Margaret Atwood: Égető kérdések
Nem kellene sokáig keresgélnem, ki lenne az a szerző, akit írói példaképemnek választanék – persze ha tudnék írni. Ha jól emlékszem, Margaret Atwoodot akkor választottam végérvényesen a kedvenceim közé, amikor a második könyvemet, az Alias Grace-t olvastam tőle (A Szolgálólány meséje után). Azóta szinte egyik frissen megjelent regényét sem hagytam ki, és célom, hogy előbb-utóbb az egész életművén átrágjam magam. A blogon is látszik ez a törekvés, hiszen nem egy könyvéről írtam már véleményt (pl. Az ehető nő, Testamentumok). Az Égető kérdéseken viszont már messziről látszik, hogy mást rejt a borító alatt, mint az eddigiek. De őszintén szólva én ezt egy cseppet sem bántam.
Az Égető kérdések nem regény, hanem esszékötet. Atwood ugyanis (mint számomra most kiderült) nem csupán több száz oldalas monstrumokat alkot, hanem rövidebb, velősebb szövegeket is különböző felkérésekre. Ezeket az esszéket immár harmadszor gyűjtötte össze és rendezte könyves formába, de magyar nyelven az Égető kérdések az első, amit olvashatunk. A gyűjteményben fellelhető írások műfaja változatos. Van közöttük recenzió, méltatás, előadás szövegezése, de szimpla cikk is.
Nehéz lenne felsorolni valamennyi témát, amelyet Atwood ebben a kötetben érint – olyannyira, hogy holnaputánig is itt ülnénk. A legfontosabb talán a környezetvédelem, politika, emberi jogok, feminizmus, nők jogai / helyzete / egyenjogúsága, illetve A Művészet. Szinte minden esszéje érinti valamilyen szinten és módon az irodalmat, művészetet úgy általánosságban. Beszél konkrét szerzőkről, akiket dicsőít, és akiket kevésbé, illetve értékel konkrét műveket is. És mindemellett a saját művészetébe is beavat bennünket, egyszerű halandókat. Rengeteget ír a saját történeteiről A Szolgálólány meséjétől kezdve a MaddAddam-trilógián át a Testamentumokig.
Az esszék – keletkezés szempontjából – viszonylag nagy időszakot ölelnek fel, ugyanis a gyűjtemény 2004 és 2021 közötti szövegeket tartalmaz. Atwood a könyvet további öt nagyobb korszakra bontja, melyek határai fontosabb eseményekhez kötődnek. Ilyen például a gazdasági világválságból való kilábalás időszaka, az élettársa halála, vagy Trump elnökké választása.
Összességében az Égető kérdéseket inkább Atwood-rajongóknak ajánlanám, mintsem kezdőkötetnek az életművével való megismerkedéshez. A rengeteg szöveg között természetes, hogy több olyan is akad majd, amely nem kelti fel az olvasó figyelmét, hiszen nem ugyanabban a témában, hangnemben, hangulatban íródtak. A régebbiek ráadásul ma már nem aktuális problémákra reflektálnak, amelyekkel így nehéz lehet azonosulni. Aki viszont a korábbi élményei hatására már eleve érdeklődik a szerző iránt, biztosan talál magának olyan esszét, ami megragadja a figyelmét.
Értékelés
Oldalszám: 604
Eredeti cím: Burning Questions (2022)
Fordította: Csonka Ágnes
Műfaj: esszé, memoár
0 megjegyzés