Érdekes módon A rab herceg sem elsőre, sem pedig sokadjára nem keltette fel az érdeklődésemet. Már tudok egy ideje a megjelenéséről, és a fülszöveget is elolvastam néhányszor azóta, mégis az utolsó pillanatig nem voltam benne biztos, hogy ennél tovább is megyek. Nem is tudom pontosan, mi vitt rá végül erre – talán az, hogy mostanában a szokásosnál jobban rá vagyok kattanva a fantasyra. Vagy esetleg igyekszem jobban nyitni az LMBTQ+ könyvek felé (eddig sem taszítottak, szimplán csak nem vonzottak, mivel nem érint a dolog). Végülis így utólag lényegtelen, mivel egy cseppet sem bánom, hogy így történt.

A történet főszereplője, Damianos (Damen) az akielosi trón örököse. De miután az édesapja hosszas betegség után meghal, a féltestvére, Kastor puccsal átveszi tőle a hatalmat, Dament pedig száműzi. De nem akárhogy: rabszolgaként. A trónfosztott herceg az ellenséges ország, Vere udvarába kerül, ráadásul annak a koronahercegnek (Laurent) a szolgálatába, akinek a bátyját néhány évvel ezelőtt saját kezűleg ölte meg egy csatában. Damen minden erejével szabadulni akar, de okosan kell csinálnia, hiszen semmiképp sem fedheti fel a kilétét a vere-iek előtt. Ez az ország ugyanis az egyetlen olyan hely, ahol nagyobb biztonságban van rabszolgaként, mint hercegként.

A világépítés azért érdekes, mert erősen emlékeztet engem a két ország (Vere és Akielos) az ókori Rómára és Görögországra. A nevek, a körülmények, a szokásuk, de még a két nép egymáshoz való viszonya is erősen erre enged következtetni. De nincs ellenemre, ha ilyesmit tapasztalok egy fantasyban – a valóságból, ismert történelmi korszakokból és népekből való inspirálódás szerintem csak megkönnyíti az adott fantasy világ elképzelését, ezáltal sokkal hamarabb érezzük magunkat komfortosan az adott regénnyel/sorozattal.

A két főszereplőt nagyon megkedveltem. Damen önmagában nem izgalmas személyiség; a tettei teszik azzá. Az különösen szimpatikus volt benne, ahogyan a helyzetét kezeli: kétségbeejtő, ami történik vele, mégis mindig higgadtan, megfontoltan cselekszik. Laurent pedig egyelőre teljesen megfejthetetlen számomra, de ez teszi őt érdekessé. Imádom a csavaros észjárását, és nem egy rossz pont az sem, hogy erősen emlékeztet az egyik kedvenc sorozatom, A kegyetlen herceg főhősére, Cardanre.

Bár a fülszöveg elolvasását nem spóroltam meg, mégsem számítottam arra, hogy ennyire erős lesz benne az erotikus vonal. Nincs problémám az ilyen mértékű nyíltsággal és nyersességgel, de eleinte megijedtem, hogy másról sem fog szólni ez a regény, csak a szex és az erőszak váltakozásából, vagy éppen elegyéből. De szerencsére a végére mindez háttérbe szorult, hogy helyet adjon egy, már valódi történetnek is nevezhető eseménysornak. Lehet, hogy (nem rendszeres erotikusregény-olvasóként) kevésbé sokkolt volna a dolog, ha nem rögtön a legelején és nagy dózisban kapunk ilyen jeleneteket, de azért örülök, a szerző megmutatta, más téren is élénk a képzelőereje.

Ezt az aspektust tehát nem éltem meg pozitívumként, de volt más is, ami zavart: a rabszolgák szerepe. A rab hercegben ugyanis a rabszolgaság intézménye erősen eltér attól a képtől, ami általánosságban él a fejünkben erről. Itt a rabszolgák egy részéből (többségéből?) olyan szinten képesek kinevelni a szabad akaratot, hogy megtiszteltetésnek tekintik a helyzetüket, és konkrétan vágynak is arra, hogy uralkodjanak felettük. Ez valamilyen szinten oldja az olvasóban a feszültséget és a felháborodást, de még nem vagyok benne biztos, hogy ez pozitív vagy negatív dolog.

Ám mindezt csak elég későn, a regény közepe-vége táján tudjuk és értjük meg, addig pedig nem tudunk mit kezdeni a rengeteg kérdéssel, amit ez a fajta rabszolgatartó társadalom felvet. Miért viselkednek egyes rabszolgák (itt: “kedvencek”) úgy, mintha a gazdájukkal egyenrangúak volnának? Egyáltalán ők valódi rabszolgának minősülnek? És hogyan, illetve miért válik valakiből rabszolga? Ezek szerintem alapvető világépítésbeli kérdések, mégis (hacsak nem lapoztam át véletlenül néhány fejezetet) ebben a regényben egyikre sem kapunk választ.

Mindezek nem tragikus negatívumok, mégis befolyásolták az olvasási élményt. Annak ellenére is, hogy mindent összevetve tetszett a történet. Elég kiforratlannak érzem, főleg az elejét, de a végére már sokminden kezdett beérni és helyrerázódni. A rengeteg frusztráló kérdés ellenére is magával ragadó volt, és alig várom már, hogy folytathassam a következő részekkel. Nincs kifejezetten körömrágós függővége, de nem esett jól kiszakadni ebből a világból.

Összességében A rab herceget a negatívumai ellenére is abszolút megérte elolvasni. Erősen elgondolkodtam azon, hogy a bizonytalan angoltudásom ellenére is idegen nyelven folytatom, mert rettentő nehéz lesz kivárni ezt a – feltehetően – még minimum egy évet a következő részig.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Nyereményjátékunkban ezúttal azt tesszük próbára, mennyire ismeritek az olyan Zafír pöttyös könyveket, mint amilyen A rab herceg is! Minden állomáson találni fogtok egy fülszövegrészletet, és ki kell találnotok, hogy melyik könyvhöz tartozik! A könyv címét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

07.01. Hagyjatok! Olvasok! - Borítómustra

07.03. Dreamworld - Kedvcsináló idézetek

07.05. Utószó - Fanartok

07.07. Utószó

07.09. Sorok között

07.11. Readinspo

07.13. Dreamworld

07.15. Hagyjatok! Olvasok!