Meg Shaffer: Kívánságok játéka
Melyik könyvmoly ne szeretne könyv a könyvben-jellegű, vagy szimplán könyvekről szóló regényeket olvasni? Bár korábban egyáltalán nem hallottam még Meg Shaffer (bemutatkozó) történetéről, de a borítóra ránézve nem is volt kérdés, hogy szeretnék-e esélyt adni neki. A fülszöveg icipicit ugyan elbizonytalanított, mivel a borító alapján nem egészen ezt az irányt képzeltem el, ám nem adtam teret a kétségeimnek. És remek döntés volt, hiszen a Kívánságok játéka a hónap (de lehet, hogy a szezon – persze ezt korai még megjósolni) egyik legkedvesebb olvasmányélménye volt számomra.
Lucynek elviselhetetlen gyerekkor jutott. Egyedül az Órák szigete-könyvsorozat tartotta benne a lelket, amely reményt keltett benne, hogy a kívánságai egyszer valóra válhatnak. A könyveit felnőttként pedig továbbadta egy hétéves kisfiúnak, akivel a munkája során találkozott, és aki szintén rettenetes traumát szenvedett a szülei elvesztésével. Lucy és Christopher között szoros kötődés alakult ki, ezért a fiatal lány elhatározta, hogy örökbe fogadja a kis árvát, csakhogy komoly akadályba ütközik: a tetemes hitelkártya-adóssága és a szerény lakhatási körülményei nem teszik alkalmassá nevelőszülőnek. Egyetlen esélyét a talpraállásra abban a versenyben látja, amit Jack Masterson, az Órák szigete-sorozat szerzője meghirdetett nemrég. A hóbortos alak ugyanis meghívott néhány kiválasztottat (köztük Lucyt) is a szigetére, hogy felajánlja egyiküknek legújabb könyvének egyetlen, és ezáltal rendkívül értékes példányát. Mindegyik versenyzőnek megvan a maga története, ami miatt szeretne szert tenni a kiadási jogokkal járó hatalmas honoráriumra, ezért Lucynek nem lesz egyszerű dolga, ha meg akarja nyerni a játszmát.
Bevallom, nehezen kezdtem bele az olvasásba. Az első két oldalon csak többszöri nekifutással sikerült túljutnom, mivel nem értettem meg a szituációt. Nem fantasy-ra számítottam és az eleje kissé meseszerűnek tűnt számomra, de hát minden könyvet nehéz elkezdeni. Később viszont ez már a szöveg előnyére vált. Az Órák szigetén játszódó jeleneteket ugyanis önkéntelenül is átszövi egy emelkedett, meseszerű hangulat, mintha a szereplőink valamiféle fantasy-világba csöppentek volna. Maga a történet nem tartalmaz mágikus elemeket (a Molyon lévő címkézés ebből a szempontból teljesen félrevezető), csupán a sziget tulajdonosa, Jack Masterson alakította úgy a saját környezetét és személyiségét, mintha maga is a könyveiben élne.
Könnyebb talán elhelyezni magunkban a történetet, ha megértjük, hogy a szerzőt leginkább a Charlie és a csokigyár inspirálta a regény megalkotásakor. Számtalan ponton kapcsolódik egymáshoz a két történet: mindkettőben egy rendkívül értékes nyereményért küzdenek a versenyzőink, a főszereplőnk közöttük az egyedüli szegény, a játék során feladványokat kell teljesíteni, és mindennek a kitalálója egy filantróp, a saját fantáziavilágában élő fickó, akit egyébként nem kis mértékben szórakoztat a szituáció. Igaz, annyi különbséget látok, hogy nekem Willy Wonka pszichiátriai kórképe mindig is gyanús volt, de Jack Masterson karakterét olyan mértékben árnyalta a szerző, hogy őt illetően ugyanez nem merült fel bennem.
– Csak a bátor gyerekek tudják, hogy kívánni nem elég. Ahhoz, hogy a kívánságok valóra váljanak, tenni kell."
A könyvünknek a tragikus sorsú Lucy Hart a főszereplője, de rajta kívül még három fontosabb karaktert érdemes megemlíteni. Ezek egyike természetesen Jack Masterson, akit egyébként hihetetlen módon megkedveltem, rendkívül feldobta a történetet az, amilyen személyiséget kölcsönzött neki a szerző. A második Hugo Rees, aki évek óta együtt él Jack Mastersonnal a szigeten. Jelenleg a segédjeként és jó barátjaként áll mellette, de korábban őt bízták meg azzal, hogy fesse meg mind a hatvan Órák szigete-kötet borítóját. Hugo karakterében az az érdekes, hogy alapvetően mogorvának és szkeptikusnak mutatja magát Masterson minden hóbortjával szemben, de valójában erősen kötődik az idős íróhoz. A harmadik pedig Christopher, a mélyen traumatizált hétéves fiú, aki a szülei elvesztése után csak egy szerető családra és stabilitásra vágyik, amit az amerikai nevelőszülői rendszer képtelen biztosítani. És most vissza a főszereplőnkre. Lucy Hart hátterét sem érdemes elhanyagolni, hiszen részben épp a saját traumái miatt annyira érzékeny Christopher fájdalmára. Gyerekkorában ugyanis azzal szembesült, hogy a szülei kizárólag a krónikus beteg nővérével foglalkoztak, rajta, vagyis Lucyn folyamatosan átnéztek és elfelejtkeztek róla, ezért a lány sosem érezte magát szeretve. Ezt pedig csak tovább tetézte, hogy nem sokkal ezelőtt egy nárcisztikus férfi mellől elmenekülve tetemes adósságot halmozott fel magának.
Mindebből kitűnik, hogy bár a regény szeretne nekünk is egy varázslatos, meseszerű hangulatot biztosítani, a háttérben igencsak komoly témák merülnek fel. Nem fél beszélni például a diszfunkcionális családi kapcsolatokról, éreztetve, hogy bizonyos helyzetekben tökéletesen érthető, ha az egyetlen megoldás a kapcsolat teljes megszakítása. Beszél toxikus párkapcsolatról, családon belüli erőszakról, árvaságról és feltételes, illetve feltétel nélküli szeretetről is. Felmutat több példát szülő-gyerek, vagy éppen testvéri viszonyokra, és a választott család témája is előkerül. De rávilágít arra is, hogyan dramatizáljuk néha túl a félelmeinket, illetve (a személyes kedvencem) erősen hangsúlyozza, hogy a vágyaink csak akkor teljesülnek, ha cselekszünk is az érdekükben.
Összességében nem hittem volna, hogy ennyire fog tetszeni a Kívánságok játéka. Eleinte semmilyen szempontból nem érződött különlegesnek, de ahogyan egyre több témájára derült fény, úgy került hozzám is egyre közelebb. Bár először furcsa volt a meseszerű hangulat, főleg a kőkemény és szenvedéssel teli valósággal ütköztetve, de nagyon hamar megkedveltem azt az álomvilágot, amit Jack Masterson felépített. Nem mondanám kifejezetten szezonális olvasmánynak, de rám olyan lelkesítő és szívmelengető hatással volt, ami szerintem tökéletesen passzol az őszhöz. Tehát ha egy igazán kuckózós, cosy olvasmányt kerestek a szezonra… megtaláltátok!
Oldalszám: 384
Kiadói sorozat: Zafír pöttyös könyvek
Eredeti cím: The Wishing Game (2023)
Fordította: Gabányi Réka Rebeka
Műfaj: romantikus
0 megjegyzés