Eva-Maria Bast, Andrea Salmen: Varázslatos karácsonyi utazás
November 15-én nálam már hivatalosan is eljön az ideje a karácsonyra való hangolódás kezdetének. Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, zavar, hogy ez átcsúszik már novemberre. Persze nem kellemes a karácsonyi dekorokat és Mikulás-csokikat már októberben a boltokban látni, hiszen akkor még ezerrel próbálom megélni az őszt és a Halloweent, de a karácsony olyannyira rövid és csodálatos időszaka az évnek, hogy lehetetlen kibírnom, ne kezdjek el készülődni már novemberben. Idén sok karácsonyi regény már extra korán megjelent, így ezt az időszakor Eva-Maria Bast és Andrea Salmen könyvével nyitom meg a magam és a ti számotokra is.
Aurelia Winter a Boden-tó mellett él férjével és két gyerekével. Mindig kitesz magáért az adventi időszakban: tizenkétféle aprósüteményt süt, kézzel állítja össze az adventi kalendáriumot a gyerekei számára, és az ünnepet minden évben megpróbálja a korábbiaknál még grandiózusabbá varázsolni. Azonban idén az advent még el sem kezdődött igazán, amikor már a kiégés szélén találja magát. Férje tanácsára otthagyja a nyers süteménytésztát, és elmegy sétálni, hogy kiszellőztesse a fejét. A tó melletti parkban azonban belefut egy ismerős idegenbe, magába Santa Clausba, aki varázslatos utazásra hívja. Szentestéig minden egyes nap részt vesznek együtt egy időutazáson, melynek során együtt felderítik a karácsony és a különböző hagyományok eredetét.
Mikor elkezdtem olvasni a regényt, egészen pontosan két dolog szúrt először szemet. Egyrészt, nem ez a legminőségibben kivitelezett szöveg, amit valaha olvastam – ezt gondolom, ti sem hittétek volna. A másik, hogy ennek ellenére meglehetősen sok embernek tudnám ajánlani. Az üzenete ugyanis rettenetesen fontos, különösen abban a világban, amiben október közepe óta minden hétre jut egy Black Friday akció a valamelyik üzletben vagy webáruháznál, amelynek természetesen semmi más célja nincs, csak, hogy minél többet költs, minél grandiózusabb ajándékokra a szeretteid számára. A közösségi médiából ömlik ránk a tartalom, amelynek hatására a megfelelési kényszerünk évről évre egyre csak nő, és mindent, de még annál is többet megpróbálunk bezsúfolni ebbe a rövid időszakba. Csakhogy ezzel épp azt érjük el, hogy fokozatosan elveszítjük a karácsony lényegét.
Bár a Varázslatos karácsonyi utazás érezhetően keresztény regény, megjelennek benne olyan gondolatok, amelyeket ma már inkább talán a pogány értékekhez kapcsolunk, hiszen ez az életszemlélet szoros hamróniában áll a természet körforgásával, és ennek megfelelő rituálékra ösztönözte az embereket. Ennek megfelelően az ősz és tél ezen, téli napforduló előtti időszaka az elcsendesedésről, befelé fordulásról, megbékélésről és pihenésről szól. A hideg és a sötétség arra kényszerít bennünket, hogy visszahúzódjunk az otthonainkba, és ott számot vessünk, hálát adjunk, és az év tanulságait átgondolva újratervezzünk a következő időszakra. Mindeközben pedig együtt vagyunk, szeretetben és békében. Hol fér ez tehát össze azzal a hatalmas mennyiségű stresszel, amit saját magunknak okozunk ebben az időszakban?
A történet során Santa Claus rádöbbenti Aureliát, hogy az utóbbi években szem elől tévesztette azt, ami igazán számít – de semmi sincs még veszte. A szánon, téren és időn átrepülve ellátogatnak különböző korokba és helyszínekre. Meglátogatják például Szent Borbálát/Barbarát, aki a 3. században védelmezte az akkor még üldözött keresztényeket, és Szent Lúciát/Lucát, aki ugyanezt tette – mindketten mártírhalált haltak később ezért. Bekukkantottak Charles Dickens felolvasására egy templomba, ahol a Karácsonyi éneket hallgatta több száz, rossz sorsú londoni munkásember. Együtt tanakodtak azon, hol és hogyan születhetett valójában Jézus – barlangban, jászolban, vagy házban? Hiszen abban az időben (sem) voltak annyira szívtelenek az emberek, hogy egy mindenórás, terhes nőtől megtagadják a szállást, viszont az állataikkal együtt aludtak a házban, hogy kihasználják az ő testük melegét is a hűvös éjszakában (ez aztán a biofűtés!). Ellátogatnak bányászokhoz, akik valószínűleg feltalálták a karácsonyi priamist, Lauschába, amely a karácsonyi üvveggömbök bölcsője, és Drezdába, ahonnan elterjedt a Stollen, a német karácsonyi gyümölcskenyér.
A legfontosabb dolgot viszont még nem is említettem a könyvvel kapcsolatban: ez egy adventi naptárregény, amely ezt a különleges kalandot 24 fejezetre osztja, így tökéletesen használható adventi kalendáriumként, ha esetleg éppen diétázol. A fejezetek nem hosszúak, naponta maximum 10 percre szegeznek oda a kanapéra, így akár a sűrűbb hétköznapokba is könnyedén beilleszthető ez a kiadvány.
Összességében a Varázslatos karácsonyi utazás többet mutatott, mint amire számítottam. Mint említettem, írásmódjában nem ez a legszebben kivitelezett szöveg, amelyet valaha olvastam, illetve az időutazásban is vannak kiugró következetlenségek (többször elhangzik például, hogy a Mikulás mindent meg tud oldani, de amikor Jézus születésének körülményeiről, vagy egyéb rejtélyről van szó, akkor persze kiderülnek a korlátok). Ugyannakkor nagyra értékeltem, hogy nem csak szórakoztató, de ismeretterjesztő célt is szolgál ez a történet. Rengeteg újdonságot tartalmazott számomra is a karácsony eredetéről, amelyek ha lehet, még közelebb hozták hozzám ezt az ünnepet. Ajánlom tehát mindazoknak, akiknek tudatosítaniuk kell magukban, miről is szól ez az ünnep, de azoknak is, akik tájékozódni szeretnének. A cím nem túlzás: ez a regény valóban egy kalandos utazás, ami képes még jobban elvarázsolni az adventi időszakban.
Oldalszám: 384
Eredeti cím: Meine zauberhafte Weihnachtsreise (2025)
Fordította: Hatvani Patricia
Műfaj: regény
Köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!
0 megjegyzés