkel Holly Black legújabb könyvének blogturnéján, és játsszatok a turné végén megnyerhető Book of Night – Az éj könyve című kötetért!

Nyereményjáték

Játékunk egyszerű lesz, drága könyvmolyok: olvasnotok kell! A Könyvmolyképző Kiadó oldalán található beleolvasót elolvasva választ találhattok az állomásokon fellelhető kérdésekre. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Milyen színe van a Mini Coppernek?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

11.26. Kelly és Lupi olvas

11.29. Readinspo

12.01. Hagyjatok! Olvasok! ~ extra

12.06. Hagyjatok! Olvasok!

12.09. Dreamworld

12.12. Spirit Bliss Sárga könyves út

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

A gimnázium utolsó két évében különösen erősen rajongtam a történelemért. Azelőtt sem volt közömbös számomra a téma, de a fakultációválasztással új tanárt kaptunk, aki egészen elképesztő módon adta át számunkra az anyagot. Inspirált az, amilyen őszintén és odaadással foglalkozott ezzel a tantárggyal, ami magasabb szintre emelte az én érdeklődésemet is. Ezért döntöttem végül úgy, hogy ezt megpróbálom az olvasmányaim terén is érvényesíteni. Bánó Attila könyve eleinte remek lehetőségnek tűnt erre, bár egyúttal arra is rávilágított, hogy ez nem tartozott a legjobb ötleteim közé.

Bánó Attila újságíró és lelkes történelemkutató, aki nem egy könyvvel örvendeztette már meg a történelem iránt rajongó olvasóközönséget. Mint ahogyan azt a 30 új meghökkentő eset a magyar történelemből cím is sugallja, születtek már hasonló gyűjtemények a keze alatt. A fülszöveg el is árulja, hogy 55, 44 és 33 különböző érdekességből álló összeállítását olvashatjuk el, ráadásul mindet hazánk történelmével kapcsolatban. Ebben a kötetben “csak” harmincat, de ezek a 12. századtól a 19. századig igencsak nagy és vegyes szórásban játszódnak. Találunk benne szövegeket például Tisza Istvánhoz, Mohácshoz, az 1848/49-es szabadságharchoz, valamint Széchenyihez kapcsolatosan is.

Sajnos arra sem az olvasás során, sem azóta nem jöttem rá, miért a “meghökkentő” szót használja Bánó a címválasztás során. Lehetséges, hogy a sorozat első, talán még második kötetében is ténylegesen megdöbbentő történeteket találunk, azonban az ebben a kötetben szereplőkre vonatkoztatva ez igencsak hatásvadász, és nem is igaz. Talán inkább csak érdekesek, nem döbbenetesek. Valójában én még csak annak sem találtam őket, de ez valószínűleg csak személyes preferencia kérdése, én egyébként sem sok érdekességet látok a magyar történelemben – mindig is inkább a nemzetközi vonzott.

Azt viszont el kell ismerni, hogy Bánó belefektetett munkája lenyűgöző. Egyértelmű, hogy széleskörű és hosszútávú kutatásokat folytat, minden felmerülő szereplőről, de még a források szerzőjéről is jóval többet tud, mint az, hogyan és miért kapcsolódik az adott történelmi eseményhez. Ennek a kifejtése számomra viszont nagyon sokszor teljesen érdektelen volt, olyan érzésem volt olvasás közben, mintha ez lenne az egyetlen eszköze arra, hogy tartalmas, hosszú fejezeteket írjon.

Hasonló érzésem volt a források idézése kapcsán is. Ha történelemről beszélgetünk, nyilvánvaló, hogy nem hagyhatjuk ki a vonatkozó szövegek konkrét és pontos idézését. Csakhogy ebben a könyvben gyakran előfordul, hogy a magyarázaton túl a fejezetnek nagyjából a felét a kapcsolódó források idézése teszi ki. Valószínűsítem, hogy ez szakmabeliek vagy szenvedélyes hobbitörténészek számára nem okoz különösebb problémát, de engem, mint átlagos olvasót, aki csak szimplán kicsit többet szeretett volna látni a magyar történelemből, mint ami a tankönyvekben található, egészen egyszerűen untatott.

A kötetben a legpozitívabbnak nem a tartalmát, hanem egy aprócska kiegészítést találtam: minden lap szélén található egy idővonal, amely 900-tól 2000-ig lépdel végig a kerek évszámokon. Minden történet esetében pedig kicsit sötétebb színnel jelölik azt az időszakot, amelyben az játszódik. Persze az olvasó bármikor vissza tud lapozni a történet elejére, ha elbizonytalanodik a dátumot illetően, de szerintem kedves ötlet volt vizuálisan is megjeleníteni, hogy éppen melyik korszakban járunk.

Összességében a 30 új meghökkentő eset a magyar történelembőllel a legnagyobb probléma az volt, hogy abszolút nem én vagyok a célközönsége. Illetve lehet, hogy alapvetően én vagyok, mint szerény, alkalmi érdeklődő, aki szeret tájékozódni és jobban megérteni a múltunkat… Azonban sajnos sem a szöveg tartalma, sem a megfogalmazása nem tette lehetővé, hogy én élvezzem ezt a könyvet. Valószínűsítem, hogy egyedül azok lelnek némi örömet benne, akik a szerzőhöz hasonlóan nem csak a történelmi események felszínére és jelentőségére kíváncsiak, hanem arra is, hogy milyen források alapján következtetünk a történésekre, illetve az adott szereplő hogyan kapcsolódik más történelmi személyekhez. A könyvet tehát ténylegesen csak az igazán lelkes, szenvedélyes érdeklődőknek ajánlom elolvasásra.

Kiadás: Athenaeum (2020)
Oldalszám: 288
Műfaj: ismeretterjesztő, történelem

30 újabb meglepő történet a magyar történelem vérzivataros századaiból. Szó lesz itt többek között a francia koronára áhítozó, 14. századi posztókészítőről, a mohácsi csata után a királyi kincseket Pozsony felé menekítő Habsburg Máriáról, szó lesz a felkapaszkodott Ludovico Gritti drágakőkereskedőről, aki Szapolyai János mellett feszített és a trónjára akart törni, és szó lesz Eger hőséről, Bornemissza Gergelyről, valamint a hóhérjáról, Móré Lászlóról.

Mindig az a legérdekesebb, ami a történelemkönyvekből ki szokott maradni, pláne ha olyan szerző forgatja szavait, mint Bánó Attila, neves újságíró, történelmünk aprólékos és lelkes kutatója.

Linkek: Moly || megrendelés

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Az egy szemszöges regények esetében, különösen, ha E/1. személyben narrálnak, gyakran érzem úgy, hogy közel áll hozzám a főhős. Ebben a formában könnyen megértem őt és képes vagyok teljesen átélni a vele történteket, az érzéseit. Ennek ellenére ritkán érzem úgy, hogy egy történet ténylegesen passzol is hozzám, vagyis a minimálisnál jobban megszólít engem az aktuális érzéseimen, élethelyzetemen keresztül. A Széttört helyeken azonban pontosan ezt tette a fülszövegével. Nem a jelenlegivel, az szörnyű – a Kiadó által küldött sajtóanyag szólított meg, hiszen jelentősen többet árult el a történetről. Én is így teszek majd, mivel úgy érzem, a titokzatoskodás jelen esetben kontraproduktív, és talán nagyobb eséllyel választjátok következő olvasmányotoknak ennek az ismeretlen francia szerzőnek a könyvét, ha tudjátok, valójában miről is szól.

A huszonöt éves Anaïs Nollet nem találja a helyét a világban. Rövid idő alatt elveszíti az egzisztenciáját, vagyis mindent, ami pillanatnyilag meghatározza őt – ez pedig szuicid gondolatokat fakaszt benne. Limoges-ba utazik, mivel azt hallotta, hogy abba a városba csak meghalni mennek az emberek. Az a terve, hogy a családjától, a korábbi életétől, minden problémájának forrásától távol végez magával, ebben az idegen, jelentéktelen városban. Csakhogy úgy tűnik, Anaïs idejének vége még nem érkezett el. Véletlenül belebotlik egy albérlet hirdetésébe, néhány percen belül pedig ígéretet tesz az idős, vak tulajdonosnak, hogy az alacsony bérleti díjért cserébe gondoskodik róla. Conti asszony életereje és életszeretete Anaïsban is elindít valamit, ami ahhoz vezet, hogy a legmeglepőbb dolgot találja meg Limoges-ban: önmagát.

Már önmagában azért is izgatott voltam, hogy francia szerzőtől olvashatok. Ritkán van erre példa, pedig a francia az első nyelvem, és nem mondhatnám, hogy nem vagyok kíváncsi rájuk, a kultúrájukra, a termékeikre, a társadalomra (holott nem élnék ott szívesen egy percet sem, de ez már másik téma). Pauline Harmange-ról viszont nem hallottam, pedig állítólag az első könyve, egy vékony esszékötet hatalmas port kavart annak idején, tekintve, hogy a címe: Moi les hommes, je les déteste, avagy Utálom a férfiakat. Sajnos magyar fordítást nem kapott, pedig eszerint a cikk szerint épp a 21. Század Kiadó figyelt fel erre az érdekes szövegre. A linkelt cikkben elnagyoltan azért beszámolnak a tartalmáról, érdemes elolvasni, mielőtt ítélkeznénk a szerzőjéről (továbbá némi kutatással angolul el is lehet olvasni az egészet, én valószínűleg megteszem majd egyszer).

A Széttört helyeken azonban már nem fogalmaz meg ennyire provokatív gondolatokat. A témái nem kevésbé fontosak, de összességében nem különbözik sokban bármelyik másik kortárs szerelmes regénytől, melyet fiatal nő írt fiatal nőknek.

Anaïs, a főszereplőnk eleinte nehezen kedvelhető, és valószínűleg sokak számára nehezen érthető karakter lesz. Párkapcsolatban élő és biztos, de középszerű állással rendelkező huszonöt évesként ismerjük meg, azonban már az elején érzékelhető, hogy az életéből hiányzik az esszencia, az a valami, ami őt igazán boldoggá tenné. Nem csoda, hogy amikor egy csapásra mindent elveszít, az egyetlen reális lehetőségnek azt látja, ha eldobja magától az életét. A külső szemlélő számára kevésnek tűnhet ez az indok, de mint mindig, itt is sokkal több minden húzódik a háttérben. Hamarosan világossá válik számunkra, hogy Anaïst egész életében elhanyagolták, senkitől sem kapott elég figyelmet, feltétel nélküli szeretetet, és hogy emiatt nem is érzi úgy, hogy megérdemelne egy olyan életet, amelyben kiteljesedhetne.

Ha Anaïs helyzetével nem is egészen, de az érzéseivel maximálisan tudtam azonosulni – az én depresszióm sokkal mélyebben gyökerezik, de tulajdonképpen ugyanazokat a gondolatokat láttam visszaköszönni a lapokon, amelyeken én is nap mint nap rágódom. A figyelem- és szeretetéhség, a tehetségtelenség és feleslegesség érzése, valamint az a berögződés, hogy minden rossznak én vagyok az oka, ami körülöttem és a környezetemmel történik, régi jó ismerőseim, és sokat jelentett, hogy láttam ezeket leírva, megfogalmazva. Számomra ez olyan, mintha validálnák ezeket a gondolatokat, de egyúttal megnyugtatnának, hogy igenis van kiút belőle – hiszen látod, a főszereplőnek is sikerült felülkerekednie rajtuk!

Bár tartalmilag azt kaptam ettől a regénytől, amire vágytam, mégsem tudtam maximálisan élvezni, leginkább a kivitelezése végett. Az írásstílus helyenként ugyan lenyűgözött a csavaros fogalmazással, de többnyire inkább elvesztette a figyelmemet. Sok helyen pont olyan jellegtelen a szöveg, mint amilyennek Limoges városát leírják, és ezért egész bekezdések vesztek el anélkül, hogy képes lettem volna fókuszálni rá. Illetve az volt a benyomásom, hogy minél tovább haladtam az olvasással, annál jobban gyengült mind a stílus, mind pedig a kivitelezés, így a végére már sajnos teljesen elveszített a szöveg, és ez a kezdeti pozitívabb benyomásomat is felülírta némiképp.

Összességében nem bánom, hogy időt szántam a Széttört helyekenre, bár nem valószínű, hogy ez még egyszer elő fog fordulni. Jó érzés volt ugyanazokat az érzéseket leírva látni, amelyeken én is nap mint nap keresztülmegyek, de a főszereplőt sajnos ennek ellenére sem tudtam megkedvelni. Továbbá sajnos semmi olyat nem találtam a regényben, amely ne lenne meg bármelyik ehhez hasonlóban. A Széttört helyeken egy átlagos regény a fiatal nők küzdelmeiről, egy népbetegségnek számító mentális állapotról, valamint arról, hogyan lehet visszanyerni a reményt és az életkedvet – vagy megtalálni, ha sosem rendelkeztünk még vele.

Kiadás: 21. Század Kiadó (2024)
Oldalszám: 288
Eredeti cím: Aux endroits brisés (2021)
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Műfaj: kortárs

Miért sodródik Anais, ez a fiatal nő? Tényleg kiveszett belőle minden ambíció? Vagy csak szomorú?

Elveszíti az állását, és tiszta lappal akar indulni, ezért Limoges-ba költözik. Már sokat hallott arról, milyen jellegtelen ez a város.

Lakást bérel egy idős olasz nőtől, aki vaksága dacára nagyon is tele van életkedvvel.

Anais ráébred, a tökéletlenségeink tesznek bennünket egyedivé – nem az a lényeg, hogy az ember begyógyítsa a sebeit, hanem hogy megtanuljon együtt élni velük.

Pauline Harmange (sz. 1995) az Én például utálom a férfiakat című, nagy port felvert esszé szerzője, amelyet futótűzszerű sikere nyomán tizenhét nyelvre fordítottak le. Tizenöt éves kora óta blogger, jelenleg önkéntesként dolgozik egy alapítványnál, amely a nemi erőszak ellen küzd.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Voltál már olyan helyzetben, amikor minden, amit biztosnak hittél az életedben, egy csapásra megváltozott? Ha igen, nagy valószínűséggel átérzed Anais Nollet helyzetét. A fiatal, huszonöt éves főhősünk egyik pillanatról a másikra veszít el mindent, ami meghatározza őt, ennek hatására pedig a jellegtelen francia városba, Limoges-ba költözik. Ott aztán épp azt találja meg, amelyre a legkevésbé sem számított: önmagát. A francia szerző, Pauline Harmange regényét a 21. Század Kiadó jóvoltából olvashatjuk magyarul.

Nyereményjáték

A főszereplőnk a Franciaország középnyugati részén fekvő Limoges városában találja meg önmagát. Játékunkkal a célunk az, hogy kicsit felfedezzük mi is a várost. A feladatod mindössze annyi, hogy helyesen válaszolj az állomásokon feltett kérdésekre a Rafflecopter megfelelő sorában.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Melyik folyó partján fekszik Limoges?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

05.20. Readinspo

05.22. Könyv és más

05.24. Szembetűnő

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Sosem olvastam még regényt japán szerzőtől, ami meglepő, hiszen enyhe kifejezés az, hogy nyitott vagyok az újdonságokra. Ami azt illeti, hajszolom az újdonságokat az olvasmányaim terén, mivel elképesztő módon élvezem, hogy az otthonom kényelméből fedezhetek fel új tudományterületeket, vagy éppen kultúrákat. Japánt számomra mindig is erősen körüllengte valamiféle homály, tekintve, hogy nem nézek ázsiai filmeket, illetve nem tartom igazán hitelesnek a nyugati szerzők könyveit a kultúráról – és eddig csak ilyen akadt a kezembe. Ez vezetett ahhoz, hogy elsőként Genki Kawamura regényét vegyem a kezembe a japán szerzők közül, hiszen a Ha a macskák eltűnnének a világból című könyve kapcsán sok jót hallottam róla. Viszont az a helyzet, hogy A virágokat ne felejtsd nem volt a kedvenc olvasmányélményem.

Izumi évente egyszer esedékes látogatására érkezik az édesanyjához, azonban sok furcsaságot tapasztal. A lakást rendetlenség uralja, mindig pedáns, összeszedett és kiszámítható anyja pedig nem tartózkodik otthon. Végül egy parkban talál rá Jurikóra, aki teljesen elveszettnek, összezavarodottnak tűnik. Néhány hónap múlva pedig kiderül: az asszonynak Alzheimer-kórja van. Izumi a diagnózis fényében kénytelen szembesülni azzal, mekkorát hibázott, amiért az elmúlt években alig látogatta őt.

Kicsit nehéz helyzetben vagyok most, amikor ezt a könyvet kell értékelnem, hiszen teljes mértékben szubjektív benyomások miatt kedveltem kevésbé. Hogy mégis mit értek ezalatt? Bár nincs rá bizonyítékom, hiszen japán szerző regényét még nem olvastam, de szerintem az érzékelt negatívumaim a nagyfokú kulturális különbségből erednek. Három ilyen terület emelkedett ki számomra különösen: a munka, párbeszédek és az átkötések. Nézzük ezeket sorrendben.

A regény anya és fia kapcsolatáról szól, illetve arról, hogyan küzdenek meg a szörnyű diagnózissal. Ehhez képest Izumi munkájának részletei irreálisan nagy szerepet kapnak a regényben: hosszasan részletez konkrét munkahelyi kihívásokat, illetve végigülünk vele tárgyalásnak is beillő ebédszüneteket is. Számomra minden ilyen részlet teljes mértékben érdektelen volt, és nem láttam be, miért tartja fontosnak a szerző kiemelni ezeket a központi történet szempontjából. Hallottam ugyanakkor, hogy a japán rendkívül munkaközpontú társadalom, tehát feltételezem, ez játszott szerepet a hangsúlyozásban.

A párbeszédeket rendkívül furcsának találtam. Rövidek voltak, teljes mértékben tartalmatlanok, és mintha nem is egymás szavaira reagáltak volna. Olyan helyzetekben is elhangzott a “sajnálom”, amikor a legkevésbé sem éreztem odaillőnek. Nem emlékszem, hogy akár egyetlen érdemi diskurzust felfedeztem volna a regényben.

Rendkívül zavaró volt számomra továbbá, hogy a fejezetek között nem voltak átkötések. Ha lezártunk egyet, a következő teljesen más szituációban, más szereplőkkel következett, és egyik sem tartalmazott felvezetést arra vonatkozóan, hogyan és miért kerültünk abba a helyzetbe. Gyakran előfordult, hogy az adott fejezet utolsó oldalain értettem csak meg a szituációt, amelybe kerültünk, tehát 10-nél több oldalt is végigolvastam úgy újra és újra, hogy nem értettem, mi történik. És nem szeretem, ha egy regény ennyire összezavar.

Összességében sajnos nem élveztem annyira A virágokat ne felejtsd-et, mint amennyire szerettem volna. Talán, ha a számomra teljes mértékben érdektelen, körülbelül ~100 oldalnyi részletet megspóroltuk volna, egészen máshogy álltam volna hozzá én is. Az emberi, főleg a két ember közötti érzékeny kapcsolatra fókuszáló történeteket viszont nagyon szeretem, így valahol sajnálom, hogy nem találtam eléggé kidolgozottnak és kifejtettnek Izumi és Jurikó történetét.

Kiadás: XXI. Század (2023)
Oldalszám: 304
Eredeti cím: Hyakka (2019)
Fordította: Vihar Judit
Műfaj: fikció

A Ha ​a macskák eltűnnének a világból szerzőjének új regénye.

Szilveszter estéjén Izumi látogatóba megy édesanyjához, Yurikóhoz, de nem találja otthon. Végül a közeli parkban bukkan rá, egy hintán ül, láthatólag nem találja a helyét. Ez az első jel, hogy valami nincs rendben. Pár hónap múlva Izumi szembesül a diagnózissal – édesanyjának Alzheimer-kórja van.

Ahogy Yuriko emlékezete egyre gyengébb, Izumi felidézi saját gyerekkorát. Gondját viseli édesanyjának – miközben hamarosan neki is megszületik első gyereke –, és próbálja megérteni, hogyan fordulhatott elő, hogy évekig nem látogatta meg Yurikót. Azon töpreng, pontosan miben áll kettejük kapcsolata, mi az, amire jelenleg is alapozhatnak.

Igazán emberi, igazán japán, egyszerre könnyed és melankolikus történet, amely felteszi a kérdést: sikerülhet-e szeretni valakit úgy, hogy egyidejűleg tiszteletben tartjuk a titkait?

Genki Kawamura filmes és regényíró, 1979-ben született Yokohamában. Első regénye, a Ha a macskák eltűnnének a világból 2019-ben jelent meg magyarul Vihar Judit fordításában. Tizennyolc nyelvre fordították le, világszerte több mint kétmillió példányban kelt el.

Linkek: Moly || megrendelés

A Ha a macskák eltűnnének a világból című könyv szerzőjének, Genki Kawamurának új regényét ismét a 21. Század Kiadó hozta el a magyar közönség számára. A virágokat ne felejtsdben egy anya-fia párost ismerhetünk meg, akik közösen küzdenek meg a nő kibontakozó Alzheimer-kórjával. Ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a regényről, kövesd a turnénkat!

Nyereményjáték

Játékunk részeként minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet. Ezek olyan könyvek borítóiból származnak, amelyek ugyancsak foglalkoznak az Alzheimer-kórral valamilyen formában. A feladatotok, hogy keressétek meg az adott könyv címét, és ezt írjátok a Rafflecopter dobozba.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

01.22. Szembetűnő

01.24. Csak olvass!

01.26. Readinspo

01.28. Könyv és más

01.30. KönyvParfé

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Ha olvastátok az elmúlt hetekben több bejegyzésemet is, akkor tudjátok, hogy komoly kihívásra készülök: a Moly 100 karácsonyi könyv elolvasásáért járó plecsnijének elnyerésére. Ez önmagában is egy komoly mennyiség, de nem is indulok kedvező pozícióból: jelenleg 79 könyv hiányzik hozzá. Nem egy-két év alatt tervezem megvalósítani, de elengedhetetlen, hogy ettől az évtől a szokásosnál nagyobb mennyiségben fogyasszak karácsonyi irodalmat az adventi időszak alatt. Ennek nyomát a blogon is láthatjátok, ugyanis idén két ünnepi olvasmányélményemről is írtam már: 24 nap karácsonyig (Michala Ries), Ajándékok (Laura Barnett).

Janice Hallett regénye nem a tipikus, meghitt karácsonyi olvasnivaló. Egy gyilkosságról szól, melyet épp a Télapó ellen kövenek el – vagyis az áldozat egy télapójelmezbe öltözött személy. A helyszín a vidéki Anglia, a szűkebb közösség, akit a gyilkosság közvetlenül érint, pedig ezúttal egy magán színjátszótársulat. A rejtélyről egy nyomozóduó utólag alkot véleményt nyugdíjazott főnökük megbízásából, méghozzá az eset idején keletkezett e-mailek és SMS-ek alapján.

A Karácsonyi színjáték kapcsán utólag értesültem arról, hogy ez egy sorozat része. Az első regény címe szimplán A színjáték, a karácsonyi kiadvány pedig egyfajta köztes, másfeledik része a szériának. További folytatásai egyelőre sem magyar, sem pedig eredeti nyelven nem jelentek meg. Mire megtudtam, hogy nem különálló kötetről volt szó, későnek éreztem visszalépni az olvasásától, ezért csupán reménykedni tudtam benne, hogy nem lesz szükség az előzmények ismeretére. Szerencsére kellemesen meglepett a könyv ezen a téren. Vannak ugyan benne utalások a korábban történtekre, valamint a szereplők sem elégségesen kidolgozottak, de úgy gondolom, önmagában is olvasható ez a regény.

A felépítése nem éppen hagyományos. Összefüggő szövegek helyett kizárólag e-maileket, SMS-eket, üzenetváltásokat, valamint (elvétve) brosúrákat olvashatunk benne. Mindezek természetesen ennek megfelelő formában is vannak szerkesztve (pl. az SMS-ek szövegbuborékban). Őszintén szólva izgalmasnak találtam a koncepciót, kétféle módon is. Egyrészt felpörgeti az ember koncentrációját az, hogy ennyire eltér a hagyományos formától. Másrészt ezzel a módszerrel lehetővé teszi számunkra, hogy a valódi nyomozókkal együtt, egyenlő esélyekkel nyomozzuk ki a rejtély megoldását.

Bár minden adott volt ahhoz, hogy élvezzem a regényt, sajnos ez nem sikerült. Szerintem rendkívül lassan indul be, az addig az ismerkedéssel és az alaphelyzet felvázolásával telt időt pedig unalmasnak találtam. Mindezen túl lelombozott az a rengeteg rosszindulat és ármánykodás, amely a színtársulat két klikkje között zajlik, és amely ezekben a levelezésekben jól megfigyelhető. Igyekszem úgy élni az életemet, hogy minden hasonlót kiiktassak belőle, és karácsonykor különösen nincs szükségem ezekre az érzésekre.

Összességében a Karácsonyi színjáték nem az a regény, amelyet karácsonyi olvasmányként a nagy többségnek ajánlanék – de a lényeg ebben van. El tudom képzelni, hogy szűk közönség számára kifejezetten élvezetes lehet. Elsősorban a thrillerekért komolyabban rajongók kezében tudom elképzelni, illetve még azokéban, akik kifejezetten bolondulnak a színházért, színjátszásért, valamint mindennek a háttérmunkájáért. Sajnos engem nem nyűgözött le, de az is tény, hogy nem felel meg azoknak a regényeknek, amelyeket általában olvasok. Kissé ki kellett mozdulnom hozzá a komfortzónámból, és ezúttal ez nem volt sikeres művelet.

Kiadás: Next21 (2023)
Oldalszám: 206
Eredeti cím: The Christmas Appeal (2023)
Fordította: Endreffy Kata
Műfaj: krimi, thriller, cozy mystery

Lockwoodba beköszöntött a karácsony. A Fairway Színtársulat buzgón próbálja Az égig érő paszuly című ünnepi pantomimot, amellyel a templom tetőfelújítására akarnak pénzt gyűjteni. De az amatőr színjátszók körében az ünnepi időszak ellenére nem teng túl a nyájas szellem. Sarah-Jane kapaszkodik a székébe, fenyegetve érzi elnöki pozícióját, a díszletet alkotó üvegszál paszulyról elterjed, hogy tele lehet azbeszttel, és valaki a fejébe vette, hogy tönkreteszi az előadást, még mielőtt felmegy a függöny.

És persze ott van még az is, hogy mi legyen a holttesttel. Ugyan kinek lehetett a bögyében az áldozat? Femi és Charlotte, a két ügyvéd végigmennek az e-maileken, betekintenek a rendőrségi aktákba. Holtbiztos, hogy a show megy tovább?

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

A Next21 Kiadó idén karácsonykor a thriller és krimi rajongóinak is kedvez. Magyar fordításban ugyanis az ő jóvoltukból olvashatjuk Janice Hallett 2022-ben megjelent regényének, A színjátszásnak egyfajta folytatását. A konfliktus, a helyszín és a szereplők ugyanazok, csupán az időpont változott. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a regényről!

Nyereményjáték

Játékunkban három, a cozy mystery műfajába tartozó regényből hoztunk idézeteket számotokra. A feladatotok, hogy a címét (akár szerzővel együtt) feltüntessétek a Rafflecopter megfelelő dobozában.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

"Közismert tény, hogy reggel fél kilenckor általában a legtöbb anya már ölni tudna. Azon a bizonyos október nyolcadikán, kedden reggel én a magam részéről már háromnegyed nyolckor készen álltam rá."

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

12.21. Readinspo

12.22. Könyv és más

12.23. Csak olvass!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥