Paula Hawkins: A lány a vonaton

by - július 19, 2019



Fülszöveg

Ritkaság, ​hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a BarnesandNoble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye.

2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Christie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet.

Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. 
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.

A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.

Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!


Kiadó: XXI. század
Év: 2016
Eredeti megjelenés: 2015
Oldalszám: 320 oldal
Eredeti cím: The Girl on the Train
Fordította: Tomori Gábor
Műfaj: krimi, lélektani, thriller

Témák: #alkoholizmus #gyilkosság #kortárs #nyomozás #váltottszemszög #erőszak #lélektan

Linkek: moly |

Szerintem

Egy újabb könyv, amelynek az elolvasását iszonyat sokáig halogattam. A létezéséről az adaptáció traileréből szereztem tudomást, és elhatároztam, addig nem nézem meg ezt az amúgy rendkívül izgalmasnak ígérkező filmet, amíg az írott változaton túl nem vagyok. Nos, ez 2016-ban történt. 3 éve.

Nagy reményeket fűztem ehhez a történethez, hiszen egyrészt csupa jókat hallottam róla, másrészt miért készítenének filmet egy lapos sztoriból? A krimit egyébként is nagyon-nagyon szeretem (évekig CSI: Miamin és Dr. Csonton éltem, ma pedig Agatha Christie-t fogyasztok), ezért A lány a vonaton állandóan a várólistám élén szerepelt. Azonban sajnos a fülszöveg téved: ez a regény messze nem hasonlítható össze Christie írásaival.

A legfőbb ok, amiért egyébként leszavaztam ezt a történetet az, hogy iszonyatosan lassan indul be. Körülbelül a 100-150. oldalig semmi izgalmas nem történik (tulajdonképpen a feléig, döbbenet), és ugyan addig épülnek és bonyolódnak a cselekményszálak, a bennünk keletkező feszültség inkább a könyv ellen irányul (legszívesebben jól félbehagytam volna az egészet), nem pedig a rejtély megoldása felé. A lényeg az utolsó 70 oldalban történik, de az viszont bepótol minden izgalmat, ami a regény többi részéből hiányzik.

A történet krimis része nem különleges (vagyis nem egy bonyolult bűncselekményről van szó), illetve a tettes kilétét sem nehéz kitalálni (én már az elején gondoltam erre az eshetőségre), mindez azonban szerintem nem von le a színvonalából, hiszen nem kizárólag ez az egy elem határozza meg a műfajt. Nagyobb hangsúly helyeződik viszont a karakterábrázolásra, illetve a férfi-női viszony is kulcskérdés a könyvben.

A szereplők egytől egyig visszataszítóak, hiszen mindegyiküknek rengeteg negatív tulajdonsága van. Bár ez némileg valóságossá teszi a karaktereket, hiszen az írók általában hajlamosak beleesni az idealizálás csapdájába, de én ezt néha túlzásnak éreztem. Vegyük példának a főszereplőt, Rachelt: a férje 2 éve elhagyta egy másik nőért, de ő azóta is megszállottan epekedik utána, ráadásul annyira cselekvésképtelen bizonyos esetekben (főleg emberi kapcsolatokban), hogy az már fájdalmas.

A történetet 3 különböző szemszögből követhetjük végig. Ezek közül a leghangsúlyosabb Rachelé, aki párhuzamosan nyomoz és küzd az alkoholizmusával, az emiatt romokban álló életével, illetve az exférje iránt táplált érzéseivel. A következő Megan, akinek a szemszöge a múltban játszódik - ez a történet előrehaladtával egyre inkább közelít a jelenhez (fantasztikus megoldás). A harmadik pedig Anna, Tom szeretője. Az eset így 3 különböző aspektusból van megvilágítva, ami egyaránt okoz plusz feszültséget, illetve segít megérteni a cselekedeteiket.

Összességében A lány a vonaton minden negatívumával együtt is egy rendkívül összetett, aprólékosan felépített történet. A megoldás morzsái már az elején el lettek hintve, a végén pedig minden tökéletesen összeillik, nincs benne logikai baki. Végezetül pedig óriási plusz pont jár azért, hogy ez a regény nem csak szórakoztat, de tanít is: a karaktereken keresztül ugyanis bepillantást nyerhetünk bizonyos embertípusok (pl. alkoholisták, bántalmazók) életébe, ezáltal jobban megértve a viselkedésüket.

Értékelés


Az elsődleges okát már fent említettem, annak a 100-150 oldalnak a vontatottsága borzasztóan idegesített, ezt a végén lévő izgalmas szakasz sem tudta elfeledtetni. Egyébként ennek ellenére az utolsó bekezdésben leírtak miatt szerintem érdemes elolvasni ezt a könyvet.

Kedvenc szereplő: nincs

kedvenc idézet

Kinek ajánlom?

Elsősorban azoknak, akik szeretik a lélektani témákat, és elég nyitottak ahhoz, hogy deviáns viselkedésű karakterekről olvassanak, illetve megpróbálják megérteni őket.

Te olvastad már?

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Talán ez is tetszhet még

0 megjegyzés