Véleményem a Trónok harca utolsó évadáról

by - július 20, 2019


Tudom, egy kissé el vagyok csúszva ezzel a júliusi értékeléssel, hiszen a sorozat legeslegutolsó része nagyjából napra pontosan 2 hónappal ezelőtt jött ki... Mentségemre szóljon azonban, hogy májusban, az érettségi időszak kellős közepén nem éppen a Trónok harca másfél órás részeivel foglalkoztam, viszont mindenképpen meg szerettem volna osztani én is a véleményemet az évaddal kapcsolatban.

Ha esetleg még mindig van olyan, aki egyáltalán nem látta az utolsó részeket, vagy még a sorozatba sem kezdett bele, nem javaslom a bejegyzés elolvasását, ugyanis tele lesz spoilerrel.

Összességében az évad

Mivel ez rögtön egyértelmű lesz, már most elárulom: én is azoknak a táborát erősítem, akik nem igazán elégedettek a Trónok harca befejező évadával. Ugyan próbálok a pozitív oldalaira fókuszálni, de sajnos minél többet gondolkozom rajta, annál több negatívumot ismerek fel.

Az első csalódások már az évad legelső részeiben megfogalmazódtak bennem, és ezek a végére sem változtak meg: a csatákon kívül minden jelenet lapos volt - mintha az a több száz fős stáb egyszerre sem lett volna képes annyi fantáziát beleadni a dologba, amennyivel George R. R. Martin mester rendelkezik. A párbeszédek unalmasak, semmitmondóak voltak. Keveselltem értékelhető cselekményt is; nem egy olyan eset volt, amikor a szereplők csak ültek vagy álltak, és nézték egymást. A korábbi évadokat jelentősen meghatározó hatalmi játszma, vagyis a politizálások, szócsaták ráadásul teljes egészében kimaradtak ebből az évadból.

Maga az Éjkirály legyőzésének a módja nekem tetszett, különösen az, hogy Arya tette. Egyrészt túlságosan klisés lett volna, ha valamelyik hős karakternek (például Jonnak) sikerül ez a szinte lehetetlen küldetés, másrészt pedig így a feminista énem is ujjonghat egy kicsit. A siker szerintem abban rejlett (sokan ugyanis kifogásolják a jelenet "egyszerűségét" és gyorsaságát), hogy az Éjkirályt a legsebezhetőbb pillanatában sikerült elkapni: akkor, amikor már elhitte, hogy végleg legyőzte az élőket.
A körítés, avagy a holtakkal vívott harc viszont borzalmas volt. A csatajeleneteket kivehetetlenre és irreálisra sikerült megalkotniuk (úgy tűnik például, hogy az a kb. 7-8 ember tartja Derest, akiket ismerünk, és ők is megússzák karcolásokkal), ráadásul óriási harcászati baklövéseket követtek el, amelyek nem csak a témában jártasaknak, de még az átlag embereknek is feltűnnek (valaki magyarázza már meg, minek küldték a dothraki lovasokat előre, a biztos halálba!?).


A királyvári csata - lehet egyáltalán annak nevezni? - pedig már csak hab volt az amúgy is romlott tortán. Az egész mérhetetlen és értelmetlen pusztításból állt, ráadásul mindez azután, hogy a város már megadta magát. Értem én, hogy ezzel Daenerys őrületét akarták hangsúlyozni (ami egyébként teljesen hiteltelen a korábbi évadokban felépített személyiségéhez képest), de a lényeget szerintem akkor is megértettük volna, ha a lakosokat esetleg valamiféle indokkal égeti szénné, nem pedig "csak úgy".

Érdekes, hogy eleinte amiatt aggódtunk, melyik kedvenc karakterünket küldik ebben az évadban a másvilágra, utólag viszont én személy szerint ezen a téren is többet vártam. A Trónok harca a megdöbbentő, katarktikus halálesetekről híres, most viszont csak olyan szereplőket nyírtak ki, akik már teljesítették a feladatukat, ezért a cselekmény szempontjából feleslegessé váltak. Mindezek miatt bennem még a korábban imádott karakterek halála (pl. Jorah, Missandei, Daenerys) sem keltett különösebb veszteségérzetet.

Hiányoltam továbbá a drámát, amit Jon származásának a kiderülése kelthetett volna. Meglátásom szerint semmilyen jelentős port nem kavart az, hogy emberünk valójában Targaryen, mintha ez a név nem jelentene semmit. (És bár igaz, hogy egy ember meghalt miatta, ennél azért többet vártam.) Az izgalmat Arya arcváltós képességével is lehetett volna még fokozni, ám úgy tűnt, mintha ezt a készítők az utolsó évadra teljesen elfelejtették volna.


Az utolsó rész

Az utolsó résszel mindenképpen külön szerettem volna foglalkozni, hiszen tulajdonképpen ez tartalmazza azt a megoldást, amire 8 évig vártunk: hogy ki foglalja el végre véglegesen a Vastrónt. Az egyetlen pozitívum pedig, amit ennek az epizódnak a kapcsán meg tudok említeni, az ennek az uralkodónak a személye.

Összességében a rész szerintem túl lassú és egyszerű volt ahhoz képest, amilyen dinamikusságot megszoktunk már a korábbi évadokban. Valaki szerint jó döntés volt ez a lightos befejezés, de én úgy érzem, ez is hozzátett annak a tipikus trónok harcás hangulatnak az elvesztéséhez, ami talán az évad sikertelenségének legfőbb okozója.

Daenerys halálát nem bántam a 7. részben történtek miatt, az viszont bosszant, mennyire kifordították a karaktert önmagából a készítők. Már a kezdetekkor abszolút pozitív szereplőnek ismertük meg, aki ugyan szigorú és tekintélyt parancsoló, de mindig színtiszta jóakaratból cselekszik. Ezt a képet egyetlen évad alatt rombolták porig csak azért, hogy legyen okuk elintézni őt.

A királyválasztás folyamatához is lenne egy-két hozzáfűzni valóm. Az zseniális volt, amikor Sam felvetette a demokrácia lehetőségét, a többiek pedig egészen egyszerűen kiröhögték. Bran megválasztásának a megindoklása is teljesen logikus - éppen ezért fogadom el és támogatom őt, mint uralkodó.
Ellenben Sansa kihátrálása és Észak különválása nem volt helyénvaló, hiszen az indoklás alaptalan, tekintve, hogy Bran egy északi származású, ráadásul Stark király, így az "északiak nem fogadnának el déli uralkodót" tulajdonképpen nem érv.

Végezetül: Jon sorsa egyenesen felháborító. Értem én, hogy az élet igazságtalan, és a Makulátlanok fellázadtak volna (egyáltalán mi jogon parancsolnak ők bárkinek is Westeroson?), de ez nem a való élet, hanem egy mese, amit nem szabadott volna úgy lezárni, hogy a nézőkben ilyen óriási tüskét hagynak.


Értékelés

Összességében az utolsó évad sajnos szerintem sem méltó a korábbiakhoz - főleg az első 5-6-hoz -, hiszen teljesen elvesztette a jól megszokott trónok harcás jellegét. Ugyan csalódott vagyok, de a dolog nem ért teljesen váratlanul, hiszen kicsivel később néztem meg.

Te mennyiben értesz egyet velem, és miben tér el a véleményünk? Írd meg kommentben! :)



képek forrása: IMDB
  

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Talán ez is tetszhet még

4 megjegyzés

  1. Fuu én voltam olyan hatalmas fanatikus, hogy minden hétfőn hajnalban felkeltem és megnéztem az új részeket (persze előtte mindig újranéztem az azt megelőzőeket :D), kivéve egyszer, amikor emelt magyar érettségiztem, akkor nem lett volna célszerű.
    Összességében egyetértek az állításaiddal, eleinte megpróbáltam csak élvezni az évek óta várt folytatást, de ahogy egyre többet agyaltam és beszélgettem róla, úgy jöttek elő szembetűnő hibák.
    Bár Tyrion próbálta a szemünk elé tárni, hogy Dany végig ennyire creepy és mad volt, szerintem a végére elcsorbították a karakterét, ahogy Jonnak is. Egyrészt végül is azoknak a vezére lett, akikért annak idején az életét adta, ami szép gondolat, másrészt tényleg így a 7 évados titok a semmibe foszlott, lényegében semmi értelme nem volt, hogy kiderült Jon valódi azonossága. Ez azért nekem is tőr volt a szívembe. Aryát továbbra is egyik kedvencemnek mondhatom, hála az égnek, hogy ő végzett az éjkirállyal, így volt értelme az assissin kiképzésének. Szerintem ez a szál Walder Freynél és itt csúcsosodott ki.
    Hogy ki került a trónra, azzal sok emberrel ellentétben, látok rációt. Mivel neki nem lehet gyereke, így tényleg összetört az a bizonyos kerék, amiről Dany végig beszélt. Csak nem általa. Demokráciának valami nagyon alapját tették le ott. Ha ez nem történik meg, akkor lehet 20-30-50-100 év múlva újból kezdődhetne a "trónok harca".
    Eltérve a szereplőktől nekem ebben az utolsó évadban a látványvilággal is volt problémám. Lehet, az én szemem éleződött ki jobban a monitoron szerkesztett dolgokra, de itt annyira mű volt sok jelenet. (Elsősorban Dany-Jon első részes repülésjelenetére gondolok, amitől azóta mindig felfordul a gyomrom.) A pirotechnika és egyebek továbbra is prímák voltak, sok helyen lenyűgöztek, de néhol erősen éreztem ezt a mű hatást.
    A forgatókönyvről készült mémek (pl. Jon Snow össz szövege az a két mondat) nagy része nagyon igaz. Volt néhány helyen annyira kaotikus és grincs jelenet, aminél így csak kínomban nevettem.

    Amúgy ha hiszed, ha nem, ezek ellenére tetszett a 8. évad, és nem írtam alá semmilyen petíciót, hogy forgassák újra. :D Csak azért visszanézve az első évadot és az utolsót vannak változások. Persze Havas Jon fürtjei megnőttek, Danynek több a hajfonata, Tyrion fancy sebhelyet kapott, de azért minőségileg is feltűnnek jelenségek, amik nem "trónok-harcásak". Sajnos.
    De így jártunk. Ez van, ezt kell szeretni. Vagy nem kell, de újraforgatni úgysem fogják. Szóval el kell fogadnunk, hogy ez lett a vége. Meg egyáltalán, hogy vége! Bár hatalmas 1D rajongó is voltam, de bátran ki merem jelenteni, hogy ennnnnnyire nem rajongtam még semmiért, mint a GoT-ért. Még az 1D-ért sem. Ami nagy szó tőlem. Szóval azért sokat adott nekem a Trónok harca, és ezt még az utolsó évad sem tudja befolyásolni. :)

    Millió puszi:
    Barbi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ejha, neked is filmértékeléseket kellene írnod. :DD ♥

      A látványvilággal kapcsolatban részben egyetértek veled, de engem legfőképpen az első csatajelenet zavart, a holtak támadásából ugyanis alig lehetett kivenni valamit a káosz és a kamera mozgása miatt.

      A petíciót én is hülyeségnek tartom, nem tudom elképzelni, hogy ezt valaki tényleg komolyan gondolja... Az egy dolog, hogy nem sikerült ez most jól, de attól még óriási munka van mögötte.

      Törlés
  2. Szia!

    Sok mindenben egyetértek veled, abban eppenseéppe nem, hogy Dany őrülete alaptalan volt, talán azért érezzük így, mert nyolc rész az elég kevés, főleg egy Trónok harca volumenű alkotásnak, de visszanézve az előző évadokat, azért Danyben mindig volt egy kis kegyetlenség, ami miatt pislogás nélkül végzett ki embereket. Ráadásul éveken keresztül Westeros es a Vastrón lebegett a szeme előtt, mint valami Paradicsom, azt hitte, az a hazája, ahová ő tartotik, és ennek ellenére ő ott egy nemkívánatos személy volt, ellenség, idegen, barátok nélkül.
    Engem egy csöppet a kronológiája is zavart a dolgoknak, az előző évadokban több részen keresztül utaztak vagy akár egy évadon keresztül, mire A-ból B-be értek, a nyolcadik évadra meg mintha mindenki kocsit szerzett volna. A rész elején még itt, a végén már a kontinens másik felén.
    Egy oldalon azt olvastam, hogy azért is nem tetszett sok embernek az utolsó pár évad, mert a szálakat lassan elvárták, a Trónok harcában pedig az volt az egyik legjobb dolog, hogy mindig érkeztek új szereplők, megismertünk új helyeket, így a cselekményt is könnyebb azért csavarni. Tényleg olyan volt, mintha a való világ lenne, olyan részletes és kiterjedt volt minden (szerintem a legjobb fantasyk ezért is olyan jók). Ez viszont lassan eltűnt. Kialakult a megszokott szereplőgárda, ismertük a helyszíneket, motivációkat és már nem volt olyan érdekes az egész, mint előtte.
    Jó cikk lett, én is gondolkoztam rajta, hogy írok egyett, de aztán sosem került rá sor :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van benne valami, de én úgy gondolom, Dany személyisége erre az évadra torzult el látványosan. Talán az alkotók így könnyítették meg maguknak a szálak lezárását, mert így volt "okuk" végezni vele.

      A távolsággal kapcsolatban abszolút igazad van, bár a pontos arányokat nem tudom, de egyszer azt olvastam, hogy több hétbe telne átutazni a kontinenst lóháton.

      Törlés