Egészen biztos vagyok benne, hogy az utóbbi időben Az öreg halász és a tenger új kiadásának csodálatos borítója az, ami legtöbbször szembejött velem a könyves berkekben. Nem meglepő persze, hogy mindenki igyekszik beszerezni Hemingway Nobel-díjas klasszikusának ezt a gyönyörű és igényes példányát, de tény, hogy a NIOK miatt még azok is elgondolkodtak a várólistára helyezésén, akik eredetileg tartózkodtak a szerzőtől - mint ahogyan én is. Bár csak távolról szemlélem Szabados Ágnes kihívását, de a júliusi választása engem is kíváncsivá tett, ezért amikor mi is lehetőséget kaptunk megismerni ezt a kisregényt, nem tétováztam.

Hemingwaytől eleve mindenképpen szerettem volna olvasni valamit. Anno az Éjfélkor Párizsban című zseniális film felkeltette az érdeklődésemet az “elveszett nemzedék” tagjai iránt (Hemingway mellett többek között F. Scott Fitzgerald is ide tartozik), de ugyanakkor tartottam is egy kissé a stílusától. Tudtam, hogy az írásai többségének a témaválasztása meglehetősen távol áll attól, amiről én szeretek olvasni (háború, férfias erények), ezért nem bólintottam volna rá akármelyik könyvére. Az öreg halász és a tengerre viszont ez a durvaság pont nem jellemző.

A regényben a szegény, öreg kubai halászt, Santiagot ismerjük meg, aki az elmúlt időszakban rendkívül balszerencsés a szakmájában. 84 napja egyáltalán nem sikerült halat fognia, és a kudarcai miatt már a fiatal segítőjét, Manolint is eltiltották tőle a szülei. A 85. naptól azonban Santiago jelentős változást remél - egy különösen nagy fogásra számít.

Már rögtön az elején megfogott Az öreg halász és a tengerben, hogy idős a főszereplő. Jó érzés volt egy öreg karakter szemszögéből szemlélni az eseményeket, hiszen a kor mindent egészen más megvilágításba helyez, ráadásul ritkán van alkalmam hasonlót tapasztalni egy regényben. Hemingway kiválóan át tudta adni azt, mennyire bölcs és tapasztalt ez a halász annak ellenére, hogy tanulatlan, illetve mennyi mindenen ment keresztül az évek során. Éppen olyan karaktert alkotott, akit én egy ideális nagypapának képzelek el (csak azért merek ilyet kimondani, mert nem ismerhettem egyiket sem), és ez megmelengette a szívemet.

Santiago egyébként ezen kívül egy végtelenül szimpatikus személyiség. Imádtam az élethez való hozzáállását, és azt, amilyen jóindulattal és tisztelettel szemlélte a környezetét. Nem panaszkodott amiatt, mert nincstelen, helyette igyekezett a lehető legtöbbet kihozni abból, amije volt. Bizakodott, viccelődött, és a másik javát mindig a magáé elé helyezte. De ami igazán megdöbbentő, az a kitartása: hiába nem fogott hetekig semmit, nap mint nap lejárt a tengerre, hátha újra visszatalál hozzá a szerencse.

Ha van még ennél is szívmelengetőbb része a történetnek, az egyértelműen a fiúval, Manolinnal való kapcsolata. Nem rokonok, csupán mester és tanítvány viszonyban vannak egymással, de hihetetlenül erősen kötődnek egymáshoz. Manolin még úgy is minden lehetséges módon gondoskodik az öregről, hogy a szülei nem nézik jó szemmel. Gyönyörűen van felépítve a kettejük kapcsolata, és ez még jobban hat ránk azáltal, hogy Santiago alapvetően mennyire magányos.

Összességében sajnos Az öreg halász és a tenger mégsem érintett meg annyira. Valószínűleg nem a legmegfelelőbb életszakaszban találtuk meg egymást, mert abban teljesen biztos vagyok, hogy egy későbbi újraolvasás alkalmával egészen mást, és jóval többet fogok belelátni ebbe a történetbe, mint amennyit most.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Az öreg halász és a tenger lapjain sokféle halfajta említésre kerül, ezek közül “halásztunk” most ki néhányat. Minden állomáson találhattok egy-egy képet, a feladatotok pedig annyi lenne, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok, hogy ezeken milyen állatok szerepelnek.

09.14. Flora the Sweaterist

09.16. Readinspo

09.18. Nem félünk a könyvektől

09.20. Never Let Me Go

09.22. Utószó