A sci-fi az a műfaj, amely könyvek terén eddig szinte teljesen kimaradt az életemből. Egyetlen, ténylegesen ide sorolható regénnyel ismerkedtem csak még (ami ráadásul ugyanezen a bolygón játszódik): Andy Weirtől A marsival. Bár mind a könyv, mind pedig a belőle készült filmadaptáció (Mentőexpedíció, 2015) nagy kedvencem lett, maga a zsáner pusztán ennek az élménynek a hatására nem fogott meg különösebben. A Marsbéli krónikákat is sokkal inkább a szerző, mint a téma miatt olvastam el. Ray Bradbury nevével gyakran találkozom könyvekben és irodalomról olvasva, így az, hogy nem ismer(t)em az egyébként meghatározó, a sci-fi műfajában nagy jelentőségű munkásságát, egyre frusztrálóbbá vált számomra az utóbbi időben.

Egyik legnépszerűbb művét, a Marsbéli krónikákat idén az Agave nem csupán új köntösbe öltöztette, de ki is egészítette. Az eredeti könyvet alkotó, viszonylag összefüggő történetek mellé olyan, Marsról szóló vagy ezzel kapcsolatos novellák is kerültek, amelyek eddig csak máshol, vagy magyar nyelven egyáltalán nem jelentek meg. Magáról a kötetről egyébként úgy tartják, hogy ez a science fiction műfaj alapköve.

Az első felét – az eredeti Marsbéli krónikákat – is különálló, de mégis összekapcsolódó novellák alkotják. Ezek ugyan önmagukban is kerek, egész történetek, de szerintem egymás kontextusában nyernek csak igazán értelmet. A közöttük lévő kapcsolat elsősorban a marsi világ, civilizáció kiépítésében és abban a néhány visszatérő karakterben nyilvánul meg, akik egy-egy későbbi szöveg jeleneteiben is szerepelnek, vagy csak megemlítik a korábbi tetteiket. Ez a szakasz tehát, bár novellákból áll, de súrolja a regény műfajának határát.

A történetek a könyv első felében időrendileg lineárisak. A szerző az évszámot és a hónapot határozza meg a novellák címében, 1999. januárjától 2026. októberéig változatos időközönként van egy-egy bejegyzés. Néha egészen nagyot is ugrunk az időben (van, hogy több mint 20 évet), így a köztes időszakban történtekről keveset tudhatunk meg. Bár a lényeget nagyjából ki lehet következtetni a párbeszédekből, de sajnos azért bőven maradt bennem kérdés a végén is.

Ettől függetlenül a Marsbéli krónikák ezen szakasza rendkívül élvezetes volt számomra. Izgalmas és fordulatos történeteket talált ki a szerző, amelyek a rövid (átlagosan 10-20 oldal) terjedelmük ellenére is tökéletesen tartalmasak voltak. Nem lehetett könnyű minden, a marslakókkal és bolygójukkal kapcsolatos elképzeléseit novellákba a sűríteni úgy, hogy az érthető is legyen az olvasó számára, és ezen felül valamiféle tanulságot is tartalmazzon – de minden esetben sikerült. A kedvencem a “S ragyog még a holdsugár” című történet volt, elsősorban Spender karaktere miatt, akit archeológus lévén annyira lenyűgöz a marsi civilizáció nagyszerűsége, hogy drasztikus lépéseket tesz a megmentése érdekében.

És ha már itt tartunk, érdemes kitérni arra is, hogyan képzelte el Bradbury a “Mars-lakókat” és a társadalmukat. Sajnos erről jóval kevesebbet tudunk meg, mint amennyire én speciel kíváncsi lettem volna, de a lényeg – barna bőr, sárga szem, képesség a telepátiára és hipnózisra – alapján nem nehéz elképzelnem őket. A legjobban az az információmorzsa tetszett, ami épp a “S ragyog még a holdsugár”-ban hangzik el: a civilizáció fejlődése a miénkéhez hasonló volt, de ők egy ponton megálltak, akkor, amikor nekünk is kellett volna. Nem akarnak többet, nem elégedetlenkednek, és képesek harmóniában élni a természettel. Az az apróság viszont számomra kissé zavaró volt, hogy bizonyos szempontból Bradbury túlságosan is hozzánk hasonlónak képzelte el őket: létezik náluk a házasság intézménye, dolgoznak, házakban laknak… És még a nemi szerepek is megegyeznek (mármint ami a szövegek keletkezési idejében, vagyis a 40-es, 50-es évkeben jellemző volt): a feleségek másodrangúak a családban, minden fontos lépésről a férj dönt, és az asszony a férfihoz rohan, ha valamit nem tud önállóan elintézni.

A könyv második szakasza – a kiegészítésként bekerült novellák – már nem kapcsolódnak olyan szorosan egymáshoz, mint az első rész szövegei. Egy-egy visszatérő szereplő vagy név itt is akad, de a történetek tökéletesen érthetők egymástól és az előzményektől függetlenül is. Az egyedüli kapcsolat közöttük a téma: vagy a Marson játszódnak, vagy a bolygó gyarmatosításáról szólnak. A koherencia hiánya miatt talán, de ezt a szakaszt kevésbé kedveltem, ám ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna itt is emlékezetes novellák. Az Új pálya című például azon az izgalmas gondolaton alapszik, hogy mi lenne, ha ezúttal a fehérek kerülnének kisebbségbe egy feketékből álló közösségben… 

Valójában azonban Bradbury Marsbéli krónikái nem is igazán a Marsról szólnak. A szövegek elsődleges témája és mondanivalója az emberi természettel, viselkedéssel kapcsolatos, éles társadalomkritikát fogalmazva meg ezzel. A történetek jól példázzák, hogyan viszi magával az ember ugyanazokat a problémákat, amik megnyomorították és tönkretették, hiába kap nagyszerű lehetőséget az újrakezdésre, illetve hogyan bánik az “útjában álló”, idegen civilizációkkal. Szemlélteti azt is, mi a probléma a gyarmatosítással: a kezdeti, reményteli attitűd, amivel az új világhoz viszonyulunk, szép lassan átfordul egy haszonleső, magunkat dominánsnak gondoló szemléletbe, ami tönkretesz minden, eddig jól működő dolgot az adott területen.

Összességében a Marsbéli krónikák, bár nem szerettette meg velem a sci-fi műfaját, de mindenképpen emlékezetes élményt nyújtott. A novellákon keresztül hihetetlenül jól reprezentálja, milyenek is vagyunk mi, homo sapiensek valójában, és mi lesz velünk mindig is a gond. A keletkezésük óta eltelt már jó néhány évtized, de még ma is egészen aktuális kérdéseket, problémákat feszegetnek ezek a szövegek, amely miatt maximálisan megéri tenni velük egy próbát.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Ray Bradbury 1950-ben megteremtette a sci-fi alapkövét, az Agave kiadó pedig idén felújított, kibővített kiadásban hozta el a magyar olvasók számára. Az új kiadás olyan novellákat is tartalmaz, melyeket máshol eddig nem olvashattunk magyarul. 

Tartsatok bloggereinkkel, hogy esélyetek legyen megnyerni a kiadó által felajánlott példányt.

Ha már szóba kerültek a marslakók, ideje, hogy megismerkedjünk néhány földönkívülivel. A feladatotok csak annyi, hogy az állomásokon található képek alapján megnevezzétek nekünk a különböző űrlényeket, és beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

11.02. Spirit Bliss

11.04. Nem félünk a könyvektől

11.06. Flora the Sweaterist

11.08. Booktastic Boglinc

11.10. Readinspo