Nem gondoltam volna, hogy valaha elolvasom ezt a könyvet. Még anno egy Book A Sloth Clubos dobozban érkezett, és nem tűnt olyannak, ami megfelelne a stílusomnak és ízlésemnek, ezért reflexből félreraktam. Aztán valamilyen csoda folytán a The Reading Rush kihívás miatt mégiscsak a kezem ügyébe került, és nagyon nem bántam meg.

A története rendkívül egyszerű (a főszereplő egy egész éjszakán keresztül üldözi hűtlen barátját), ráadásul a fő cselekményszál mellett nincsenek jelentősebb mellékszálak, ezért a kötet korántsem mondható nehezen emészthetőnek. Az üzenete ugyanakkor már más tészta: erőteljesen mellbevágja az olvasót Sunny lelki fejlődése, mely során a félénk, konfliktuskerülő lányból érett, félelmetesen magabiztos nő válik. Az éjszaka során megtanulja, hogy ne loholjon úgy, mint egy kutya olyan fiú után, aki csak kihasználja, illetve hogyan álljon ki magáért, hiszen ezt más nem fogja megtenni helyette.

Sunny karaktere azért is kiemelendő, mert az olvasó könnyen tud azonosulni a helyzetével és a személyiségével is, így az üzenet is jóval nagyobb hatást tud gyakorolni az emberre. Mindemellett az írónő még egy kis rasszista és LMBTQ szálat is belecsempészett a sztoriba, ugyanis Sunny színesbőrű, a legjobb barátnője pedig homoszexuális, így rajtuk keresztül megjelenik a kirekesztés kérdése is.

A kivitelezéssel ezzel szemben voltak problémáim. Sokszor éreztem úgy, hogy több benne a felesleges, eredménytelen párbeszéd és huzavona, mint a valódi cselekmény. Egy fejezet alatt csak kis lépéseket haladtak előre, ami azért problémás, mert irtó hosszúak, körülbelül 20-30 oldalasak voltak. Maga az alaptörténet is túlzás, az egész éjszakán át tartó üldözés és ébrenlét kombója szerintem százszor jobban kikészíti az embert, mint ahogyan azt itt felvázolták (már láttam erre élő példát). Az eredménye ráadásul szerintem nem volt olyan ütős, mint ahogyan azt beállították - százszor jobb, frappánsabb, kreatívabb párbeszéddel el lehetett volna intézni a dolgot.

Óriási pluszpont jár azonban a szerkezetért. Az egyes fejezetek londoni helyszínek pár bekezdéses bemutatásával kezdődnek, teljesen fogyasztható (alias nem Wikipédiás) stílusban leírva, így aki még életében nem járt a városban (comme moi), az is el tudta képzelni a környezetet. A fejezetek közötti egy-két oldalas kiegészítéseket imádtam, ezek különböző listák (pl. teendőket vagy dalokat felsoroló jegyzetek), diagramok és receptek voltak. Mindez pedig egy csodaszép, igényes borítóba csomagolva.

A kiadó ugyanakkor elkövetett egy óriási hibát (legalább is az én példányomban, de lehet, azóta ezt bepótolták): a francia szövegeket elmulasztották lefordítani. És higgyétek el, nem lennék ennyire fennakadva ezen, ha csak elvétve akadt volna a kötetben belőlük néhány darab. Én ugyan örültem neki, hiszen tudok franciául, de ez a húzás nem korrekt azokkal szemben, akik sosem tanulták a nyelvet, mivel egyes kifejezéseket akkor sem lehet megérteni, ha az olvasó esetleg beszél egy másik újlatin nyelven.

Összességében a Londonban bármi megtörténhetnek vannak hibái, de szerintem megérdemelne egy kicsivel több figyelmet is. A szerkezetét, borítóját imádom, a főszereplő fantasztikus, Sarra Manning írásstílusa pedig rendkívül humoros és könnyed. Az üzenete, főleg a tinédzser és fiatal felnőtt korosztály számára rettentően fontos, és mivel maga a történet könnyen emészthető, a tanulság is nagyobb hatást gyakorol az olvasóra.

Abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam, hiszen minden hibája ellenére élveztem a történetet. A levonást viszont megérdemli - nem tudok elsiklani afelett, hogy nem törődtek a franciául nem tudó olvasókkal (hiába nem érint engem a dolog, az igazságérzet-riasztóm ezerrel villog), ráadásul ez tipikusan az a könyv, amire pár hét elteltével biztosan nem fogok emlékezni.