A Sorsfordító történetek (angolul: Twisted Tales) sorozat alapötlete az egyik legzseniálisabb, amivel idén találkoztam. Eleve nem állnak távol tőlem a retellingek, de az, hogy itt kifejezetten a legnépszerűbb Disney meséket gondolják újra egy központi “Mi lett volna, ha…” kérdés mentén… Nos, instant várólista minden egyes kötet esetében. Magyarul a Manó kiadó már elhozta nekünk a Mulan (Fénytörések) és a Jégvarázs (Ne érezz, ne kérdezz!) újragondolását is, ezúttal pedig a Hamupipőkével örvendeztettek meg bennünket. Engem különösen... Bár nem ő a kedvenc Disney-hercegnőm, de ez a mese volt az egyik, ami végigkísérte a gyerekkoromat, ráadásul a Hamupipőke-retellingeket valamiért még akkor is kifejezetten élvezem, ha egy kicsit bugyuták (pl. A Cinderella Story: Christmas Wish című film).

Az Ez hát a szerelem központi kérdése nem más, mint hogy mi lett volna, ha Hamupipőke soha nem próbálja fel az üvegcipellőt? Elizabeth Lim verziójában a lány nem jut ki a padlásszobából, ahova a gonosz mostoha bezárja, és így a Nagyherceg sem szerez tudomást arról, hogy van egy harmadik hajadon is a háznál. Látszólag minden lehetőség elúszott, hogy Hamupipőke felfedhesse a kilétét a herceg előtt, ám mindaz, ami köztük történt azon a bizonyos éjszakán, nem hagyja nyugodni. A főhősünk ezután varrónőnek szegődik a királyi udvarba, ahol nem csupán Károlyhoz kerül (fizikailag) közel, de egy összeesküvésről is tudomást szerez, ami egyenesen a Nagyherceghez köthető.

Bevallom, a regénytől eleinte tartottam, hiszen az eddigi egyetlen tapasztalatom a Sorsfordító történetek sorozattal – a Jégvarázs-retelling formájában – nem volt egészen pozitív. Jen Calonitának sajnos nem sikerült annyi kreativitást belevinnie a Ne érezz, ne kérdezz!-be, mint amennyit a műfaj szerintem megkövetelne, így az a történet középszerűre sikerült. Látva viszont a Mulan népszerűségét (amit én még nem olvastam – és amit ugyancsak Elizabeth Lim írt) volt egy olyan érzésem, hogy a szerző személyén múlik a dolog. És milyen jól gondoltam! Az Ez hát a szerelem elképesztően élvezetes és bájos lett, amit számtalanszor újra és újra el fogok még olvasni.

Már azt nagyon megnyugtató volt látni, hogy Lim nem esett abba a hibába, ami a Jégvarázs-újragondolást annyira élvezhetetlenné tette: mert teljesen elrugaszkodni az eredeti történettől. Míg a Ne érezz, ne kérdezz!-ben olyan is előfordul, hogy a film egyes párbeszédeit szó szerint látjuk viszont a lapokon, addig ez tele van egyedi, váratlan elemekkel, miközben semmit nem épít le a már ismert történetből. Lim tulajdonképpen a Hamupipőke korlátain belül alkotott valami teljesen újat és eredetit.

A főhősünk személyisége teljes egészében megmaradt: ugyanaz a szerethetően naiv, csupaszív lány, aki semmit sem tud a világ borzalmairól annak ellenére, hogy a saját bőrén is tapasztalja őket. Lim történetében azonban olyan helyzetbe kerül, ahol kénytelen leszállni a fellegekből, befejezni az álmodozást, és rálépni a felnőtté válás útjára – például úgy, hogy küzd végre a sorsa ellen, és tesz valamit a céljaiért. Bár a mellékszereplőknek ugyanúgy taszigálniuk kell őt a helyes út felé, de legalább már foglalkozik egészen gyakorlatias dolgokkal is. Kifejezetten tetszettek például azok a belső dilemmák, amelyek meggátolták őt, hogy a fizikai közelség ellenére felfedje magát a hercegnek – szerintem abszolút hihetőek és helyénvalók voltak.

Mégis, a regény legnagyobb újítása az volt, hogy a mostoha helyébe a Nagyherceget léptette, mint főgonoszt. Ő amellett, hogy bizonyos értelemben gátolja Hamupipőkét a célja elérésében, még a királyi család ellen is összeesküvést szervez – igaz, mindezt azért teszi, mert egyéni elképzelései vannak a birodalom érdekeiről. 

A szerelem beteljesülésén túl tehát Hamupipőkének más, rajta túlmutató problémák megoldásán is ügyködnie kell: a Nagyherceg összeesküvésének leleplezése mellett el kell érnie, hogy töröljenek el egy régi, tündéreket diszkrimináló törvényt. Ez utóbbi a tündérkeresztanya, Lenore kapcsán válik számára fontossá, aki azért nem tud újra segíteni neki, mert a birodalomban tilos a mágia használata, és korábban is túl nagy kockázatot vállalt a lányért. Őszintén, számomra ez az elem némileg komolytalannak és kidolgozatlannak tűnt, mivel nem volt igazán hangsúlyos a többihez képest.

A regény tehát viszonylag sok kérdést, problémát felvet, és még többet érint (pl. megbocsátás, “híresség” árnyoldalai) – ráadásul teszi mindezt úgy, hogy a célcsoport számára abszolút érthetően, befogadhatóan van tálalva. Bizonyos részeit jobban is ki lehetett volna dolgozni, mivel olykor a határán jár annak, hogy túl sok, túl kevés vagy túl komolytalan legyen, de valahogy mégis képes teljesen magával ragadni és elvarázsolni az embert.

Összességében Ez hát a szerelemtől sokkal többet kaptam, mint amit vártam tőle. Vannak ugyan gyengeségei, de olyan nagy élvezettel faltam a sorokat még az éjszaka közepén is, hogy bármit elnézek neki. A befejezése ráadásul ritka nagy űrt hagyott bennem (a szónak a csupa pozitív értelmében), és legszívesebben már most rögtön kezdeném elölről.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Ebben a játékban most minden az üvegcipellők körül forog. Tudjuk, hogy a bálon Hamupipőke elveszti a cipőjét, most rajtatok a sor, hogy segítsetek neki. Nincs más dolgotok, mint mindegyik bejegyzésben megkeresni azt a szót, amelyik az üvegcipellőt rejti és beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.

a Rafflecopter giveaway

11.19. Dreamworld

11.21. Csak olvass! extra

11.24. Flora the Sweaterist

11.27. Readinspo

11.30. Csak olvass!

12.03. Fanni's Library