Kicsit elkésve, de teszek egy újabb fogadalmat 2021-re: ezentúl százszor alaposabban utánanézek majd minden egyes könyvnek, mielőtt feltenném a várólistámra. Jeremy Camp memoárjának rögtön bizalmat szavaztam, amint megláttam, hogy film készült belőle (ráadásul olyan főszereplőkkel, mint K.J. Apa és Britt Robertson!), ezért még a fülszöveg elolvasását is megspóroltam magamnak. Csupán a trailer alapján azt gondoltam, egy fájdalmas romantikus történetről van szó, amelynek a középpontjában a haláltól való félelmet is felülíró igaz szerelem áll, de nagyot tévedtem. A Még mindig hiszek egyetlen témája Isten, maga a könyv pedig kis túlzással közelebb áll a prédikáció műfajához, mint a memoáréhoz.

Jeremy Camp egy rendkívül vallásos családban nevelkedett, amelyben az Úr szolgálata szinte mindent felülírt. Maga Jeremy is ezzel az értékrenddel indult el a saját útján – egyfajta zenés lelkészként – , miután lediplomázott teológiából, de egy váratlan esemény próbára tette a hitét. Az élete szerelmének ígérkező lány ugyanis rákos lett, küzdelme a betegséggel végül hiábavalónak bizonyult, és Jeremy csupán néhány hónapig tartó házasság után lett özvegy. Bánatában nehéz volt visszatérnie a hivatásához, de végül a hite győzött. A Még mindig hiszekben ennek az útnak a viszontagságait osztja meg velünk.

Még mielőtt bárki bármit félreértene, szögezzük le néhány dolgot. Ateista vagyok. Tökéletesen el tudom fogadni, ha valaki hisz egy felsőbb hatalomban (legyen bármi annak a neve), de csak addig, amíg nem próbálja meg ráerőltetni a hitét rám vagy valaki másra. Én magam képtelen lennék hinni a világunkban létező vallások bármelyikében, és ez nem is fog változni.

Jeremy Camp könyvére nem tudom egyértelműen azt mondani, hogy nem tetszett, ugyanakkor az értékrendünk túlságosan magas fokú ütközése miatt egyáltalán nem is tudtam élvezni az olvasását. Nem zavart volna, hogy vallásos, de az ő életében olyan mértékben van jelen ez a szemlélet, amit én mindig is nehezen tudtam megérteni. Camp tulajdonképpen lelkész, csak nem templomban és reverendában, hanem a színpadon és zenével terjeszti az igét. Ugyanakkor éppen emiatt a hite különösen őszintének tűnt számomra az olvasás során – tetszett, hogy nem az egyház által megszabott keretekben, hanem a saját módszereivel, és a saját gondolatait, vallásos élményeit felhasználva “szolgálja az Urat”.

Szimpatikus volt számomra az is, hogy egyszer sem éreztem erőszakosnak a “misszionáriusi” tevékenységét. Ugyan ő is alapvetőnek veszi, hogy a világon mindenki keresztény (ezt abból gondolom, hogy leírta: néha odamegy szomorúnak tűnő ismeretlenekhez elmondani, hogy “az Úr szereti őket”), de ha belegondolunk, teljesen természetes, hogy a mélyen vallásos emberek úgy látják, mindenki az ő istenük nyájába tartozik. Mégsem éreztette velem azt, hogy megfellebbezhetetlen igazságról beszél a könyvében – csupán leírta a tapasztalatait, és az olvasóra bízta, mit kezd velük.

A könyv egyébként egészen a szülei fiatalkorától kezdve számol be az ő és a családja spirituális utazásáról. Leírja, milyen körülmények között ismerkedtek meg és éltek a szülei, mielőtt hívők lettek, ők milyen hivatásban szolgálják ma az Urat, és milyen mértékű anyagi nehézségeik voltak mindig is (mélyszegénységben éltek). Beszámol arról, hogy maga Camp kezdetben csak a neveltetésének köszönhetően, és nem egészen saját meggyőződésből gyakorolta a vallását, illetve hogy jutott el odáig, hogy ez megváltozzon. Beszél a Melissával való kapcsolatáról, majd arról, hogyan gyászolt a lány halála után. És arról is, hogyan talált vissza a hitéhez, majd állapodott meg újra.

Alapvetően még az értékrendbeli különbségek ellenére is érdekesnek találtam Camp életútját, azonban voltak olyan részletek a szövegben, amelyek – sajnos nem tudok szebben fogalmazni – kiverték nálam a biztosítékot. Szinte szó szerint leírja: a szülei inkább éjjel-nappal imádkoztak ahelyett, hogy valami rendes munkát végezve biztos anyagi helyzetet teremtettek volna a családnak. Inkább reménykedtek benne, hogy a következő nap is találnak a verandán egy zacskó ételt, minthogy maguk keresték volna meg rá a pénzt. Vagy: Jeremy és Melissa csak azért tartottak 600 fős esküvőt – annak ellenére, hogy amúgy zacskós levesen éltek akkoriban –, hogy minden ismerősük hallja a szertartáson elhangzó evangéliumi verseket.

Összességében a Még mindig hiszeket ha előre tudom, mennyire vallásos, biztosan nem veszem magamtól a kezembe. Az, mennyire távol áll tőlem ez a gondolkodásmód, nem tette lehetővé, hogy élvezzem is a könyvet, így nem érintett meg annyira sem Camp vallásossága, sem a története, mint ahogy az alapesetben valószínűleg történt volna. Ugyanakkor nem bánom, hogy egy ilyen életszemléletet is megismerhettem – pláne, hogy ez épp ebben a rendkívül személyes műfajban történt, amilyen a memoár.  Remélem, a bejegyzésem csak a megrögzött ateistákat tántorítja el az elolvasásától, ha valaki egy kicsit is nyitottabb a vallásra, az bátran tegyen vele egy próbát!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

“Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut.”

a Rafflecopter giveaway

01.18. Csak olvass!

01.20. Sorok között 

01.22. Csak olvass! extra

01.24. Readinspo