Elizabeth Lim: Hat bíborszín darumadár
A Menő Könyvek által menedzselt Sorsfordító történetek-sorozat – amelyben különböző szerzők egy feltételes kérdés mentén mesélik újra a klasszikus Disney-történeteket – sajnos sok esetben nem ért fel a várakozásaimhoz. Van viszont egy kötete, amelyért a mai napig megőrülök: az Ez hát a szerelem, amely a Hamupipőkét dolgozza fel Elizabeth Lim ötlete alapján. Azóta sem tudom, mi fogott meg annyira ebben a messze nem az én korosztályomnak szóló regényben, de az élmény miatt a szerző nevét jól elraktároztam magamban. Mikor tudomást szereztem a Hat bíborszín darumadár érkezéséről, nem volt szükség arra, hogy lenyűgözzön az impozáns borító vagy az élfestés, mivel tudtam, hogy Elizabeth Limet nem fogom kihagyni. Tudnom kellett, hogy véletlenül imádtam annyira az írását, vagy tényleg olyan szerzőről van szó, akire érdemes odafigyelni.
A tizenhat éves Shiori'anma a kiatai császár egyetlen leánya. Hat idősebb fivérével, az édesapjával és annak új feleségével él a palotában. Mikor azonban (életében először) teljesítenie kellene a kötelességét, és hozzámenni Bashian nagyúr fiához, megfutamodik. Menekülés közben beleesik egy tóba, a fulladástól pedig csak az épp arra járó (úszó) sárkány menti meg. A találkozás feléleszti Shiori mágikus képességeit, amely különösen veszélyes Kiatában, tekintve, hogy itt erősen tartanak a mágiától. Mostohaanyja, aki szintén titkolja varázslónői mivoltát, felismeri Shiori erejét és száműzi a birodalom egy távoli szegletére. Átkot bocsát rá, hogy ne beszélhessen, és ezzel egyúttal képtelen legyen elárulni a kilétét bárkinek, különben az az egyik, darumadárrá változtatott fivére életébe kerül. Shiorit azonban nem olyan fából faragták, aki képes elfogadni ezt a nyomorúságos sorsot, és mindent megtesz annak érdekében, hogy visszajusson a palotába – és persze kiszabadítsa szintén elátkozott fivéreit is.
Talán azt a regény promóciójából vagy fülszövegéből már tudjátok, hogy Elizabeth Lim ezúttal is retellinggel készült nekünk, azt viszont nem tudom, mennyire ismert az alapját képező mese. Én gyerekkori képeskönyvből élénken emlékszem arra a verzióra, amelyben hat (vagy tizenkét?) fivért hattyúvá változtat a mostohaanyjuk, egyetlen lánytestvérüket pedig némaságra kényszeríti azzal a téttel, hogy minden kimondott szava egy bátyja életébe kerül. A lány annak érdekében, hogy megtörje az átkot, annyi csalánt szed, amennyiből elkészíthet egy-egy sűrű szövésű mellényt a fivéreinek. A növény folyamatos fájdalmat okoz a kezének, de nem törődik vele, csak a küldetésére koncentrál. Különös viselkedésére a királyság lakói felfigyelnek, boszorkánysággal vádolják, majd máglyára vetik, épp, mielőtt rendesen elkészülne a mellényekkel. Némi keresgélést követően megtaláltam, hogy valószínűleg A vadhattyúk címen olvasható ez a mese, ráadásul maga Hans Christian Andersen felelős a kegyetlen részleteiért.
Elizabeth Lim a Hat bíborszín darumadárban megtartotta az eredeti történet alapvető motívumait, csak a saját világába átültetve. Kiatát, a regény helyszínét olyan módon alkotta meg, hogy az a császárkori Kínát vagy Japánt idézze. A társadalmi berendezkedés, az ételek, a ruhák ázsiai ihletésről tanúskodnak. A szerző aztán ezt a világot átszőtte egy icipici mágiával (azért csak egy kevéssel, mert Kiatában, valamilyen rejtélyes oknál fogva tiltják a varázslat minden formáját), illetve némi mitológiával. Végül megtöltötte a tengert ezer éve nem látott sárkányokkal, egy hatalmas hegyet pedig leláncolt, kiszabadulni vágyó démonokkal.
A kettővel korábbi bekezdésben valójában egészen keveset árultam el az alaptörténetből – és még így is bonyolultan fogalmaztam meg. A lényeg, hogy ez a regény sokkal több mindenről szól, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk. Azt hinnénk, a középpontjában az átok megtörése és a bűnös mostohaanya megtörése áll, csakhogy szép lassan kiderül, hogy egyéb problémák is meghúzódnak a háttérben. Kezdetnek például ott van Shiori jegyese, Takkan, akitől nem olyan könnyű megszabadulni, mint ahogyan azt hitte. Az is elég problematikus, hogy Shioriban mágikus képességek szunnyadnak, ami az életébe kerülhet, ha bárki is rájön. A sárkányfiú, Seryu (aki megmentette a hercegnőt a vízbefúlástól) is gyanúsan kevés szerepet kap ebben a kötetben, vélhetően a második részben lesz fontosabb karakter. Van itt még egy lázadó hadúr is, aki a császár pozíciójára tör most, hogy mind a hét gyerekének nyoma veszett. Végül pedig a démonok is jelentenek némi kihívást, akik megunták a szent hegy gyomrában töltött évszázadokat. Egyszóval igencsak sűrű ifjúsági regénnyel van dolgunk, ami nem gond, ha valaki nem szeret unatkozni olvasás közben.
Sok mindent kedveltem ebben a történetben, sőt, könnyebb lenne felsorolni, hogy mit nem, hiszen olyan nem nagyon van. De különösen erős volt például a főszereplőnk, Shiori jellemfejlődése. Az elején még egy kevéssé szimpatikus, gyerekesen viselkedő, makacs és elkényeztetett lányt ismerünk meg benne, aki kizárólag a saját feje után megy. Az viszont, hogy egy szempillantás alatt a társadalom tetejéről a legaljára kerül a mostohaanyja átkának hatására, alapjaiban megváltoztatja a személyiségét. A történet végére valódi hercegnő válik belőle, aki másokat helyez előtérbe saját magával szemben, különösen, ha a szeretteiről van szó. Kitartóan, állhatatosan szövi a csillagcsapás hálót, amellyel megtörheti a fivérei átkát, hiába okoz neki elviselhetetlen fájdalmakat és maradandó hegeket a kezén. A sors azonban némileg kompenzálja, hiszen a munkája közben olyan kincsre lel, amelyért méltán irigyelhetjük: az igaz szerelemre.
Összességében a Hat bíborszín darumadár tartalmában is legalább annyira meggyőző, mint külsejében. Az Ez hát a szerelemmel sajnos nem ért fel, de ez igen nehéz is lett volna, hiszen az a könyv tényleg kivételes számomra. Önmagában viszont a Hat bíborszín darumadár is fantasztikus élmény volt, elvarázsolt és teljesen magával ragadott – és ez elég is. Talán az egyetlen negatívuma, hogy még nem jelent meg a folytatása, és ki tudja, mennyi ideig kell várnunk arra, hogy megtudjuk, hogyan ér véget Shiori története. Remélem, a Kiadó nem kínoz minket sokáig, hiszen, angolul már elérhető a második rész.
Oldalszám: 534
Sorozat: Hat bíborszín darumadár 1.
Eredeti cím: Six Crimson Cranes (2021)
Fordította: Herman Alexandra
Műfaj: fantasy, ifjúsági
Shiori'anma, Kiata hercegnője titkot őriz. Tiltott varázserőt birtokol. Rejtett képességére az eljegyzési ünnepség reggelén derül fény, mikor elveszíti az uralmát felette. Eleinte úgy tűnik, a véletlen a kezére játszik, hiszen lemondják az esküvőt, amit sosem akart, ám egyúttal magára vonja mostohaanyja, Raikama figyelmét is. Raikama, aki ugyancsak varázserővel bír, Shiroi bátyjait darumadárrá változtatja, s megtiltja a lánynak, hogy bárkinek is szóljon erről; ha csak egy szó is elhagyja a száját, egy testvére meghal.
Shiroi magára maradva, némán és nincstelenül bátyjai felkutatására indul, s eközben fényt derít az összeesküvésre, amely a trónt fenyegeti. Csakis ő mentheti meg a királyságot, ám ehhez meg kell ajándékoznia bizalmával egy papírmadarat, egy szeszélyes sárkányt és a fiút, akivel frigyre kellett volna lépnie. És ez még nem elég: varázserejét, amelyet egész életében titkolt, fel kell szítania, bármibe is kerül…
0 megjegyzés