Angeline Boulley: A Tűzőrző lánya
Azon ritka állatfaj egyik példánya vagyok, amelynek a történelem volt a kedvenc tantárgya az iskolában. A gimnázium utolsó két évében, fakultáción a tanárom képes volt úgy közvetíteni a hatalmas mennyiségű tananyagot, hogy az ténylegesen élvezetes volt. De a történelemben, mint tudományban ami a legjobban érdekel, azok a személyes, emberi történetek, vagy akár társadalomrajzok. Mindegy, milyen korszakról vagy kultúráról van szó, és ugyanúgy vevő vagyok a fikcióra is, mint az igaz történetekre. Ha pedig arra a kérdésre kellene válaszolnom, hogy mindezek ismeretében melyik korszakban és nép tagjaként élnék a legszívesebben, nem kellene gondolkodnom rajta. Az indiánokról szóló történetek, témák már valahogy gyerekkorom óta vonzottak (részben persze az olyan klasszikus mesefilmeknek hála, mint a Pocahontas, Yakari vagy a Szilaj), és a mai napig nem is sikerült kiábrándulnom belőlük. De mégsem tudok róluk eleget, és ezért döntöttem úgy, hogy ezt elkezdtem kompenzálni A Tűzőrző lányával.
Daunis Fontaine a kanadai határ mentén él, a michigani Sault Ste. Marie-ben. A családi háttere furcsa: anyai ágon konzervatív, rasszista nézetekkel szembesül, de apai ágon a helyi ojibwe indián közösség része. Daunis ügyesen lavíroz az identitásának két része között, de mégis rendszeresen szembesül a problémával, hogy egyik helyre sem tartozik igazán. A nehezen fenntartott egyensúlyból aztán kibillenti egy iszonyú tragédia, mely után az élete már soha többé nem térhet vissza a régi kerékvágásba. Ez az eset aztán láncreakciót indít el, és végül Daunis egy bűnügyi nyomozás kellős közepén találja magát, szembesülve az indián közösségét fenyegető komoly veszélyforrással.
Bár A Tűzőrző lánya már egy ideje elérhető a könyvesboltok polcain, csak novemberben került a kezem ügyébe – éppen abban a hónapban, melyet Amerikában az őslakos indiánok kulturális örökségének hónapjának nyilvánítottak (Native American Heritage Month). Nem tudom, a gyakorlatban mennyire kerülnek reflektorfénybe a különböző indián kultúrák az USA-ban, de én örülök, hogy ezzel a tudattal olvashattam végig az első, amerikai őslakosokról szóló regényemet.
Kezdjük azzal, hogy valamiképpen pozicionáljuk ezt a regényt műfajok és egyebek tekintetében. Szerintem ugyanis kissé félrevezetőek azok a címkék, amelyekkel a történetet illetik Molyon vagy a Goodreads-en – legalábbis részben. Elsősorban young adult regényként hivatkoznak rá, és egyébként 2021-ben, a Goodreads-en meg is kapta a legjobb young adult fiction díjat. Ám én nem feltétlenül sorolnám a klasszikus YA regények közé. Azt leszámítva, hogy a főszereplőnk 18-19 éves a cselekmény idején, nem igazán felel meg a műfaji követelményeknek. Sokkal komolyabb témákkal foglalkozik, és jóval sötétebb hangulatú, mint egy YA – inkább a new adulthoz közelít, krimis történetszállal. A thriller címke abszolút megállja a helyét, és bizonyos szempontból a családregény is.
Rendkívül olvasmányos, szépen megírt és fordított történetről van szó, amelyet nehéz hosszabb időre letenni, de a (nem fizikális értelmű) súlya miatt mégsem olyan könnyű olvasni. Mint említettem az imént, igencsak komoly témákat feszeget, ráadásul nem csak egy-néhányat. A központi cselekményt egy drogterjesztéssel, metamfetamin-túladagolással és gyilkosságokkal kapcsolatos nyomozás mozdítja előre, melyben személyes okokból Daunis is részt vesz. Emellett megjelenik egy szerelmi szál is, de nem annyira hangsúlyosan. Rengeteg szó esik az ojibwe-törzs hagyományairól, hitrendszeréről és az indiánokat ért sérelmekről, velük szembeni rasszizmusról. De fontos összetevője a regénynek még Daunis kettős identitása, illetve a bonyolult családi helyzete és a családban öröklött traumák feldolgozása is.
Tűzőrző Daunis Fontaine egyébként rendkívül erős női karakter. Nem egy átlagos young adult főszereplő, ugyanis magas leányzó erősebb, fiúsabb testalkattal – a regényben “Hulknak” is hívja valaki. Természettudományos érdeklődésű (orvosnak készül), ami rendesen vissza is köszön a sorokon, és ez pozitívum volt számomra. Rendkívül okos, intelligens, egyúttal ravasz és agyafúrt csajszi, és mindeközben lojális, családcentrikus. A stílusa (a fiús voltából adódóan) kicsit durva, de hozzá lehet szokni.
Eleinte nehezen, kicsit talán kétkedve álltam neki A Tűzőrző lánya olvasásának. Azt nem mondhatom, hogy hamar megcáfolta a tartózkodó hozzáállásomat, ugyanis rendkívül lassan, talán a 100. oldal környékén indult be igazán a cselekmény… de volt bőven, ami hajtson előre, és visszatekintve indokoltnak látom ezt a felépítést. A fejezetek összetettek és izgalmasak, folyamatosan új kérdéseket vetnek fel, a válaszokat pedig csigalassan csepegtetik az olvasónak. Nem árt alaposan figyelni, mert egy-egy, lényegtelennek tűnő megjegyzés értelmére jóval később derül csak fény. Ahhoz képest, hogy debütáló regényről van szó, fantaszikus minőségű munka, amely minden kapott díjat megérdemel.
Összességében A Tűzőrző lánya, ha nem is tartozik az évem kedvenceihez, de mindenképpen egy emlékezetes élmény marad számomra. Imádtam végre betekintést kapni a kortárs amerikai őslakos kultúrába, ez a könyv ráadásul erősen át van itatva az ojibwe hagyományokkal, rítusokkal, világnézettel. Még egy-egy rövid mesével, legendával is megajándékoz minket a szerző. Bár a mondanivalója némileg megterhelő, mert amellett, hogy egy egész kontinensnyi népcsoport több száz éves sérelmeit közvetíti, még Daunis magánéleti problémáival is szembesülünk. De rettentő okosan van kivitelezve, ezért élvezetes olvasni. Azoknak ajánlom, akik (hozzám hasonlóan) szeretnek változatos témákról, népcsoportokról, kultúrákról tájékozódni.
Értékelés
Oldalszám: 512
Eredeti cím: Firekeeper's Daughter (2021)
Fordította: Fodor Flóra
Műfaj: young adult, családregény, thriller
0 megjegyzés