A mai napig nem sikerült racionális magyarázatot találnom arra, miért tartogatom még mindig a várólistámon Cassandra Clare regényeit. A Végzet ereklyéi könyv formában számomra csalódást okozott, mégis, újra és újra előfordul, hogy nem tudok ellenállni a szerző friss megjelenéseinek. Lényegében ez történt A mágia vörös tekercseivel is. Szerettem volna találni egy olyan Árnyvadász történetet, amiért én is képes vagyok lelkesedni, az egyik kedvenc mellékszereplőm (Magnus) középpontba kerülése pedig ígéretesnek tűnt ebből a szempontból.

A mágia vörös tekercseiben Magnus és Alec éppen a közös európai vakációjukat töltik Párizsban, mikor váratlanul felbukkan egy régi ismerős. Tessa Gray nem szolgál jó hírrel: egy Karmazsin Kéz nevű, démonimádó szekta feltámadásáról számol be nekik, amit mielőbb likvidálni kell – lehetőleg még azelőtt, hogy a Klávé tudomást szerezne a dologról. A legaggasztóbb viszont az, hogy nagyon úgy tűnik, a szervezetet épp Magnus alapította – méghozzá viccből. A boszorkánymester viszont nem emlékszik rá, hogy ilyet tett volna, ami azt jelenti, hogy valaki kitörölte ezt az időszakot a memóriájából. Ha ez kiderül, alvilágiként a Klávé nem lesz kegyes vele, ezért rögtön cselekedniük kell.

A történet időben az Üvegváros és a Bukott angyalok városa (tehát a 3. és 4. Végzet ereklyéi-kötet) között játszódik. Ezt eleinte nehéz volt számomra kezelni, mivel nem friss az olvasási élményem, és teljesen összefolynak a sorozat eseményei. Nem emlékeztem, hol tartott a páros érzelmileg az Üvegváros végén, és az utolsó három részben történtek egyébként is sokkal élénkebben élnek bennem a korábbiaknál. Talán annak, aki el szeretné kezdeni A mágia vörös tekercseit, érdemes előbb átlapoznia a Végzet ereklyéit is, hogy képbe kerüljön, és teljes legyen az olvasási élmény.

Apró nehézséget jelentett az is, hogy félretegyem az Alec iránti, épp a Végzet ereklyéi végén elmélyült ellenszenvemet. Azok a dolgok ugyanis, amelyek miatt annak idején megharagudtam a karakterre, ennek a kötetnek az idejében még nem történtek meg. Bár ezek az elemek (mint az őrült féltékenysége Magnus exeire) itt is jelen vannak, de kevésbé zavaróak. Ellenben sokkal jobban megmutatkozott a karakter gyengéd és romantikus oldala, ami miatt sokkal szimpatikusabbá vált számomra. Ebben a történetben teljesen levetkőzte a mogorva, bizalmatlan oldalát, és végre valódi partnerként viselkedik. Sokkal érettebb, mint amilyen az eredeti sorozatban volt. És talán ennek a trilógiának a végére még meg is kedvelem.

Magnus Bane boszorkánymester és Alec Lightwood együtt utazzák be a világot.

Magnus Bane csak egy jó kis vakációra vágyott Alec Lightwooddal, az árnyvadásszal – pazar európai körutazásra. Csakhogy jóformán meg sem érkeznek Párizsba, amikor előkerül egy régi barát, és híreket hoz egy Karmazsin Kéz nevű démonimádó szektáról. Egy szektáról, amit minden jel szerint Magnus alapított. Réges-régen. Viccből.

Magnus és Alec Európát átszelve veszi üldözőbe a Karmazsin Kezet és titokzatos vezetőjét, mielőtt a szekta még nagyobb kárt okozna. Ha nem lenne elég baj, hogy a romantikus vakációnak lőttek, lépten-nyomon démonokba ütköznek, és már azt sem tudni, ki a barát, ki az ellenség. Miközben az igazság után kutatva egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, Magnusnak és Alecnek jobban meg kell bíznia egymásban, mint valaha – akkor is, ha így rég rejtegetett titkok kerülnek a felszínre.

Az árnyvadászok világában játszódó új trilógia első kötete.

A mostani játékunk során csodálatos idézeteket találsz, amik Alechez vagy Magnushoz köthetőek. A feladatod, hogy beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy melyik Árnyvadász regényből idézünk. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)