Hilde Østby, Ylva Østby: Titokzatos memória

by - szeptember 26, 2020


Mi is lehetne elvontabb dolog az emberi test kapcsán az emlékezetnél? Egészen eddig tudatosan tartottam magam távol az agyat érintő kérdésektől, hiszen ennek a szervnek a működését még a tudósoknak sem sikerült teljesen megfejteniük - akkor én mégis hogyan lennék képes megérteni? A jég viszont megtört abban a pillanatban, amikor megláttam ezt gyönyörű a borítót (Féder Márta munkáinak nehéz ellenállni). Úgy voltam vele: ha már ez az év az edukatív, ismeretterjesztő könyvekről szól számomra, és még lehetőségem is van egy újabb igényes példányt elolvasni a kiadó jóvoltából, itt lenne az ideje felzárkózni ebből a témakörből is.

A Titokzatos memória rendkívül jó címválasztás - magában foglalja, hogy még mindig rengeteg a bizonytalanság a téma kapcsán, de ettől függetlenül a már létező válaszokból egy körülbelüli, vázlatszerű képet felépíthetünk az emberi emlékezet működéséről. A könyv elsősorban az emlékek természetét segít nekünk megérteni, de a kérdés különböző aspektusait végigjárva szó esik benne például a hamis emlékekről, szélsőségesen jó vagy rossz memóriával rendelkező emberekről, illetve az élmények agyban való tárolódásáról is.

Még az elkezdése előtt kellemes meglepetésként ért a tény, hogy ezt a könyvet két norvég nő (egy testvérpár, egyébként) rakta össze. Már beszéltem a blogon az egészen friss, de rendkívül erős vonzalmamról a skandináv ország iránt, amely miatt fokozott érdeklődéssel fogyasztok bármilyen innen származó, vagy erről szóló tartalmat, és ez ebben az esetben sem volt másként. Titkon reméltem, hogy megörvendeztetnek némi információmorzsával az országról - és tényleg így lett! Több norvég életkép, név és könyvcím is szerepelt a lapokon (ráadásul bizonyos szavakat már megértettem), nagy boldogságomra. Ezek után nem lehet azzal vádolni, hogy nem indult jól a viszonyunk a Titokzatos memóriával. :)

A borítón lévő csikóhal nem véletlen választás - az agy emlékekért felelős része, a hippokampusz ugyanis erről a különleges állatról kapta a nevét (hippocampus /lat./ = “tengeri lószörny”), csupán az alakja miatt. Imádtam, hogy a csikóhal motívuma az egész könyvet végigkísérte, és sokszor egészen frappáns, irodalmi módon bukkant fel a szövegben. Ilyenkor egyértelműen látszott, hogy a testvérpár egyik tagja író.


Leginkább a különböző kísérletekről, speciális esetekről szóló leírásokat élveztem a könyvben. Különösen érdekes volt számomra Henry Molaison története, akinek egy félresikerült epilepsziakezelés során mindkét oldalon kioperálták a hippocampusát, ezért az egész hátralévő életében hosszú távú memória nélkül volt kénytelen boldogulni. Valódi kincs volt ő az emlékezetkutatók számára, hiszen rengeteg dologra rávilágított az esete az emlékek természetét illetően - például arra, hogy a memóriától függetlenül tudhatjuk azt, kik vagyunk, csupán azt nem, hogyan lettünk olyanok, illetve arra is, hogy a legrégebbi emlékeinket már nem a hippocampus tárolja, hanem szétszóródnak az agyban.

Sajnos azonban hiába irodalmár a szerzőpáros egyik tagja (Hilde), szerintem nem sikerült elkerülni azt, hogy túlságosan száraz és tudományos legyen a szöveg megfogalmazása. Többször is rá kellett szólnom magamra, hogy fókuszáljak, hiszen elkalandozott a figyelmem, és csak apránként tudtam olvasni a könyvet, mert egyszerűen nem kötött le.

A koncentrációs problémámon nem segített az sem, hogy a szerzők a témák között ugrálós technikát választották - vagyis a fejezet elején-közepén elkezdettet félbehagyták, és azt csak oldalakkal később folytatták, fejezték be, vonták le a konklúzióját. Igaz, ezt illetően már megedződtem Jonathan Safran Foer által, aki a Globális öngyilkosságban ugyanezt a módszert alkalmazta egy egészen magas szinten (volt, hogy egy rövid fejezeten belül 5-6 elkezdett téma lógott a levegőben, és valamit még 50-100 oldallal később is tovább fűzött). Jelentősen tehát nem rontott az olvasási élményen ez a technika, de volt, hogy túlságosan erőltetettnek éreztem.

Összességében a Titokzatos memória, bár kétségkívül igényes és érdekes olvasmány, de úgy érzem, inkább a nálam jóval tudományosabb beállítottságú egyéneket fogja magával ragadni. Az viszont lenyűgözött és felvillanyozott, hogy a tudomány már ilyen szinten képes eligazodni még az olyan elvont, matematikai képletekkel leírhatatlan dolgokat illetően is, mint az emberi emlékezet.

Értékelés


Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki tudományos érdeklődésűnek vallja magát, és szeret(ne) az agyunk, elménk rejtelmeiről olvasni.

Kiadás: Park (2020)
Oldalszám: 302
Eredeti cím: Å dykke etter sjøhester - En bok om hukommelse (2016)
Fordította: Domsa Zsófia
Műfaj: pszichológia, ismeretterjesztő

Vajon ​hol tárolja agyunk az emlékeket, és tulajdonképpen mi az emlékezet? Milyen az, ha nagyon jó a memóriánk, és milyen, ha nagyon rossz? Vajon lehet teljes életet élni emlékek nélkül? Képes-e a memória jó és rossz irányba is hatni – vagy időben előre?
Emlékezőképességére az idők hajnalától fogva mágikus tulajdonságként tekintett az ember, az emlékezetet övező rejtélyeket mindig is élénk érdeklődés övezte. Ebben a könyvben a két nővér, Hilde és Ylva Ostby emlékezeti és tudománytörténeti mélymerülésre indul. Búvárkodásuk során a szakterület nemzetközi élvonalához tartozó kutatókkal készítenek interjút, extrém memóriával és extrém feledékenységgel élő emberekkel találkoznak, és beszélnek olyanokkal, akik hamis emlékekről vagy egy emlékezetükben hordozott traumáról számolnak be. Megszólaltatnak négy sakknagymestert és egy bestsellerszépírót, és értekeznek az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületével is, ráadásul tíz búvárt küldenek az Oslo-fjord mélyére, hogy közelebb férkőzhessenek az emlékezet természetéhez.
A Titokzatos memória egyedi, felejthetetlen könyv az emlékezésről, amely feltárja előttünk mindazt, ahogy agyunk varázslatos módon előhívja a tudást, és újrateremti számunkra a letűnt pillanatot, és azt is, ahogy emlékeink teszik lehetővé, hogy el tudjuk képzelni a jövőnket. Ugyanakkor fény derül arra, hogy az emlékezet igencsak megbízhatatlan, öntörvényű társunk életünk során, és hogy bizony az se baj, ha feledésbe merülnek bizonyos emlékek.

Hilde Ostby 1975-ben született, szellemtörténész, szépíró, újságíró, volt kiadói szerkesztő. 2013-ban jelent meg első regénye, a nagy sikereket elért A vágyakozás enciklopédiája.
Ylva Ostby 1979-ben született, az Oslói Egyetemen szerzett a neuropszichológia területén doktori fokozatot, jelenleg Norvégia egyik vezető emlékezetkutatója.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés
Téged foglalkoztat az emberi agy működése?


Mit tudhatunk a memóriáról? Hogyan működik az emlékezet? Többek között erre a két kérdésre igyekszik magyarázatot adni a két norvég nővér, Hilde és Ylva Østby könyve, amely nálunk nemrég Titokzatos memória címmel jelent meg a Park kiadó gondozásában. Tartsatok velünk, és nyerjetek egy példányt a kötetből!

Nyereményjáték

A könyv témájához hűen játékunk középpontjában is az emlékezet áll. Mindössze annyi a feladatotok, hogy kitaláljátok, mire utalnak a bejegyzésekben szereplő körülírások.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az emberi agy csikóhalra emlékeztető része (latin).


Állomáslista

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Talán ez is tetszhet még

0 megjegyzés