Marissa Meyer: Csillagos egek
Öt évvel ezelőtt olvastam el a Cindert, ami sok-sok évig a várólistámon parkolt azt megelőzően, de nem mertem esélyt szavazni neki. Majd mikor a Könyvmolyképző aktívabban kezdte gondozni a sorozatot, tudtam, hogy itt az ideje nekem is belépnem Marissa Meyer világába. Nem is bántam meg. Nem azt mondom, hogy kiemelkedő élmény volt számomra a széria, de mindenképpen szeretettel emlékszem vissza a karakterekre és a történetszálakra, amelyek az utolsó, negyedik kötetében érnek teljesen és véglegesen össze. Annak ellenére, hogy ritkán olvasok sci-fit, kedvelem a hangulatát és a környezetet, amit teremt, mindez pedig egy young adult történetbe ágyazva igencsak különleges atmoszférát szült. Bár úgy érzem, a Winterrel szívesen engedtem el a sorozatot, nem tudtam ellenállni A legszebb című kiegészítő kötetnek, ami ősszel jelent meg, és Levana szemszögébe enged némi bepillantást. Most pedig a Csillagos egek kopogtatott az ajtómon, amit szintén nem tudtam kizárni rajta.
A Csillagos egek egy novellagyűjtemény, amelyben a Holdbéli krónikák világának fontos és ikonikus szereplői kapnak egy-egy plusz történetet. Többnyire előzménytörténetekről beszélünk (bár ebbe a kategóriába az utolsó két novella nem illik bele, de erről majd később), amelyek az adott szereplőnk sztorijának egy-egy kulcsmomentumát ragadják meg. Általuk pedig nem csak az adott karaktert, de a történetben betöltött szerepét is jobban megérthetjük. A kötetben 9 történetet olvashatunk, nézzük őket egyesével:
- Az őrző – Michelle Benoit, vagyis Scarlet nagymamájának a visszatekintése a Dr. Tannerrel való kapcsolatára, ami végül azt eredményezte, hogy neki kellett elbújtatnia a súlyosan megsérült, kómába kényszerített Selene hercegnőt (Cindert) az őt életben tartó gépekkel együtt.
- Rendszerhiba – Azt a rövid időszakot meséli el, amíg Garan még Cinder történetének a része volt. A lányt nemrég ébresztették fel a kómából, és épp megismerkedik Garan családjával, ahol Adri, a leendő mostohaanya már ekkor sem fogadja szívesen. Cinder próbálja megtalálni a helyét az új közegben, különösen, hogy Garan elkapja a letumózist, amely nemsokára végez majd vele.
- A királynő serege – A fiatal Ze’ev Kesley abban a “megtiszteltetésben” részesül, hogy a királynő katonája lehet abban az alakulatban, amely egy titkos projekt része. Miután nem teljesen erőszakmentesen elhurcolják a családjától, arra ébred, hogy különös implantátumok vannak a fogai helyén, és jobban kívánja a húst, mint eddig bármikor. Hamar rájön, hogy a további “fejlesztéseket” csak úgy úszhatja meg, ha feltűnésmentes marad, de kiharcol magának egy olyan helyet a falkában, ami nem az alfa, de nem is az ómega.
- Carswell útmutatója a szerencséhez – A gimnazista Thorne magabiztossága már most látványos, ám ez nem elegendő ahhoz, hogy jó jegyeket szerezzen matematikából. Épp erre a problémára keres megoldást, amikor megakad a szeme az osztály legszürkébb, ám legszorgalmasabb tanulóján. Kate viszont minden mást szívesen fogad, mint azt a feltűnést, amit az okoz, hogy a suli egyik legnépszerűbb sráca beszélgetni kezd vele.
- Édes dalod e sötét éjen – Cress története arról, hogyan és miért emelik ki a többi kagyló közül és zárják be végül abba a műholdba, ahol a Föld után kell kémkednie, a legnagyobb magányban.
- A hercegnő és a palotaőr – Winter története, amelyben fény derül arra, miért döntött úgy, hogy soha többé nem használja a holdbéli képességét és tart ki ennyire szilárdan az elhatározása mellett annak ellenére, hogy komoly hallucinációk gyötrik.
- A kis android – Ez a novella egy olyan androidról szól, akinek (Ikóéhoz hasonlóan) hibás a személyiségchipje, ezért erős vonzalmat kezd el érezni egy ember iránt, aki abban a hajóműhelyben dolgozik, amelybe őt is megvásárolták.
- A műszerész – A pillanat, amikor Cinder először találkozik Kai herceggel, csak éppen Kai szemszögéből elmesélve.
- Valami régi, valami új – Epilógus szerű sztori, amelyben valakinek az esküvőjére készülünk – de vajon kiére?
Amely kérdés leginkább foglalkoztatott, mielőtt elkezdtem olvasni a kötetet, hogy vajon képes-e érdemben is hozzáadni a fő történetszálhoz. Az a helyzet, hogy szerintem igen. Bár az előzménytörténetek nagy részét elmesélik egymásnak a karakterek a fősodorban is, az, hogy ezeken a novellákon keresztül közvetlenül kapunk bepillantást a nézőpontjukba, egészen más élményt ad. Ez számomra különösen Farkas (Ze'ev Kesley) történetén keresztül vált nyilvánvalóvá, ami egészen szívszorító.
Hol érdemes olvasni a kötetet a sorozaton belül? Annak ellenére, hogy többnyire előzménysztorik vannak benne, mindenképpen az utolsó rész, a Winter után keríteném sorra. A kötet az ikonikus karakterek fejlődéstörténetének egy-egy kulcsmomentumát ragadják ki, kontextus és világépítés nélkül pedig ez a könyv nehezen értelmezhető. Újraolvasni a szériát viszont szerintem nem feltétlenül kell hozzá. Én nem tettem, pedig nagyon rossz a memóriám, és mégis azonosítani tudtam a leírt eseményeket és a szereplőket.
Összességében nagyon örülök, hogy már a Csillagos egeket is olvashatjuk magyarul, hiszen igenis sokat hozzáad az eredeti sorozathoz. Nehéz kedvenc novellát választanom belőle, hiszen szinte mindegyikben találtam valami értékeset, csak olyat tudnék kiemelni, amely a többieknél kicsit kevésbé szólított meg. Szívből ajánlom azoknak, akik szeretik a Holdbéli krónikákat, és szívesen merülnének el benne újra még egy kötet erejéig – nem is szükséges újraolvasni a teljes szériát hozzá. Azok pedig, akik még csak tervezik sorra keríteni ezt a nagyszerű történetet, amolyan ötödik könyvként kezeljék – vagy hatodikként, ha Levana kiegészítő kötetét is beleszámoljuk (szerintem érdemes).
Oldalszám: 352
Sorozat: Holdbéli krónikák 4,5 (Vörös pöttyös könyvek)
Eredeti cím: Stars Above (2016)
Fordította: Szabó Krisztina
Műfaj: fantasy, disztópia, sci-fi, romantikus
0 megjegyzés