A semmi királynője magasan az idei év legjobban várt megjelenése volt számomra. A sorozattal épp tavaly ilyenkor ismerkedtem meg, és nem kellett megvárnom a finálét ahhoz, hogy tudjam, a kedvenc YA fantasyjaim között fogom emlegetni. Bár a cselekményt a rengeteg kegyetlenség és durva elem miatt nehezen emésztem, de Jude és Cardan karaktere, na meg Holly Black fordulatokban gazdag történetvezetése mindent megér. A gonosz király őrületes függővége miatt egy hajszál választott el attól, hogy angolul fejezzem be az olvasását (nálam ez a nem kis szó, higgyétek el), de végül valahogy, nagy nehezen mégis sikerült kivárni a magyar megjelenést. Hihetetlenül hálás vagyok a kiadónak, hogy a vírus miatti nehézségeik ellenére sem várakoztatták meg a hazai közönséget, és még idén megadták nekünk a lezárást.

A történet néhány héttel A gonosz király befejezése után veszi fel a fonalat. Miután Jude-ot száműzik Tündérföldéről, képtelen beletörődni a sorsa száznyolcvan fokos fordulatába, ezért az első lehetőséget megragadja, hogy visszatérhessen. Ami ebben meglepő, hogy az éppen az áruló ikertestvére képében érkezik. Elfhonban aztán kénytelen szembenézni a Cardannal kapcsolatos érzéseivel, illetve az idő közben ellenséggé vált nevelőapjával is.

Már szinte el is felejtettem, mennyire magával ragadó Holly Black stílusa, így már a kezdés is hihetetlenül élvezetes volt számomra. Nehéz szavakba önteni, mennyire jól esett újra az általa megteretmett világról olvasni, és mindezt az egyik kedvenc könyves karakterem, Jude szemszögéből. Black nem kertelt sokáig, rögtön bele is vágott a közepébe a befejező rész két központi problémájának ismertetésével: az egyik egy tragikus prófécia, a másik pedig a Cardan uralmát fenyegető veszély. A cselekmény innentől kezdve olyan gyorsan pörög, ahogy azt Holly Blacktől megszokhattuk, és lehetetlen is spoilermentesen beszélni róla – pedig bárcsak megtehetném!

Hiába rendelkezik pusztító becsvággyal, Jude személyiségénél megnyerőbbel nemigen találkoztam még a YA fantasy könyvekben. Korábban elsősorban a kitartásával és céltudatosságával nyűgözött le, amely segített őt hatalomra juttatni, de a rá annyira jellemző folyamatos fejlődés A semmi királynőjéből sem hiányzik. Élmény volt végigkövetni, hogyan állt helyt ismét azokban a nehéz és kétségbeejtő helyzetekben, amelyekbe szokásához híven keveredett. Cardanból többet is kaphattunk volna – egyáltalán létezik belőle elég? –, ám a korábbiaknál jóval nagyobb élvezettel faltam a közös jeleneteiket, ami nem mondom, hogy nem kárpótolt.

A befejezés nagyszerűségét nehéz szavakba önteni – el kell olvasni! Mindenesetre nem csalódtam. Iszonyúan nehéz dolog megfelelően és kellően nagyszabású fináléval lezárni egy ennyire eseménydús, élvezetes cselekménysort, de Holly Black ezt is megoldotta. Nem maradtak bennem megválaszolatlan kérdések, viszont úgy tűnt számomra, több mellékszereplő történetét is nyitva hagyta. Remélem, érkeznek még kiegészítő kötetek, hogy egy-egy regény erejéig még visszatérhessünk ebbe a világba!

Összességében A semmi királynőjétől éppen azt kaptam, amit vártam, és ezért nagyon hálás vagyok Holly Blacknek. Remek döntés volt annak idején a szoros határidő ellenére is bevállalni A levegő népe sorozatot, és remélem, találok a közeljövőben olyat, ami betölti az általa hagyott űrt!

Kiadás: Könyvmolyképző (2020)
Oldalszám: 336
Sorozat: A levegő népe 3. (Vörös pöttyös könyvek)
Eredeti cím: The Queen of Nothing (2019)
Fordította: Szabó Krisztina
Műfaj: (urban) fantasy, ifjúsági, romantikus

A semmi királynője Holly Black lenyűgöző fantasy sorozatának, A levegő népének várva várt záró epizódja, amelyet idén év végén a Könyvmolyképző kiadó gondozásában olvashatunk. A magyar kiadás egy bónuszt is tartalmaz: helyet kaptak benne azok az izgalmas levelek, melyeket Cardan írt Judenak. Tartsatok velünk a turnén, és játsszatok a nyereménykönyvért!