Bex Hogan: Vipera
Az utóbbi időben a szokásosnál is több fantasy regény került a kezembe (lehet találgatni, miért). Nem rajongok az átlagosnál jobban a kalózos, vagy éppen a tengeren játszódó történetekért, de ha úgy alakul, hogy egy-egy példány fülszövegét izgalmasnak találom, akkor nem fogok nemet mondani rá. Különösen nem nyáron, amikor még az évszakhoz is passzol az ilyesmi. Kifejezetten kalózokról, tengerészekről szóló regényt csak egyet, az Egy birodalom végzetét (Alexandra Christo) olvastam, de számomra például a kikötővárosban játszódó Gonosz mélység (Shea Ernshaw), vagy a sellős Szirénia öröksége-trilógia (Anna Banks) is hasonló hangulatot teremtett. De eddig a Vipera volt az, amelyik a leginkább magával ragadott.
A Vipera nevű hajó legénysége a keleti szigetek királyának bérgyilkososztaga. Nemzedékek óta rettegnek tőlük tengeren és szárazföldön egyaránt, mert bár a birodalmat védelmezik, de azt kegyetlen eszközökkel teszik. A kapitánya pedig a főszereplőnk édesapja. A férfi Marianne-ból is legalább olyan félelmetes gyilkost akar faragni, mint amilyen a legénység, de a lányt a brutális bánásmód inkább taszítja, semmint megkeményíti. A hajóról lehetetlennek tűnik a menekvés, ám a körülmények hamarosan egyre sürgetőbbé válnak. Marianne-nek leleményesnek kell lennie, ha nem szeretné visszavonhatatlanul alávetni magát a kegyetlen apja akaratának.
Őszintén szólva a kiadó idei első féléves megjelenései közül erről gondoltam volna a legkevésbé, hogy tetszeni fog. Nem tudom, hányszor bántam meg, hogy jelentkeztem rá, és rettentő sokáig is halogattam… De épp az ilyen pozitív csalódások miatt próbálok változatosan olvasni, ha már a Blogturné Klub ezt lehetővé teszi. Nem először fordul elő, hogy olyan könyv nyűgöz le, amit magamtól valószínűleg örökké halogattam volna, és ezt mind a BTk-s tagságomnak köszönhetem.
A Vipera már az első oldalakon magával ragadott; hiába kezdődik furcsa, kicsit félreérthető jelenettel. A fordító remek munkát végzett, a szöveg rettentő gördülékeny és olvasmányos, nagyon gyorsan lehet vele haladni. Választékos és gazdag a szókincse, a leírások érzékletesek, a párbeszédek nagyon helyénvalók. Young adult fantasyhoz képest rettentő igényes ebből a szempontból (is).
A világépítése nagyon izgalmas, összetett és nem egészen szokványos. A szárazföldet 6 sziget alkotja keleten, és 6 másik nyugaton, de kalózos történet lévén a tenger ugyanolyan nagy jelentőséggel bír. A birodalmat elsősorban a keleti szigetek alkotják. A nyugati szigetek valamikor egy másik királysághoz tartoztak, de a keletiek leigázták őket. A területeket viszont nem csatolták hozzá a keleti birodalomhoz, a céljuk ezzel inkább csak az ottani uralkodócsalád és a mágia kiirtása volt.
A keleti szigetek közül mindegyiknek megvan a maga szerepe. Az első például a kereskedelem központja és a királyi család székhelye, a másodikon földet művelnek, a hatodikon bányásznak, és így tovább. A térkép nyugati részére csak a könyv végén kerülünk, így az ottani területeket ebben a könyvben nem ismerjük meg, de ezt egyáltalán nem bántam. Nem volt hiányérzetem ezzel kapcsolatban, és a sorozatból még hátralévő két könyvben bőven lesz alkalma a főszereplőnknek arrafelé kalandozni.
Marianne egyébként csodás főhős alapanyag. Kezdetben csak a saját problémáit látja, de amint kitör az őt elnyomók bűvköréből, felismeri, hogy az egész birodalom hanyatlásnak indult. Keveset tud még ekkor a világról, de az eszének és a találékonyságának köszönhetően képes megállni a helyét ebben az új szituációban. És jó főszereplőhöz híven a szenvedő népet sem hagyja magára. De szerencsére nem tündököl annyira, hogy a mellékszereplőket elnyomja, így többé-kevésbé őket is jól megismerjük.
Maga a történet sokkal több szálon fut, mint amire számítottam. Marianne-nak először meg kell szöknie az apja markából, majd folyamatosan menekülnie előle. Közben felismeri, hogy az apja valamilyen módon nagyobb hatalmat akar szerezni, ezért eltökéli, hogy megállítja őt. Rájön, hogy a király teljesen alkalmatlan az uralkodásra, és a nép szenved, védtelen a bűnözők ellen. Mindemellett pedig kiderül, hogy a nyugati uralkodócsaládot mégsem sikerült teljesen kiirtani, és valahol létezik egy trónörökös, aki megoldás lehet a problémákra.
Kalózos történet lévén igazán jól passzol ehhez a forró nyárhoz, azonban könnyed kikapcsolódásnak semmiképp sem nevezhető. Young adulthoz képes sok kegyetlenkedés és brutális részlet van benne, amit rettentő nehéz olvasni. Ezek viszont szerencsére nem “öncélúak”, tehát folyamatosan viszik előre a történetet, nem pedig csak úgy, ok nélkül vannak.
Összességében a Vipera tehát óriási pozitív meglepetés volt számomra. Nem számítottam arra sem, hogy egyáltalán le fog kötni, de még hibát is alig találok benne. Rettentően élveztem, teljesen magával ragadott, és biztos vagyok benne, hogy újra fogom még olvasni. Nagyon remélem, hogy a kiadó a sorozat többi része felé is kacsintgat, mert fantasztikus történet, ami igazán megérdemli, hogy méltó befejezést kapjon.
Értékelés
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki egy veszettül izgalmas, nyári hangulatú, minőségi young adult fantasyra vágyik
"– Hallod ezt? A vakarék úgy látszik, tököt növesztett.
Ó, a fenébe is! Kizárólag egy férfi hiheti azt, hogy az ilyesmi bóknak számíthat."
Ó, a fenébe is! Kizárólag egy férfi hiheti azt, hogy az ilyesmi bóknak számíthat."
Oldalszám: 360
Sorozat: Vihar és fájdalom szigetei 1. (Dream Válogatás)
Eredeti cím: Viper (2019)
Fordította: Abrudán Katalin
Műfaj: (high) fantasy, young adult, romantikus
A tizenhét éves Marianne sorsa, hogy egy napon ő legyen a Vipera, a Tizenkét sziget védelmezője. A jelenlegi Vipera azonban az útjában áll. A romlott, kegyetlen férfi hadihajóval portyázik a tengeren és büntetlenül gyilkol, fájdalmat és szenvedést hagyva maga után.
A legveszedelmesebb férfi az egész óceánon… és egyben Marianne apja. A lány a szigetek védelmezőjének született. Sikerülhet neki? Még akkor is, ha emiatt elveszíti a családját, az otthonát, a szerelmét – és talán az életét is? Egy bátor hősnő. Egy feloldhatatlan dilemma. Egy nagyszerű új fantasy trilógia, mely a tengereken játszódik.
Te olvastál már kalózos fantasyt?
Az óceán, a kalózok és a fantasy rajongóinak nagy örömére a Maxim Kiadó jóvoltából magyar nyelven is megjelent Bex Hogan regénye, a Vipera, A vihar és fájdalom szigetei trilógia első része. Ha kedvet kaptál ehhez a izgalmas fantasyhoz, akkor tarts bloggereinkkel, olvasd el az értékeléseiket, és játssz velünk, hogy a tiéd lehessen a kötet egy példánya.
Nyereményjáték
Mivel a Vipera a tengeren játszódik, ezért mostani játékunkban olyan regényeket gyűjtöttünk össze, amelyekben szintén fontos szerepet kap a tenger vagy az óceán. A feladatod az lesz, hogy felismerd, melyik könyv borítójáról származik az alábbi képrészlet, és a helyes megoldást beírd a Rafflecopter dobozba!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
0 megjegyzés