Valószínűleg senki számára nem fogok meglepetést okozni azzal, ha elárulom: a borító miatt szerettem volna elolvasni ezt a könyvet. A legpontosabban talán a megbabonázva szóval lehetne leírni, milyen érzés fogott el, akárhányszor csak belefutottam az adatlapjába Molyon való böngészés közben, vagy az Instagramot görgetve. Szerelem volt első látásra. Bár egy kis utánanézést követően a fülszöveg már kevésbé kápráztatott el, de a rengeteg pozitív értékelés és a műfaja miatt (egyre jobban belehabarodom a fantasy könyvekbe) mindenképpen szerettem volna adni neki egy esélyt.

A Caraval két rendkívül szoros kötelékben élő testvér, Scarlett és Donatella (a későbbiekben csak Tella) utazását beszéli el, mely során a kegyetlen édesapjuk elől egy nagyszabású, cirkuszi előadáshoz hasonlatos fesztiválra menekülnek, remélve, hogy ezután végleg megszabadulhatnak tőle. A bonyodalom akkor kezdődik, mikor a nővérek elkeverednek egymástól, és Scarlett felfedezi, hogy képtelen a húga nyomára bukkanni - egészen egyszerűen elnyelte a játékra érkező embertömeg! Ezután hamar világossá válik, hogy ha Tella nem kerül elő még a Caraval utolsó éjszakájának vége előtt, sohasem látják egymást többé.

Nem lehet azt mondani, hogy a Caravallal nem indult jól a kapcsolatunk. Rögtön az első oldalakon, a szigetvilágról és a 17-18. századi öltözködésről olvasva elfogott az a különleges hangulat, amely leginkább a kalózos filmeket, élükön az egyik nagy kedvencemet, a Karib-tenger kalózai sorozatot jellemzi. Ez, és a rendkívül erős indítás bizakodóvá tett. Zseniálisnak tartom a családon belüli erőszakkal, bántalmazó szülővel kapcsolatos szálat, hiszen egyrészt hihetetlenül izgalmas pillanatokat okozott itt, az elején és a későbbiekben is, másrészt pedig ritkán jelenik meg regényekben ahhoz képest, mennyiszer fordul elő a valóságban.

Az esztétika iránti igényemet maximálisan kiszolgálta a Caraval. A játék helyszínén való eligazodást nagyban segíti a könyv elején található csodálatos és részletgazdag térkép (igaz, végig nagyon hiányoltam egy, a Caravalon kívüli világot bemutató térképet, mert bár a sztori szempontjából kevésbé lényeges, de sokkal komfortosabban éreztem volna magam az olvasás során, ha a többi, megemlített szigetet is el tudtam volna helyezni). A főbb szakaszokat egy gyönyörű, rózsamintás lap választja el egymástól, ezen kívül a történetbeli üzengetések formázása is úgy hat, mintha beragasztották volna a cetliket a könyvbe.

Véleményem szerint az alaptörténet azért nem lett bonyolultabb, mert a regény fő attrakciója maga a Caraval. Ez a néhány napos, valódi mágiával átitatott rendezvény volt mindig is Scarlett és Tella álmainak középpontjában, mivel a játékosok itt olyan felejthetetlen élményben részesülnek, amit semmi sem lesz képes később felülírni. A Caraval jellegét talán a fesztivál, karnevál és cirkuszi előadás ötvözésével lehetne legjobban körülírni. Minden utcasarkon vár valami attrakció, amiről nem lehet tudni, hogy szemfényvesztés-e vagy valódi mágia, és a tárgyakért pénz helyett emlékekkel, félelmekkel kell fizetni. Elképesztő, vad képzelőerő kellett mindennek a kitalálásához, amiért egyértelmű csodálattal adózom Stephanie Garbernek.

Ugyanakkor azért nem, amiért ilyen kevéssé részesülhettünk belőle. Mivel a főszereplőnk, Scarlett a történet során végig azzal van elfoglalva, hogy megtalálja a húgát, nagyrészt kivonja magát a játékból. Nem élvezetből vesz részt rajta, hanem kényszerből, és ezért a negatívumai kerülnek előtérbe, szemben a szórakozással. Mindemiatt a történet végére én sajnos nem értettem meg teljes mértékben, mi olyan nagyszerű a Caravalban, hogy mindenki a részvételről ábrándozik.

Scarlett, a főszereplőnk nem az a típusú karakter, akit mindenki kedvelni fog. Az egyetlen érdekes tulajdonsága, hogy szinesztéziás, és ezért a hangulataihoz, érzéseihez különböző színek társulnak. Csakhogy nem a legeszesebb teremtés. Hiába jön rá bizonyos dolgokra, és veszi észre az árulkodó jeleket, egyszerűen nem foglalkozik velük, és éppen ezért bizonyos összefüggésekre olvasóként már jó pár fejezettel hamarabb rá lehet jönni. Ezen kívül minden egyes döntése meghozatalakor oldalakon keresztül mérlegel a lehetőségei között, ami egy idő után már túlzás.

Amit viszont Scarlett karaktere elrontott, azt Juliané megmentette. Eleinte nem hittem, hogy huzamosabb ideig része lesz a regénynek, de mikor már ez egyértelműsödni látszott, a történetben betöltött szerepe adott okot a találgatásra. Végig titokzatoskodik, ami egy pozitív értelmű feszültséget teremt, és egészen az utolsó oldalakig nem lehetünk biztosak benne, mi igaz vele kapcsolatban, és mi nem - ami pedig itt kiderül, az mindent felforgat. A pimaszsága sosem esett át a ló túloldalára, és a Scarlettel való kapcsolata olyan, amiért érdemes szurkolni.

Stephanie Garbert az írásstílusa miatt is csodálom. Rendkívül érzékletes leírások szövik át a regényt, mintha inkább képekben gondolkozna történet helyett. Bár emiatt az utóbbi kevésbé kiforrott, lassú lefolyású és tele van logikai bukfencekkel (ugye nem csak nekem tűnt fel, hogy a Caravalban senki sem eszik?), de vizualizálva az eseményeket bőven kárpótolva leszünk.

Összességében, bár teljes mértékben értem, miért szerettek bele mások ennyire menthetetlenül a Caraval világába, engem ez sajnos most nem tudott teljes mértékben magával ragadni. Talán túl későn vagy nem a megfelelő életszakaszban találtuk meg egymást. Mindenesetre biztos, hogy tovább fogom olvasni, hiszen a második rész (Legendary) cselekménye sokkal izgalmasabbnak tűnik számomra.

Scarlett ​Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat.
Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja.
Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.
Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés