Mindenképpen szerettem volna a blogra valamilyen formában olyan bejegyzéseket írni, amelyekben az olvasási szokásaimat osztom meg veletek, hiszen én is kíváncsi vagyok, milyen praktikái, vagy esetleg furcsaságai vannak az általam kedvelt könyves bloggereknek ebben a kérdésben. Éppen ezért jött kapóra a Booktastic Boglinc írójának, Boginak a kihívása erre a könyves TAG-re, amit innen is hálásan köszönök neki! ♥

Hogy ne álljon meg nálam a dolog, én is továbbküldöm, méghozzá a Never Let Me Go-ra, amennyiben Virágnak lesz kedve kitölteni. :)

1. Van kismillió olvasatlan könyved. Hogyan döntöd el, melyiket olvasod el legközelebb?

Még sohasem volt olyan problémám, hogy gondolkodnom kelljen rajta, mit olvassak legközelebb - és amíg a BTK Light tagja vagyok, nem is lesz.

Viccet félretéve, van egy "közvetlen várólistám", amelyre a már valamilyen formában nálam lévő, és a közeljövőben elolvasandó könyvek kerülnek fel. Az első helyek az olyan határidős köteteké, amelyeknek hamarosan indul a turnéjuk, vagy esetleg valamilyen molyos kihívás teljesítéséhez van szükségem rájuk. Ezután jönnek a könyvtári szerzemények, ahol ugyan van határidő, de nagyrészt saját szórakozásra olvasom őket, így ráérnek később is. Néha felkerül egy-egy recenziós példány is az élbolyba, vagy hagyományból újraolvasandó kötetek, de másnak nem nagyon marad hely.

2. Már elolvastad egy könyvnek több mint a felét, de nem tetszik. Folytatod, vagy abbahagyod?

Tudom, hogy időpocsékolás, de mindig folytatom. A legfőbb ok, hogy nem szeretek könyvet félbehagyni, ráadásul azokat, amelyekkel korábban ez történt, mind be szeretném fejezni, így egyszerűbb, ha már az első alkalommal végigküzdöm magam rajtuk. Ugyanakkor benne van az is a pakliban, hogy a végéri indul be a sztori - ez történt például A lány a vonaton esetében, aminek az utolsó 100 oldala volt elképesztően ütős.

3. Közeledik az év vége, és még mindig nagyon távol vagy az olvasási listád teljesítésétől. Mit teszel?

Ez nagyon aktuális kérdés, bár idén szerencsére már november végén sikerült kipipálni minden év végén lejáró olvasós kihívást, amit szerettem volna.

Én egyébként az a típus vagyok, aki mindenáron meg szeretné szerezni azt a plecsnit, így novemberben mindig összeszedem, mit kell elolvasnom és mikorra. Ha úgy látom, hogy egyértelműen teljesíthetetlen, akkor nagy nehezen elengedem, de általában inkább úgy döntök, hogy akkor is megpróbálom befejezni, ha minden nap éjjel kettőig kell olvasnom.

4. Egy könyvsorozatnak, amit imádsz, nem egyeznek a borítói. Hogyan kezeled?

Bosszantana, mert az olyan, mintha nem is ugyanahhoz a történethez tartoznának. Abban az esetben, ha meglennének a példányok, inkább elpasszolnám őket.

5. Minden ismerősöd imád egy könyvet, amit te gyűlölsz. Kivel beszéled meg, aki szerinted a te oldalara állna?

Kiírnám magamból itt, a blogon, hiszen a neten biztosan akad egy olyan ember, aki legalább részben egyetért velem. Na meg egyébként én speciel szeretek ellenvéleményeket is olvasni egy népszerű könyvről.

6. Nyilvános helyen olvasol, és nagyon felzaklat a könyv, annyira, hogy sírni kezdesz. Mit kezdesz magaddal?

Szerintem én sokkal rosszabbul érzem magam, ha nem tudok megálljt parancsolni a sírásnak mások jelenlétében, mint amennyire ez őket feszélyezi. Szerencsére ha könyvet olvasok, könnyebb nyilvános helyen visszatartani a könnyeimet, de ha úgy érzem, nem bírom tovább, inkább félreteszem és elfoglalom magam mással.

7. Egy könyvnek, amit nagyon szeretsz, most jön ki a folytatása, de te már nem emlékszel egészen az előző részre/részekre. Mit teszel, újraolvasod az előző részt/részeket, vagy keresel róla egy összefoglalót a neten, vagy kihagyod a folytatást, vagy bestresszelsz… stb?

Sajnos a memóriám nem a legjobb, így az összefoglalók rajtam nem segítenének, kihagyni pedig egyértelműen nem fogom, így újraolvasom az egészet. Én nem tartom időpocsékolásnak azt, hogy egy általam kedvelt történetet újra és újra elővegyek, hiszen kikapcsol és feltölt.

8. Nem akarod kölcsönadni a könyveidet senkinek. Hogyan utasítod rendre udvariasan azt, aki mégis kölcsön akar kérni tőled egyet?

Közeli barátnak, akiben megbízom, nagyon szívesen kölcsönadok bármit annak ellenére, hogy én is kaptam már vissza rossz állapotban könyvet. Annak viszont, akiről tudom, hogy nem vigyázna rá, lehet, hogy füllentenék.

9. A hónapban már öt könyvnek kezdtél neki, és egyiket sem fejezted be. Hogyan jutsz túl ezen az olvasási válságon?

Nekem az szokott segíteni, ha teljesen félreteszek mindent egy kis időre, majd néhány nap múlva elkezdek folyamatosan könyves tartalmat fogyasztani: cikkeket, blogposztokat olvasni, YouTube videókat nézni, Moly.hu-t böngészni. Ez meghozza a kedvem, hogy én is haladjak az olvasmányaimmal.

10. Nagyon sok könyv jelenik meg mostanában, ami érdekel, és majd meghalsz, hogy olvashasd. Mit csinálsz? Hányat veszel meg ezek közül?

Pontosan emiatt jelentkeztem az őszi megjelenések közül, az év utolsó 4 hónapjára 30 turnéra... Óriási most a hajtás, de annyi fantasztikus újdonsággal örvendeztettek meg minket a kiadók, hogy képtelen voltam visszafogni magam. Egyébként egyiket sem bántam meg, ráadásul közülük több is kiemelkedően pozitív meglepetés volt, szóval inkább vállalnám még egyszer ugyanezt a maratoni olvasást, mintsem hogy lemondjak valamelyikről.

11. Végre sikerült megvenned a könyveket, amiket nagyon szerettél volna, és alig várod, hogy olvasd őket… de meddig hevernek a könyvespolcon, mielőtt ténylegesen el is olvasnád őket?

A legrégebbi olvasatlan könyveim 2014 óta a polcom lakói. Sajnos ha nem határidős olvasmányokról van szó, gyakran a kezdeti boldogság után teljesen megfeledkezem róluk. A saját könyveim olvasottságának arányát (Moly.hu-s kifejezésekkel élve) általában kihívásokon javítom, a legutóbbi The Reading Rush-on is a régi szerzemények közül válogattam.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥